KOVÁSZ - The slow journal
Ha valamiért (pl. nagyméretű kép miatt) nem jól jelenik meg az oldal, ide kattintva megnézheti az eredeti változatot.
 | VII. évfolyam, 3-4. szám 2003. Ősz - Tél (63-70. oldal) |
Helen J. Alford - Michael J. Naughton: Menedzsment, amelyben a hit számít - Keresztény társadalmi elvek a modern szervezetben
A könyvismertetést írta: Baritz Sarolta Laura OP
Témák: egyház, elosztás, erkölcs, etika, fejlődés, katolikus, közjó, marketing, menedzsment, munkahely, protestantizmus, stakeholder, szegénység, szervezet, szükséglet, teológia, tulajdonjog, vállalat, vallás, vezetés
A cím roppant kihívás mindazok számára, akik egyéni meggyőződésüket, világnézetüket tudatosan el szeretnék választani az üzleti élet mindennapjaitól. Meglehet, mi is rögtön elvetjük a témát, mint eleve megvalósíthatatlan célkitűzést. Ám ha mégis rászánjuk az időt a könyv végigolvasására, megváltozhat hozzáállásunk a munkához, s elképzelésünk a szervezetek vezetéséről.
A könyv angol címét (Managing as if Faith Mattered) Ernst F. Schumacher A kicsi szép című műve, pontosabban annak ironikus alcíme (Economics as if People Mattered /Gazdaságtan, amelyben az emberek számítanak/) inspirálta. Schumacher szerint ugyanis a közgazdasági gondolkodás mára nagyon eltért eredeti tárgyától és céljától, már nem az embert szolgálja, így a közgazdaságtan figyelmét újra az eredeti cél felé kell irányítani. Jelen könyv is hasonló feladatra vállalkozik. Mivel a legtöbb menedzsmentelmélet és -képzés szem elől tévesztette a vállalkozások célját, azaz az ember (a közjó) szolgálatát, a szerzők kísérletet tesznek arra, hogy a menedzsment-gondolkodást a keresztény társadalmi hagyomány segítségével ismét a fenti célra irányítsák. A menedzsment képzési és vezetési gyakorlata sajnos világszerte olyan, mintha a hit nem számítana, hiszen a munkát, a közéletet és a társadalmi életet sokan teljesen elkülönítik a hittől, ez utóbbit magánügynek tartva a templomok falai közé vagy az otthonokba űzve. "Nem engedhetjük meg, hogy etikai-vallási elvek befolyásolják a vezetés mikéntjét, szervezeti és szakmai életünket, mert félünk, hogy ezzel hatékonyságunkat, tőkemegtérülésünket veszélyeztetnénk" (1. o.) - hangzik a közismert kifogás.
A szerzők elsőként vállalkoztak arra, hogy egy olyan menedzsment szakkönyvvel pótolják a hiányt, amelyben a különféle vállalatirányítási szakterületek (szervezetirányítás, munkatervezés, termékfejlesztés, "emberi erőforrás"-kezelés, pénzügyek, tulajdonosi szerkezet meghatározása, marketing stb.) ötvöződnek a keresztény társadalmi tanítás fő elemeivel (közjó, szubszidiaritás, igazságosság, szolidaritás, az anyagi javak egyetemes rendeltetése, erények). Bemutatják azt a menedzsmentet, ahol a hit számít, ahol a szervezetek létrejöttének, vezetésének célja a közjó szolgálata és az emberi méltóság támogatása. Nem árt azonban, ha e merész, úttörő és roppant felkészültséget igénylő feladatra gazdasági és teológiai háttérrel egyaránt rendelkező személyek vállalkoznak.
Az egyik szerző, Helen J. Alford angol nemzetiségű domonkos rendi szerzetesnő, aki a római, domonkos vezetésű Pápai Szent Tamás Egyetem (Angelicum) társadalomtudományi karának dékánja, a Cambridge Egyetem engineering fakultásának megbízott előadója és kutatási asszisztense, s menedzsmentből és engineeringből szerzett PhD-fokozatot. A társszerző amerikai professzor, Michael J. Naughton a Szent Tamás Egyetem (St. Paul, Minnesota) docense, ahol a teológiai és az üzleti tanszéket vezeti, s a Katolikus Társadalmi Tanítás John A. Ryan Intézetének igazgatója.
A szerzők tehát katolikusok, s ezt a könyv következetesen tükrözi. A katolikus egyház társadalommal kapcsolatos gondolatai rendkívül gazdagok, akár Aquinói Szent Tamásra, akár mai szerzőkre (például Anzenbacher, Sobrino stb.) gondolunk, nem is beszélve azokról a pápai dokumentumokról, amelyek sorát az 1891-es Rerum novarum kezdetű enciklika nyitotta meg. Ugyanakkor e téren a protestáns egyházak is aktívak, ezért a szerzők a könyvben többnyire a keresztény társadalmi tanítás, illetve a keresztény társadalmi hagyomány kifejezéseket használják.
Alford és Naughton elsősorban egyetemen tanítanak, s a könyv megírásának közvetlen indítéka is az oktatás hiányossága volt. 1994-re felismerték, hogy még a katolikus egyetemeken sincs kapcsolat az ottani szellemiség, az intézmény hivatása, valamint a menedzsment, a vállalkozás oktatása között. (Ez, sajnos, Magyarországon sincs másként.) A közgazdasági, üzleti és menedzsment tanintézményekben a szakma oktatásakor nincs szó hitről, a katolikus, illetve protestáns egyetemeken, főiskolákon pedig a gazdaság, a vállalkozás és a menedzsment alapelveinek részletezése hiányzik, nincsenek ilyen jellegű fakultások, néhány kivételtől persze eltekintve. E könyv viszont jól hasznosítható a felsőoktatásban, így a közgazdaságtannal, vállalatgazdaságtannal, vezetéssel, üzleti etikával, marketinggel, gazdaságetikával, morálteológiával foglalkozó tanárok és hallgatók számára kifejezetten ajánlható. A fejezetek végén található esettanulmányok, feladatok, videóajánlatok jól segítik a témában való elmélyülést. A rendkívül gazdag irodalomjegyzék és a magyarázó jegyzetek szintén az oktatást, a további kutatásokat szolgálják.
Ugyanakkor a könyv minden olyan vállalatvezetőnek, menedzsernek, menedzsmentszakembernek, vállalkozónak, vállalati alkalmazottnak is szól, akik munkájukban értelmet, célt és örömet szeretnének találni. Johan Verstraten, a Keresztény Etika Európai Központjának vezetője szerint "bár a könyv széleskörű akadémiai és tudományos irodalomra épül, mégis kellően közérthető ahhoz, hogy mondanivalója a szélesebb közönség számára is hozzáférhető legyen". A The Tablet című folyóirat 2002. július 27-i ismertetése szerint pedig "e könyv valóságos oázis az üzleti élet spirituális sivatagában". A fentieket támasztja alá az is, hogy a művet 2001-es megjelenése óta spanyolra és oroszra fordították, s előkészületben az olasz, a kínai és a magyar kiadás.
A könyv ötletének megszületése és a kiadás között eltelt hat évben azonban némiképp megváltozott a világ. Valamiféle "spirituális ébredést" tapasztalhatunk: egyre több konferencia, szeminárium, műhely foglalkozik azzal, hogy az emberi élethez a vallás és a lelkiség is szorosan hozzátartozik, s egyre többet beszélünk munkahelyi spiritualitásról is. Ez a spirituális élénkülés azonban gyakran ellentmondásos és eklektikus, ezért is iránymutató a könyv, amely a keresztény társadalmi tradíció gazdagságát és gondolatvilágát a maga tisztaságában mutatja fel. Robert Wahlstedt, a Reell Precision Manufacturing alapítója és elnöke szerint mindez ahhoz hasonlít "mintha egy ismeretlen erdőben keresnénk az utat, s egy tisztásra érve egy emberrel találkoznánk: térképet tart a kezében és megerősíti, hogy a helyes úton járunk" (ix. o.).
A menedzsment és a hit összekapcsolása a keresztény társadalmi hagyomány jegyében tehát alapvetően fontos. A könyv első része e kapcsolat alapjait tárja fel (alapelvek, összefüggések, kritikák megfogalmazása), második része e kapcsolat megvalósításával foglalkozik (a menedzsment főbb területeinek összekapcsolása a keresztény társadalmi alapelvekkel, erényekkel), a harmadik része pedig e kapcsolat fenntartásának mikéntjét (az úgynevezett vállalati spiritualitást) tárgyalja.
Az első rész alapvetése a legnehezebben befogadható egysége a könyvnek. A szerzők a menedzsmentnek és magának a közgazdaságtannak ma népszerű, ismert elveit a keresztény társadalmi tradíció szemszögéből új megvilágításba helyezik, újszerű alapkategóriákat, új összefüggéseket fejtenek ki. Három fő téma köré szervezik mondandójukat: (1) a munka és a magánélet ellentmondásai során meghasonlott, kettős (split) személyiség visszaállítása eredeti, "teljes" állapotába; (2) a vállalkozás céljának megfogalmazása; (3) az emberi fejlődés meghatározása a szervezeti-vállalati közösségben.
A kettős személyiségre két embertípus példáját hozzák. A szekularisták azok, akik a gazdasági ügyek vallásos megközelítését elvetik, a vallásos nyelvezet idegesíti őket, a munkahelyi vallásos gondolkodást a munkahelyi közösség erőszakos térítésének tartják. A vallást csak a magánszférában tudják elképzelni. A másik csoport a spiritualistáké, akik a hitet túlzottan személyes jellegűnek tartják, s spirituális gyakorlatokra szűkítik (a mai spirituális áramlatok sok résztvevője ilyen). Munkának és hitnek tehát e kör szerint sincs sok köze egymáshoz, ezért azok szétválasztandók.
E kettősséggel szemben a szerzők az emberi teljességet ajánlják, amelyet a maslow-i szükséglethierarchia alapján definiálnak: az ember akkor fejlődik integráltan, ha anyagi, kognitív, érzelmi, esztétikai, társadalmi, erkölcsi és spirituális szükségletei összhangban vannak, tehát ha az élet minden területén ugyanazokat az értékeket vallja, cselekvésének ugyanazok a mozgatórugói. Ebből fakad a könyv két leglényegesebb kérdése is. (1) Milyen emberré próbáljak válni vezetőként, illetve alkalmazottként? (2) Milyen munkaközösségnek a kiépítésére és fenntartására kell törekednünk vezetőként vagy alkalmazottként? Az intézményi integritásra működő keresztény és világi modelleket hoznak fel példaként, bár azokra mindvégig kritikus szemmel tekintenek.
A vállalat küldetésének meghatározása érdekében három alapvető fogalomkört vezetnek be a szerzők. Az első a javak hierarchiáját érinti: a vállalat szempontjából alapvető javakat (fundamental goods; befektetett eszközök, készletek stb.) és kiváló javakat (excellent goods; etikai értékek, műveltség, barátság, személyes emberi fejlődés stb.) különböztetnek meg, ami szintén a maslow-i alapszükséglet-hierarchián nyugszik. Az alapvető javak olyanok a cég számára, mint a levegő, az étel és a víz az emberi szervezet számára. A munkát viszont gyakran a kiváló javak motiválják, ezért az egészséges vezetés ezek tervezésével is foglalkozik. A részvényes (shareholder) modell szerintük azért rossz, mert ebben az alapvető javak diadalmaskodnak, a kiváló javak pedig eszközzé lesznek. Alford és Naughton modelljében cél és eszköz éppen fordított: a profit alapvetően szükséges - de csak eszközként, s nem végcélként.
A második fogalomkör a javak elosztását érinti: bevezetik a közjó (common good) és a részleges jó (particular good) fogalompárt, s leírják a javak megosztása (participation) és elosztása (allocation) közötti különbséget. A megosztás a javak közösségi természetét feltételezi, a nélkülözhetetlen levegőhöz, vízhez és tudáshoz ideális esetben a maguk egészében jutunk, egészként osztjuk meg őket, míg az allokáció technikai feldarabolást, magántulajdonba vételt, birtoklást jelent. Az érintett-elméletet (a stakeholder modellt) e ponton bírálják, mert a modell a vállalati érintettek (tulajdonosok, munkavállalók, szállítók, vevők stb.) anyagi jólétének maximalizálására törekszik: eloszt (allokál), az alapvető javakat részesíti előnyben, az emberrel pedig individuumként, nem pedig közösségi lényként számol.
A harmadik fogalompár a javakat valódiakra (real) és látszólagosakra (apparent) bontja. A valódi javak valóban beteljesítenek minket; a látszólagos javakkal viszont nem jutunk beteljesedéshez (ilyen a cigaretta, a kábítószer, de például a televíziózás, a gyűjtőszenvedély vagy akár a tudományos munka is, amennyiben egyéb kötelességek elhanyagolásához, a személyiség leépüléséhez vezetnek). Ám még jó és jó között is különbség tehető, s a javak hierarchiájában - Aquinói Szent Tamást követve - a szerzők kimondják, hogy a legfőbb jó Isten, aki a végső jó, s aki az általános közjó érvényesüléséhez is nélkülözhetetlen (sőt, felfogásukban Isten maga az egyetemes közjó). Aquinói szerint úgy vagyunk megalkotva, hogy teljes boldogságunkat csak Benne találjuk meg.
Mindezek alapján meghatározható a keresztény elvekre épülő vállalat küldetése, a vállalkozás célja, s ez nem más, mint a közjó támogatása. Ennek főbb elemei: az alapvető és a kiváló javak együttes kezelése, a javak hierarchiájában az integrált emberi fejlődéshez szükséges valamennyi jószág figyelembevétele a helyes sorrendben, az egyén és a közösség javát egyaránt szolgáló valódi javak előállítása. A legtöbb menedzser sajnos csak az alapvető javakat és a részleges jót kombinálja, s ehhez az allokációs elosztási mechanizmust alkalmazza, jóllehet "mindenki közös vágya, hogy hiteles munkaközösséget teremtsen, amelyben az emberek egymás révén és egymással is együtt tudnak fejlődni" (66. o.). Az ember teljességben való, integrált fejlődése a cél.
Az emberi fejlődés meghatározása az egyház társadalmi tanításának alapfogalmaival támpontul szolgál a különféle világnézetű meghatározások közötti eligazodásban is. A szerzők kifejtik "az anyagi javak egyetemes rendeltetése"-elvet (a Föld javai közösségi rendeltetésűek, amelyeket Isten minden ember valós szükségletének kielégítésére, minden ember javára teremtett, s ezeket egészként ajándékozta mindenki gondjára bízva). Az emberi fejlődéshez szükséges még "a személy prioritása a dolgok felett"-elv érvényesítése, amely "a munka prioritása a tőke felett"-elvet is maga után vonja (ezekből származik a szolidaritás elve). Talán látható, hogy mindezek figyelembe vételekor a vezetői döntésekben a morális megfontolások szükségszerűen nagyobb súlyt kapnak, mint a technikai szakértelem.
A személyes és a szervezeti cselekvés tehát összhangba hozható a munka céljával, amely nem más, mint az emberi fejlődés. Olyan humanizmushoz jutunk így (szemben a "felvilágosodás" felfogásával), amely nyitott Isten felé, s amely tudatában van az élet igazi értelmét megadó hivatásnak. Ennek mindennapi érvényesítését szolgálják az erények, amelyek jó cselekvéshez segítenek. A szerzőpáros bírálja az individuumra alapozott etikát, s Arisztotelész Nikomakhoszi etikájának alapjára helyezkedik - jóllehet az ember erényessé válásában talán túlzottan is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy e folyamatban egy erényes ember követése a leginkább célravezető. Mindenesetre az erények a könyv második részében döntő szerepet játszanak, s a szerzők az arisztotelészi-szenttamási négy sarkalatos erényt (okosság, igazságosság, mértékletesség, bátorság) egy-egy konkrét menedzsment-területhez kötik. Ezek révén fonódik össze munka és hit, s válik lehetővé együttes kibontakozásuk, megélésük.
(1) A szerzők először a munkatervezést mint a vállalatgazdálkodás kiinduló fázisát veszik nagyító alá, s ezt az okosság erényével és a szubszidiaritás elvével kapcsolják össze. Személyiségünket meghatározó hivatásként, az emberi élet alapdimenziójaként definiálják a munkát a keresztény társadalmi tradícióban; a kreativitás humánus alkalmazását pedig közösséget szolgáló, szolidaritást megalapozó tevékenységként fogalmazzák meg. A munkatervezésben a kölcsönös szeretet és tisztelet elvét tartják követendőnek a munkában résztvevők felé. A munka tehát alanyi, szubjektív természetű, s itt jelennek meg az ember morális és spirituális szükségletei is. Például a taylori klasszikus munkatervezés elemei szinte minden vállalkozásnál megtalálhatók, ha módosult formában is. A könyv bírálja e módszert (mert csak gazdasági célokkal operál, ellenkezik az emberi méltósággal, a munkafázisok feldarabolásával gépekké és ellenőrökké fokozza le a munkást). Ehelyett inkább az okosság erényét kellene gyakorolni, amelyet a vállalatvezető oly módon alkalmaz, hogy - a szubszidiaritás figyelembevételével - érvényesül a közjó, azaz méltóságukkal, emberi természetükkel összhangban fejlődhetnek az emberek, s kibontakozhatnak a munkás erényei. Mindez a keresztény társadalmi tanítással összhangban álló munkatervezés volna, ám az elmélet konkrét kidolgozása a keresztény egyetemekre, a megvalósítás pedig a menedzserekre, vállalatvezetőkre vár.
(2) A munkavállalókat és különösen a munkabéreket illetően az igazságosság erényét kell alkalmazni. A szerzők először a magas vezetői fizetésekkel és az alacsony munkabérekkel kapcsolatos cinizmust, ellenségeskedést taglalják. Ebből következik, hogy a munkabérnek van morális vonatkozása, amelyről az egyház társadalmi tanítása is szól. Baj, hogy ma a bér kizárólag gazdasági célzatú és eszközjellegű, hiszen csupán cserét tesz lehetővé: a munka, illetve a munkás "ellenértéke". Így a munka nem alanyi, hanem tárgyi vonatkozású. Ennek elkerülése érdekében, a keresztény hagyomány alapján, három kritériumot állítanak fel. A létminimum (living wage) a szükségletek elvén alapszik: figyelembe kell venni az ember jogát az életben maradásra és fejlődésre. Az igazságos bér (equitable wage) - többek között - a teljesítmény, az erőfeszítés és az áldozathozatal honorálása. Aquinói Szent Tamás szerint a teljesítmény szerinti bér morálisan ösztönző, ám a munkás és a vezető közötti jelentős fizetési különbségekből probléma adódik. A fenntartható bér (sustainable wage) a gazdaságosságra ügyel: a vállalat összességében annyi munkabért fizessen, amely mellett fenntartható a cég egészséges gazdasági működése. Ez utóbbi kritérium azonban nem vesz figyelembe morális szempontokat. A megvalósítás során felmerülő problémákat a szerzők a kritériumok kombinálásával vélik leküzdhetőnek, az "emberi erőforrás" kifejezés helyett pedig az "ember" (személy) fogalmának használatát javasolják.
(3) A mértékletesség erénye a vállalati tulajdont, illetve a tulajdonjogokat érinti, mégpedig a közös használat elve révén. A Föld elosztási problémáiból és a jövedelmek egyenlőtlenségéből két kérdés következik: mi a célja a tulajdonnak, s kit szolgál. A keresztény tanítás négyféle megközelítést kínál a tulajdonnal kapcsolatban. Ezek más-más szemszögből közelítenek a tulajdonhoz, és egyszerre érvényesek. Először, teológiai szempontból, az ember a javakat ajándékba kapta Istentől, így sáfárkodnia, gazdálkodnia kell velük, s végül mindent vissza kell adnia. Másodszor, etikai szempontból, ismét felbukkan "a javak egyetemes rendeltetésének" elve, amely alapján minden ember jogosult közös használatukra. (Ebből az következik, hogy a tőkejavakat lehetőleg egyenletesen kell szétosztani.) A harmadik megközelítés, Aquinói Szent Tamás tanítása alapján, a munka elsőbbségét és alanyi voltát hangsúlyozza. Ennek következtében ma azt mondhatjuk, hogy a tulajdont és a tőkét össze kell kapcsolni a munkával (a munkás is legyen tulajdonos). Tőkés és munkás ekkor közelebb kerülnek egymáshoz, nem egymás ellenségei, hanem egymást szolgálva dolgoznak. Így érvényesül a negyedik szempont, a munka és a tulajdon közösségi jellege. A mértékletesség erénye a javakkal kapcsolatban tehát segít leküzdeni a pénzközpontú gondolkodást és a kizárólagos profitmaximalizálásra irányuló vágyakat, s a közjó megvalósítására ösztönöz.
(4) Az utolsó terület a marketing, amelyet a negyedik sarkalatos erénynek, a bátorságnak kellene átitatnia. A könyv vonatkozó fejezete marketingfilozófiákkal, marketingkommunikációval, termékfejlesztéssel foglalkozik. A posztmodern marketing (a kommunikáció elégtelensége, a lényegi gondolkodás hiánya, az igazság tagadása, a rossznak jó színben való feltüntetése, az elköteleződés elvetése, a reklámok mérgező és manipulatív hatása) bírálata után a szerzők bemutatják az úgynevezett kapcsolati (humánus) marketinget. Ez a vevővel való tartós kapcsolatra, a termék iránti lojalitás kialakítására épül - amellyel persze könnyen vissza is élhetnek, akik nem a valós célok elérésére (valódi javak kommunikálásával) használják. A keresztény tanítást leginkább megközelítő marketingirányzat az úgynevezett integrált marketingkommunikáció volna, amely az 1980-as években keletkezett, s a cég és a vevő közötti hatékony kommunikációt célozza, ám itt is kérdéses az üzenetek igazságtartalma. De vajon mi is ez az igazságtartalom? Mackenzie szerint az igazságot Isten kommunikálja (nyilatkoztatja ki), amelyet a kegyelem által ismerhetünk fel. Az "igazi", integrált marketing a valódi jó (a valódi javak - látszólagos javak megkülönböztetés értelmében), az ember tökéletesedése (a termék az ember tökéletesedéséért van) és az igazság szolgálatában áll. Új termék fejlesztésekor a legfontosabb menedzseri erény a bátorság, amely a kockázatvállalásban segít. A cél tehát: valódi szükségletek kielégítése valódi javakkal, valós (nem hamis, nem félrevezető) üzenetek révén, a szolidaritás alapján.
Menedzsment és hit kapcsolatának e tartalmi elemzését a megvalósítás problémáinak tárgyalása követi, ezért a könyv utolsó része a munkahelyi spiritualitással foglalkozik. A gyakran köldöknéző, önmegvalósító, individualista spiritualitással a keresztény lelkiséget állítja szembe: ez utóbbi szerint a spiritualitás nem valamiféle tulajdon a magunk kedvére, hanem részvétel az igazságban. A keresztény spiritualitás elismeri az ember tökéletlen voltát, ezért nem elegendő önmagunkra támaszkodnunk, hanem Isten segítségére, azaz hitre, reményre és szeretetre is szükségünk van. A keresztény spiritualitás a szeretet tudománya, az Istennel való baráti kapcsolat és a felebaráti szeretet megélése, s ez magában foglalja mások szenvedésének a megértését is (azaz a kompassiót, az együttszenvedésre való képességet és hajlandóságot). A keresztény spiritualitás része a jóakarat (benevolence), a másik ember javának keresése, a magunkból másoknak adni tudás képessége.
Míg a többi, nem-keresztény spiritualitás különböző vallási gyakorlatokat, rítusokat, meditációkat, imákat utal a munkahely helyszínére és a munka idejére, addig Alford és Naughton szerint a keresztény lelkiséghez a megszokott keresztény vallásgyakorlatok tartoznak: az egyéni ima napi ritmusa, a belső csönd, a napi szentírásolvasás, közösségi ima a plébániai közösségben, a liturgiában (szentmisén, istentiszteleten) való részvétel, a szeretet gyakorlása. Hangsúlyozzák, hogy a keresztény spiritualitás közösségi, tradíciókra figyelő, alázatos - s ez szemben áll a másfajta spiritualitásokkal, amelyek az egyéni boldogságot keresik. A közösségi jelleget erősíti a liturgián való részvétel, az Eucharisztia ünneplése és a szentségek vétele. E spiritualitás tehát nagyobb bensőségességre, nagyobb társadalmi érzékenységre vezet, s nem csupán etikai szabályok összessége, hanem életmód, amely észreveszi Isten szerepét, alapja az Istennel való szerető kapcsolat és az emberekkel való szeretetkapcsolat. Mindezeket az ember a hit, a remény és a szeretet segítségével élheti meg. Nem lehet szétválasztani a magánéletet, a hitet egyfelől - a szakmai, közéleti magatartást másfelől.
A könyv tehát hozzásegít az ember kettős, meghasonlott életének meghaladásához: a hatékonyság, a jövedelem, a siker utáni munkahelyi hajsza, illetve a boldogság és a jóság otthoni keresése közötti ellentét áthidalásához. A leírtak bizonyítják, hogy ez lehetséges, és arra hívnak, hogy következetesen és mindenütt keressük a jót - a munkahelyen is. Tanuljunk azoktól, akik már ennek jegyében teszik a feladatukat, vitatkozzunk velük, dolgozzuk ki együtt a hiányzó megoldásokat! Fontos, hogy mi is úgy tevékenykedjünk, mintha a hit számítana. (Managing As If Faith Mattered - Christian Social Principles in the Modern Organization; University of Notre Dame Press, Notre Dame, Indiana, 2001)