KOVÁSZ - The slow journal
Ha valamiért (pl. nagyméretű kép miatt) nem jól jelenik meg az oldal, ide kattintva megnézheti az eredeti változatot.
 | VII. évfolyam, 1-2. szám 2003. Tavasz - Nyár |
A személyes létforma jegyében
"Az árucikk létforma, mint valami felszín alatti áramlás, dologszerűvé tesz, öntudatunkat, értékrendünket és kapcsolatainkban tanúsított viselkedésünket is az uralkodás és az önimádat irányába sodorja" - írja a jezsuita John F. Kavanaugh Krisztus követése a fogyasztói társadalomban című magyarul is megjelent könyvében. "Konfliktusba keveredünk egymással, és arra a következtetésre jutunk, hogy egyedül is képesek vagyunk eleget tenni beteljesedésre és önmegvalósításra irányuló végtelen vágyunknak. Csak eleget kell gyűjtenünk, termelnünk és nyernünk, s istenné leszünk. Megszabadulunk fájdalmas befejezetlenségünktől...
A személyes létforma is arra hív, hogy Istenhez váljunk hasonlatossá, de nem úgy, hogy közben menekülünk befejezetlenségünk mélységeitől, hanem úgy, hogy teljességben feltárjuk azt. A befejezetlenség annyit jelent, hogy úton vagyunk, folyamatban, hogy teremtett szabadságunk van. E világi szeretet és választás. Azt jelenti, hogy mint teremtmények, közreműködünk önmagunk beteljesítésében, nem önimádat és erőszak útján, hanem azáltal, hogy megadjuk magunkat annak, akik és amik vagyunk: a szeretet teljes misztériuma után sóvárgó szabad lények."
Az emberi személy e felfogása jól rávilágít társadalmi-környezeti bajaink többségére, s nem csupán bírálatra, hanem - a személyes létforma révén - az építkezésre is módot ad. Idestova három éve, hogy az angol nyelvű Kavanaugh-könyvet ismertettük a Kovászban. Időközben, épp a máriapócsi Altern-konferencián, sikerült fordítót találnunk, majd az Ursus Libris kiadó közreműködésével a megjelenés is lehetővé vált. 2003 májusában, összességében közel hároméves szervezési, fordítói, szerkesztői munka nyomán most könyvárusi forgalomba került a magyar fordítás, amely remélhetőleg hozzájárul majd a személyes létforma hazai erősödéséhez és terjedéséhez.
Ezúttal ismét konferenciára készül az Altern-csoport - új tartalommal, de a régi elkötelezettséggel. Szükségesek az ilyen találkozók, mert akár az egyház társadalmi tanítását tekintjük, akár az arra épülő, Kavanaugh-éhoz hasonló könyveket, ezeken az összejöveteleken lehetőség nyílik az elvi megfontolások gyakorlatiassá tételére. Nem biztos ugyanis, hogy minden esetben egyértelmű a társadalmi tanítás saját életünkre és magyarországi helyzetre vonatkoztatott jelentősége. A Hol a határ? című konferencián, többek között, a társadalmi tanítás jelentőségével foglalkozunk egy nyugodt, a Zemplén erdőivel övezett zsákfaluban, Komlóskán. Vendégelőadónkkal, az egyház társadalmi tanításának egyik legjobb hazai ismerőjével és értő tolmácsolójával, dr. Goják Jánossal kísérletet teszünk a pénzbeli és a haszonelvű értékelést nem tűrő emberi-társadalmi szférák feltárására. Életünk mely területein van helye a pénz- és a haszonelvű gondolkodásnak, s melyek azok, amelyeket mindenképp meg kell őriznünk a személyes elköteleződés, a tékozló szeretet - gazdasági szempontból irracionális - világának?
A tét végül is az, hogy életünk és mások előtt hangoztatott véleményünk (közéleti szereplésünk) az áruforma vagy a személyes forma érvényesülését segíti-e elő. Az egyház társadalmi tanításával összhangban az egyéni és a társadalmi szint szerves egységét valljuk, ezért az előadásokban és a kiscsoportos együttgondolkodás során mindkét szintre egyformán hangsúlyt helyezünk. A konferenciára minden érdeklődőt ezúton is szeretettel meghívunk, a további részletek itt találhatók.
E számunk a Kovász - illetve az Altern-csoport - érdeklődési köréből széles palettát mutat be. Megvizsgálunk a vállalati etikus cselekvés lehetőségei közül néhányat, érintjük a kamat szerepét pénzügyeink területén, bemutatjuk a társas viszonyok magyarországi állapotát, majd az ember személy mivoltából fakadó erkölcsi követelmények némelyikéről elmélkedünk.
Első cikkünkben dr. Tóth Gergely (ügyvezető, Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület) a vállalatok fenntarthatóságával kapcsolatos szempontokat gyűjti csokorba. Írása részletesen bemutat néhány terjedőben lévő módszert, amelyek a fenntarthatóság területén tett érdemeik szerint sorolják a vállalatokat különféle kategóriákba. Tóth Gergely cikke azonban mindezeken túllép, s a vállalati fenntarthatóság fogalomkörébe erkölcsi szempontok figyelembevételét is javasolja. Így például szerinte szükséges a tevékenységi kör vizsgálata (etikai-társadalmi szempontból egy fegyvergyártó sosem minősülhet fenntarthatónak), valamint a cég méretének, az igazságos elosztáshoz való hozzájárulásának és a helyi közösséggel ápolt kapcsolatainak az értékelése. Figyelemre méltó a szerző javaslata a Vállalatok környezeti érdemrendjének bevezetésére.
Prof. Margrit Kennedy rövid cikkének közlésével a kamatos kamat gazdaságunkban betöltött visszás szerepére szeretnénk irányítani a figyelmet. Paul Hellyer A globális pénzügyi válság túlélése című könyve, amelyet 1998-ban az Altern-csoport fordított le és adatott ki, a kamat kérdésében az angolszász kritikai hagyományt követi, fontos és jelentős azonban az európai szemlélet is, amelynek máig legjelentősebb alakja a német-argentin Silvio Gesell. Ehhez az irányzathoz tartozik Kennedy professzorasszony írása is.
Gesell alapműve természetes gazdasági rendről beszél, amely nem attól természetes, hogy magától kialakul (igenis létre kell hozni!), hanem attól, hogy a természetes emberi szükségletek kielégítését célozza meg és szolgálja. E rend létrehozatalának szükséges feltétele a mai kamatrendszer megváltoztatása. Gesell elmélete közel száz éve a rendelkezésünkre áll, sokakra megtermékenyítően hatott és sokan továbbgondolták, ám gyakorlatba ültetésére még mindig kevés a remény. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz alighanem még távolibbá tette az általa javasolt alternatív pénzrendszer bevezetésének a lehetőségét. Nem állítjuk, hogy a Gesell nyomdokain megfogalmazott bírálatok és javaslatok minden részletükben megfelelően kidolgozottak és hatásukban átgondoltak - az azonban valószínű, hogy a kamatos kamat jelenlegi gazdasági rendszerünkben számos probléma forrása. A Kétezeregy Kiadónál most megjelenésre vár Gesell alapművének magyar fordítása. Ha sikerül előteremteni a hiányzó többszázezer forintot, akkor 2003 végén az eredeti forrás a magyar olvasók számára is elérhetővé válik, ami egyformán nagy lökést adhatna az irányzat hazai megerősödésének és a geselli gondolat igényes, kritikai elemzésének.
Első könyvismertetésünk dr. Utasi Ágnes (egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Szociológia Tanszék) legújabb művével foglalkozik. A bizalom hálója című könyv, amelynek első kiadása időközben el is fogyott, s utánnyomásában reménykedünk, az emberek közötti kapcsolatok két fontos vetületét elemzi és értékeli: a bizalmat és a szolidaritást. A könyv friss magyarországi szociológiai felmérései arra utalnak, hogy az 1990-es években Magyarországra érkező kapitalizmus erősen megtépázta az emberek közötti (azaz mikroszintű) szolidaritáshálót, s a család, a rokonsági kötelék maradt a nehézséggel küzdők utolsó mentsvára. Ám a család sem a régi, viszonylag biztos "intézmény". A kutatásokból kiderül, hogy az új rendszer a tradicionális családot alapjaiban ásta alá, az emberek vélekedéséből a családokat összetartó értékek teljes összekuszálódása, ellentmondásossá válása olvasható ki. Mindez sajnos arra utal, hogy a személyes létforma hazánkban is inkább visszaszorulóban van.
Zárásként dr. Baranyi Árpád John F. Kavanaugh Egyesült Államokban megjelent könyvét ismerteti Ki számít személynek? címmel. Az írás alcíme különösen beszédes: Az emberi önazonosság és az ölés etikája. A mű 2001-ben jelent meg, így anyaga az 1990-es évek eseményeire is reflektál. Az írás segítségével jól nyomon követhető, hogy az 1981-es Krisztus követése a fogyasztói társadalomban című könyv tézise az áruformáról és az azzal minden szinten szembenálló személyes formáról miként állja meg a helyét egy részterület vizsgálatakor, az emberi élet kioltásával kapcsolatos szempontok elemzésekor. Az írásból olyan kérdésekre kaphatunk választ, mint ki számít személynek; meg lehet-e ölni azt, aki személy; milyen indokokkal ölnek meg szándékosan személyeket; s milyen érveket lehet felsorakoztatni a személy mindenek fölötti értéke mellett, illetve egy személy életének szándékos kioltása ellen. A szerző szerint minden ember egyedi és megismételhetetlen érték, ezért szándékos megölése nem megengedhető.
Reméljük, hogy e számunkkal is hozzájárulunk a személyes forma magyarországi erősödéséhez.
KOCSIS TAMÁS