KOVÁSZ - The slow journal
XXVIII. évfolyam (2024)
FORDÍTÓ 
Radácsi László – Szigeti Cecília
A lekapcsolódás Szent Gráljának illúziója – Léteznek-e országok viszonylag magas
SDGI-vel és alacsony ökológiai lábnyommal?
Az országok fenntarthatósági teljesítményét mérő mutatószámok szükségessége a GDP-nek a
jólét, a fenntarthatóság és az ellenálló képesség mérőszámaként való felhasználási korlátai
miatt merült fel. A kutatók az elmúlt évtizedekben különféle indikátorokat és rangsorokat
készítettek, amelyek a pusztán gazdasági növekedésről egy átfogóbb perspektívára helyezték
át a hangsúlyt. Kutatásunk célja egy új rangsor létrehozása volt, amely két módszertan,
nevezetesen az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok Index (SDGI) és a Global Footprint
Network ökológiai lábnyoma (EF) integrációján alapul, annak érdekében, hogy ország-
klasztereket lehessen azonosítani. Az országok csoportosítására hierarchikus klaszterezést, a
kiugró értékek kiszűrésére a ‘legközelebbi szomszéd’ módszert, a végső klaszterekre pedig a
Ward módszert használtuk. Ezenkívül a Pearson-féle korrelációs együtthatót kiszámítottuk a
17 SDGI és az EF közötti kapcsolat értékelésére. A klaszterezés eredményei azt mutatták,
hogy a háromklaszteres megoldás kielégítőnek tekinthető. Az új módszerrel kapott
eredmények alapján az SDGI környezeti dimenziója a környezeti fenntarthatóság
szempontjából az országok rangsorolásának elégséges mérőszáma.
Kulcsszavak: ökológiai lábnyom, fenntarthatóság, ökológiai hatás, SDGI
(Magyar nyelven megjelent: 2024.07.19.)
https://doi.org/10.14267/kov.2024e3
| vissza | pdf_letöltés |
