KOVÁSZ - The slow journal
Ha valamiért (pl. nagyméretű kép miatt) nem jól jelenik meg az oldal, ide kattintva megnézheti az eredeti változatot.
 | VIII. évfolyam, 1-4. szám 2004. Tavasz - Tél |
A vendégszerkesztők bevezetője
A Kovász e tematikus számának központi fogalma a biológiai sokféleség (biodiverzitás). A természetvédelem legtöbb problémája mögött a biológiai sokféleség megőrzésének kérdése áll. A biodiverzitás a bioszféra és az emberiség semmivel sem helyettesíthető értéke: megóvása nélkül semmilyen élet nem tartható fenn hosszú távon, és ez természetesen az emberi létre is igaz. Ha társadalmainkat és gazdaságainkat ökológiailag fenntarthatóvá kívánjuk tenni, a gazdaságpolitikában és a gazdasági tevékenységek során kiemelt feladatnak kell tekintenünk a biodiverzitás minél teljesebb megőrzését.
E felismerés azonban hiányzik a magukat büszkén "fejlettnek" valló országokban, köztük hazánkban is. Továbbra sem hallgatunk a szerénységre és "könnyű léptekre" intő bölcs szavakra, s nem tanulunk az emberiség történelmi tapasztalataiból sem. A "fejlődés" felvilágosultnak nevezett modern gépezete magabiztosan zakatol tovább, egyedi Földünkön letarolva az összes olyan kulturális vagy természeti elemet, amely nem tudja vagy nem akarja fölvenni vele a versenyt. Ami más, az elavultnak, fejletlennek minősíttetik a "fejlettek" versenypályáján. S hogy a természet és az emberi kultúrák sokféleségében rejlő szépségek eltűnnek? "Könnycseppet sem érdemes azért ejteni, ami elvész, hiszen csakis jobb jöhet helyette!", "A fejlődés szükségszerű!" - szajkózzák a fejlődéshívők. Eszerint jobb, ami több, ami nagyobb, ami gyorsabb - és elfogyasztható. "Ami eltűnik, annak vesznie is kell, hiszen ez az evolúció" - hangzik a Darwin gondolatait leegyszerűsítő és ideológiává alacsonyító érvelés.
Polányi Károly figyelmeztető szavait nem hangsúlyozhatjuk eléggé: az áruvá tett természet és ember csupán fikció. Az árufikció e formája arra szolgál, hogy gazdaság- és társadalomszervező erőként szükségszerűnek és a lehető legjobbnak állítsa be a piaci mechanizmust, s a csereértéket egyedüli értékké "nemesítse". Napjaink piaci társadalmai e fikció bűvöletében szoronganak. Ám, miként Polányi rámutatott, mindezért hatalmas árat fizetünk - ökológiai, kulturális és emberi téren egyaránt. Végső soron ugyanis az emberi szabadság zsugorodik össze. A természetvédelem éppen ezért sohasem pusztán "szakmai kérdés", hanem elkerülhetetlenül politika, a szó nemes, etikai értelmében: a közjó keresésének, a jobb társadalom kialakításának értelmében.
E tematikus szám szerzői és szerkesztői tudományterületeik (vagyis az ökológia és a közgazdaságtan) vonatkozó nézeteinek egy részét foglalják össze, fogalmazzák újra és gondolják tovább, miközben rámutatnak a sokféleség jelentőségére, illetve pusztításának okaira. Tovább szeretnénk javítani ökológia és ökonómia kapcsolatát, e tudományterületek közötti párbeszéd révén erősítve az alternatív gazdaság- és társadalomszervezési elvek és értékek elfogadottságát.
A szám első írásában Bajomi Bálint biológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusza foglalja össze röviden a biológiai sokféleség tartalmát és jelentőségét, valamint ember okozta pusztításának következményeit.
Gonczlik Andrea biológia-környezettan szakos tanár az ökológiai közgazdaságtan jelenleg egyik legkedveltebb, ám ma még kevéssé letisztult területére vezeti az olvasót. Bemutatja az élő természet "adományait", amelyeknek mi, emberek vagyunk a haszonélvezői. A szerző nem pusztán összefoglalja a vonatkozó szakirodalmat, hanem érdemben tovább is fejleszti azt, amely nagyban segíti az elméleti tisztánlátást és a fogalmak tisztázását.
John Gowdy, az ökológiai közgazdaságtan egyik nagy tekintélyű, egyesült államokbeli kutatója tanulmányában alapos bírálattal illeti a főáramú (neoklasszikus) ökonómia értékfelfogását és módszertanát, mely szerinte hibásan közelít a biológiai sokféleség problémájához. Gowdy egy rendszerszemléletű ökológiai közgazdaságtani keretet is fölvázol a természet értékének vizsgálatára, s ezzel a Polányi Károly által megkezdett úton halad tovább.
Balázs Bálint doktorandusz, Bela Györgyi tudományos munkatárs és Pataki György egyetemi docens (gödöllői Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Környezetgazdaságtani Tanszék, Environmental Social Science Research Group) tanulmányukban a termesztett növények "tájfajtáival" foglalkoznak, amely a genetikai sokféleség egyik - manapság igencsak elhanyagolt - vonatkozása. A szerzők a témát magyarországi terepen vizsgálják, s empirikus adataikból kiderül, hogy a hazai intézményrendszer inkább a tájfajták kiveszéséhez járul hozzá, semmint megőrzésüket szolgálná. E tájfajták léte alapvetően fontos a genetikai sokféleség szempontjából, eltűnésük tehát visszafordíthatatlanul szegényíti a kulturális és a gazdálkodási sokféleséget.
Zárásként Brandmüller Teodóra közgazdász (a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának doktorandusza, Fact Alkalmazott Társadalmi Kutatások Intézete) ismerteti Frank Ackerman és Lisa Heinzerling könyvét. Az írás kiemeli a főáramú közgazdaságtan bevett módszertanának néhány rejtett értékfeltevését. Rendkívül visszás eredményekhez és következtetésekhez vezet ugyanis, amikor az egyéni preferenciákat és a csereértéket kizárólagossá tevő költség-haszon elemzést olyan közjavakra és közszolgáltatásokra terjesztik ki, mint a természetvédelem vagy az egészségügy. Mindez élesen rávilágít piaci társadalmunk szégyenletes logikájára, amely mindannyiunkat arra sarkall és nevel, hogy mindennek tudjuk az árát, miközben egyre kevésbé sejtjük a dolgok és az élet értékét.
PATAKI GYÖRGY - TAKÁCS-SÁNTA ANDRÁS