III. ĂŠvfolyam, 4. szĂĄm 1999. TĂŠl (231-244. oldal)

Dabóczi Kálmán: "Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem" - Anglia és Wales Katolikus Püspöki Karának A közjó című körlevele és tanulságai^(*)

TĂŠmĂĄk: ĂĄllam, egyhĂĄz, enciklika, erkĂślcs, evangĂŠlium, gazdasĂĄg, hitelessĂŠg, igazsĂĄgossĂĄg, kapitalizmus, katolikus, keresztĂŠnysĂŠg, kĂśzjĂł, MagyarorszĂĄg, munkanĂŠlkĂźlisĂŠg, politika, rendszer, szegĂŠnysĂŠg, tĂĄrsadalom, tulajdonjog, vĂĄlsĂĄg

Anglia és Wales Katolikus Püspöki Kara 1996 októberében - két hónappal a magyar körlevél kiadása után - bocsátotta ki A közjó (The Common Good) című körlevelét, amely a katolikus egyház társadalmi tanítását mutatja be a modern kor jelenségeire alkalmazva. A megnyilatkozás - akárcsak a magyar - nagy érdeklődést váltott ki, másfél hónappal a bemutatása után is naponta több száz példányra érkezett megrendelés. Katolikus körökben nemzetközi visszhangja is volt, nagy örömmel és érdeklődéssel fogadták az Európai Püspökök IX. Szimpóziumán (Róma, 1996. október) és az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának (Pontifical Council of Justice and Peace) vatikáni találkozóján. A szigetország katolikusai is megmozdultak, a dokumentum irányvonalát követve elkezdődött a felvetett témák részletes ismertetése. A Katolikus Oktatási Szolgálat (Catholic Education Service) például kiadta a katolikus oktatási intézményekre vonatkozó Alapelvek, Gyakorlatok, Következtetések című állásfoglalását, melyet minden országgyűlési képviselőjelölthöz eljuttatott. Nagy-Britanniában ugyanis ebben az időszakban éppen parlamenti választásokra készülődtek.

Mi az angol kĂśrlevĂŠl titka? MiĂŠrt mozdul meg dinamikusan pĂźspĂśkei szavĂĄra a katolikus kĂśzĂśssĂŠg AngliĂĄban? Lehet arra hivatkozni, hogy ott nem volt Ăśtven ĂŠvig tartĂł ideolĂłgiai elnyomĂĄs, tudatos erkĂślcsrombolĂĄs, egyhĂĄzĂźldĂśzĂŠs. Ne feledjĂźk el azonban, hogy a brit szigeteken VIII. Henrik Ăłta a rĂłmai katolikus vallĂĄs kĂśzĂŠleti befolyĂĄsa a tĂśredĂŠkĂŠre csĂśkkent. A titok nyitja valahol mĂĄshol rejlik. Az angol pĂźspĂśki kar nem tett egyebet, mint a II. VatikĂĄni Zsinatot feldolgozva, megĂŠrlelve, az evangĂŠlium szellemĂŠben, keresztĂŠny szemmel nĂŠzett kĂśrbe a szigetorszĂĄgban ĂŠs figyelmeztette a hĂ­veket mindenkori erkĂślcsi kĂśtelessĂŠgeikre ĂŠs feladataikra.

A kĂśrlevĂŠl időszerĹąsĂŠgĂŠt az angol parlamenti vĂĄlasztĂĄsok jelentettĂŠk. A pĂźspĂśki kar ennĂŠl a dĂśntĂŠsnĂŠl is minden segĂ­tsĂŠget meg kĂ­vĂĄnt adni azoknak a keresztĂŠnyeknek ĂŠs jĂł szĂĄndĂŠkĂş embereknek, akiknek fĂźlĂźk van a hallĂĄsra, hogy az ĂśrĂśk erkĂślcsi tĂśrvĂŠnyek alapjĂĄn formĂĄljanak vĂŠlemĂŠnyt kĂŠpviselőjelĂśltjeikről. Mindemellett a kĂśrlevĂŠl hangsĂşlyozza, hogy az egyĂŠni dĂśntĂŠs felelőssĂŠgĂŠt a pĂźspĂśki kar nem veszi le a hĂ­vők vĂĄllĂĄrĂłl: "Nem a pĂźspĂśkĂśk feladata megmondani az embereknek, hogy kire szavazzanak." (CG #2)⁽¹⁾ Ennek ellenĂŠre is arra hivatkozva tĂĄmadtĂĄk az egyhĂĄzat, hogy az tĂşllĂŠpte illetĂŠkessĂŠgi kĂśrĂŠt. Sem AngliĂĄban, sem itthon nem hiĂĄnyzik az a rĂŠteg, amely az egyhĂĄzat elsősorban szentsĂŠgszolgĂĄltatĂłkĂŠnt ĂŠs karitatĂ­v szervezetkĂŠnt, nem pedig tĂĄrsadalmi lĂŠlekformĂĄlĂłkĂŠnt lĂĄtnĂĄ szĂ­vesen. A tĂĄrsadalmat ĂŠrintő kĂŠrdĂŠsek megvitatĂĄsakor az erkĂślcsi normĂĄkat ĂŠs megfontolĂĄsokat a "vilĂĄgnĂŠzeti semlegessĂŠg" jelszavĂĄval akarjĂĄk fĂŠlresĂśpĂśrni ĂŠs ezzel automatikusan kĂśtelezővĂŠ tenni az ateizmust. Aki azonban figyelt a kĂśrlevĂŠl felszĂłlĂ­tĂĄsaira, az mĂĄr dolgozik a kĂśzjĂłn, aki pedig nem, azt nem lehet erőszakkal ĂśnnevelĂŠsre ĂŠs kĂśzĂśssĂŠgĂŠpĂ­tĂŠsre bĂ­rni. JĂŠzus is csak annyit mondott: "Akinek fĂźle van, hallja meg!" (Mt 13,9)

A kĂśrlevĂŠl szerkezete

Az aggiornamento⁽²⁾ jelekĂŠnt mĂłdszertani segĂŠdlettel kezdődik a dokumentum, amely egyhĂĄzkĂśzĂśssĂŠgek, kiscsoportok (kiskĂśzĂśssĂŠgek) szĂĄmĂĄra ad rĂŠszletes irĂĄnymutatĂĄst a feldolgozĂĄs menetĂŠre ĂŠs mĂłdjĂĄra. Ez az ĂştmutatĂĄs az angol kĂśrlevĂŠl szerves rĂŠsze, ĂŠs ebből a szempontbĂłl megszĂ­vlelendő pĂŠldakĂŠnt is szolgĂĄlhat. Itthon az OrszĂĄgos LelkipĂĄsztori IntĂŠzet prĂłbĂĄlkozott hasonlĂł segĂŠdlet kĂŠsőbbi kiadĂĄsĂĄval, ĂĄm ez inkĂĄbb lelkitĂźkĂśr jellegĹą, Ă­gy hasznos lenne kiegĂŠszĂ­teni az angol javaslatokkal. A kiscsoportoknak ajĂĄnlott egyik mĂłdszer, a "LĂĄss - ÍtĂŠlj - Cselekedj!" az evangĂŠliumi ĂŠrtĂŠkek tĂźkrĂŠben kialakĂ­tott helyzetkĂŠp ĂŠs erkĂślcsi ĂĄllĂĄsfoglalĂĄs utĂĄn konkrĂŠt - egyĂŠni ĂŠs/vagy kĂśzĂśssĂŠgi - cselekvĂŠsre szĂłlĂ­t fel. Ez is jelzi, hogy ĂŠletĂźnk minden terĂźletĂŠn lĂĄthatĂłvĂĄ kell vĂĄlnia, hogy kihez tartozunk ĂŠs kit kĂśvetĂźnk.

Westminster érseke - Basil Hume - a körlevél előszavában figyelmeztet, hogy "a vallás mindig személyes, de sosem tisztán magánügy... Az evangélium felszólítása a felebaráti szeretetre nemcsak azzal jár, hogy a rászorultakon segítünk, hanem a nyomor és a szegénység okai felé is fordít bennünket". Az érsek istengyermeki mivoltunkból vezeti le az egyház tanításának emberi méltóságról szóló sarkalatos elvét. Ennek fényében határozottan kijelenti, hogy "az egyház visszautasítja azt a szemléletet, miszerint az emberi boldogság kizárólag az anyagi jóléten múlik és a kormányzatok egyedüli célja ennek megteremtése. Ha a kormányzat túl nagy figyelmet szentel az anyagi jólétnek más értékek rovásárára, akkor ez olyan gazdaságpolitikák támogatásához vezethet, amelyek az embert kizárólagosan anyagi javaktól függő lénnyé redukálják". Ugyanakkor viszont "minden társadalomban, ahol tiszteletben tartják az emberi méltóságot, amennyire csak lehetséges, ki kell elégíteni az alapvető emberi szükségleteket" (CG, Előszó).

Minden társadalmi és politikai tevékenység előfeltétele az egyes ember belső átalakulása. "A társadalmi és a politikai tevékenység fontos, de istengyermekségünkből fakadó teljes emberi méltóságunk felismerése - aminek alapja az, hogy az Ő képmására és hasonlatosságára teremtett minket - megköveteli tőlünk, hogy felvállaljuk a belső lelki átalakulást. Az emberiség jövője nem politikai reformtól, társadalmi forradalomtól vagy tudományos haladástól függ. Valami másra van szükség. Szívünk és lelkünk igazi megtérésével kell kezdődnie." (CG, Előszó)

A körlevél szerkezetét, a vizsgált témák logikai kapcsolatát mutatja be az előszó után David Konstant, Leeds püspöke, aki Anglia és Wales Katolikus Püspöki Karán belül a dokumentumot kidolgozó munkacsoport elnöke volt. Tömören és határozottan ismerteti a megnyilatkozást, egyértelművé téve, hogy mire (és mire ne) számítson az olvasó. Ennek legfontosabb elemei a következők.

- Anglia ĂŠs Wales Katolikus PĂźspĂśki KarĂĄnak tagjai teljes egyetĂŠrtĂŠsben, sajĂĄt nevĂźkben bocsĂĄtjĂĄk ki a kĂśrlevelet.
- A pĂźspĂśki kar felvĂĄllalja a konfliktust a mĂĄskĂŠnt gondolkodĂłkkal, s nem akar mindenkinek tetszeni.
- Nem parancsok ĂŠs tiltĂĄsok listĂĄjĂĄt Ă­rtĂĄk politikusoknak, ĂŠs nem a tĂśkĂŠletes tĂĄrsadalom vĂĄzlatĂĄt kĂŠszĂ­tettĂŠk el.

Mindezeken kívül a püspökök közlik az olvasókkal, hogy nagy óvatossággal dolgozták ki a használt fogalmakat és határozták meg szerepvállalásuk határait s hogy szeretnék megelőzni az elkerülhető félreértéseket. Szívesen vesznek minden ötletet más egyházaktól és személyektől, függetlenül attól, hogy katolikusok-e.

A körlevél két nagy részre bontható. Az első rész a katolikus egyház társadalmi tanítását általánosságban mutatja be, a második pedig ennek jelenkori alkalmazásáról szól. A dokumentumot két melléklet gazdagítja. Az elsőben található az egyház - körlevélhez kapcsolódó - társadalmi tanításának szemelvénygyűjteménye a Rerum Novarumtól kezdve a Veritatis Splendorig bezárólag. A püspöki kar ezzel tanításának alapjait mutatja fel, s a dokumentum hitelességét igazolja. A második melléklet a szigetország katolikusainak a közjó érvényesülése érdekében létrehozott és működtetett szervezeteit ismerteti.

A kĂśzjĂł fogalma

A II. Vatikáni Zsinat több dokumentuma is érinti a közjó fogalmát. A Dignitatis Humanae meghatározása szerint "a társadalom közös java a társas élet ama feltételeinek összessége, amelyeknek segítségével az emberek a maguk tökéletességét teljesebben és könnyebben elérhetik" (DH #6). A Gaudium et Spes a politikai közösség céljaként a közjó megvalósítását tűzi ki. "A politikai közösség tehát a közjó végett létezik, belőle meríti a teljes igazolását és értelmét, benne gyökerezik veleszületett és saját joga." (GS #74)

A Pacem in Terris enciklikában XXIII. János a közjó kettős - anyagi és szellemi - vetületét hangsúlyozza. "Fiainkat figyelmeztetni kell, hogy a közjó az egész emberhez tartozik, azaz mind testi mind lelki szükségleteihez. Ebből következik, hogy az állam vezetői ezt a jót alkalmas úton és fokozatosan törekedjenek elérni: úgy tudniillik, hogy tartsák meg a dolgok helyes sorrendjét és a testi javakkal egyidejűleg a polgáraik lelkével is törődjenek." (PT #57)

Az angol kĂśrlevĂŠl ĂŠrtelmezĂŠsĂŠben a "kĂśzjĂł a tĂĄrsadalmi feltĂŠtelek teljes hĂĄlĂłzata, amely lehetővĂŠ teszi az egyes emberek ĂŠs csoportok szĂĄmĂĄra, hogy teljes, tĂŠnylegesen emberi ĂŠletet ĂŠljenek ĂŠs ĂŠlvezzenek, amit »szerves emberi fejlődĂŠsnek« is hĂ­vnak" (CG #48). "A legfrissebb tĂĄrsadalmi tanĂ­tĂĄs Ăşgy tekint a kĂśzjĂłra, mint az egyĂŠni jogok biztosĂ­tĂŠkĂĄra ĂŠs mint szĂźksĂŠges tĂĄrsadalmi kĂśrnyezetre, amelyben az egyĂŠni jogok ĂŠs ĂŠrdekek megĂ­tĂŠlhetők ĂŠs Ăśsszeegyeztethetők." (CG #69)

A cél tehát a feltételek kialakítása, hogy emberhez méltó életkörülmények alakulhassanak ki a teljesebb élet megvalósítása érdekében. Minden, az alapfeltételek javítását szolgáló változás a közjót mozdítja elő. A keresztények számára ez így is megfogalmazható: el kell távolítani azokat a szellemi, ideológiai, gazdasági és társadalmi akadályokat, amelyek megnehezítik Krisztus követését.

Ennek konkrét, történelmi megvalósításában az egyház társadalmi tanításának két fontos alapelve segít: a szubszidiaritás és a szolidaritás. A szubszidiaritás (kisegítés elve) a társadalom vertikális kapcsolatrendszerét szabályozza, amelynek központi eleme az emberi jogok tiszteletben tartása. A szolidaritás pedig horizontális síkon segít a közjó előmozdításában. Itt a szegények melletti elkötelezettség és kiállás (option for the poor) az első számú rendezőelv.

A dokumentum legfontosabb Ăźzenetei, sarkalatos megĂĄllapĂ­tĂĄsai

Az alĂĄbbiakban rĂśviden ismertetjĂźk a kĂśrlevĂŠl legfontosabb megĂĄllapĂ­tĂĄsait, ĂŠs ĂŠrzĂŠkeltetjĂźk a dokumentum evangĂŠliumi levegőjĂŠt ĂŠs prĂłfĂŠtai hangvĂŠtelĂŠt.⁽³⁾

KeresztĂŠnyek a modern AngliĂĄban

Az egyház nem utasítja el a közgazdaságtan, a szociológia és az antropológia ténymegállapításait, hanem - igazságtartalmuknak megfelelően - szívesen veszi azokat mint értékes segédeszközöket a társadalom működésének alaposabb megismeréséhez (CG #17).

Bizonyos társadalomszervezési módok nem kedveznek az emberi haladásnak és a személyes fejlődésnek. Az egyház ezeket a "bűn struktúráinak" nevezi (CG #19).

A társadalom alapvető jellegzetességei

A demokrĂĄcia nem ĂśnĂĄllĂł erkĂślcsi rendszer. A demokrĂĄcia, amennyiben egĂŠszsĂŠges, tĂśbbet kĂ­vĂĄn az ĂĄltalĂĄnos vĂĄlasztĂłjognĂĄl: kĂśzĂśs ĂŠrtĂŠkrendszert kĂśvetel meg (CG #34).

Az evangelizáció mindig az igazságtalan társadalmi rend átalakítására szólít fel, és az ezzel kapcsolatos első feladat az igazságtalanságokkal való szembeszállás, illetve azok láthatóvá tétele. Minden katolikusnak, aki a nemzet politikai életében szerepet vállal, joga van magát az evangelizálás résztvevőjének tekinteni oly módon, hogy a katolikus egyház társadalmi tanításával összhangban végzi tevékenységét. A társadalmi rend evangelizációjában az egyik legfontosabb lépés az, hogy az egyéneket megszabadítsuk attól a tehetetlenség-érzéstől és passzivitástól, ami a lehangoltságból, a reménytelenségből és a cinizmusból ered (CG #40).

A jelenkori kĂŠrdĂŠsek kezelĂŠse

Az egyház nem tenne eleget erkölcsi kötelességének, ha társadalmi tanításában a nagy általánosságok szintjén maradna, s kerülné a vitákat. A püspököknek különös felelősségük van abban, hogy észrevegyék és magyarázzák az idők jeleit, még a hibázás kockázatát is vállalva (CG #54).

Az elfogultsĂĄg azonban kerĂźlendő, ezĂŠrt a szigetorszĂĄg egyetlen nagy politikai pĂĄrtja⁽⁴⁾ sem ĂŠlvezi a katolikusok feltĂŠtlen tĂĄmogatĂĄsĂĄt, s egyik sincs eleve kizĂĄrva a tĂĄmogatĂĄsbĂłl (CG #55).

A parlamenti vĂĄlasztĂĄssal kapcsolatos sajĂĄtos kĂŠrdĂŠsek

Fontos figyelembe venni, hogy mit tudunk a képviselőjelölt személyes erkölcsiségéről, de ez nem adhat alapot a magánéletbe való betolakodásra (CG #63).

A brit alkotmányos elvek fontos része, hogy a képviselőnek - megválasztása után - minden szavazót képviselnie kell, nemcsak azokat, akik rá szavaztak (CG #65).

A kĂśzjĂł ĂŠs az emberi jĂłlĂŠt

Bizonyos határon túl a nagyon gazdagok és a szegények közötti jövedelemkülönbség már károsítja a közjót. Ekkor a társadalom már nem a közjó, hanem a gazdagok érdekei szerint működik. Egyes ideológusok szerint a gazdagok további gazdagodása - a gazdasági "törvények" elkerülhetetlen következményeként - végső soron a kevésbé jómódúak és a szegények sorsát is javítja. Ez a feltevés azonban mind a józan észnek, mind az általános társadalmi tapasztalatnak ellentmond (CG #71 és #72).

ErkĂślcs a piacon

A kĂśzjĂłrĂłl szĂłlĂł katolikus tanĂ­tĂĄs nem egyeztethető Ăśssze a korlĂĄtlan szabadpiaci (laissez faire) kapitalizmussal, amely kitart amellett, hogy a jĂśvedelmek ĂŠs a vagyon elosztĂĄsĂĄt teljes mĂŠrtĂŠkben a piaci erőkre kell bĂ­zni. Ez az elmĂŠlet azt feltĂŠtelezi, hogy a nagyszĂĄmĂş egyĂŠni fogyasztĂłi dĂśntĂŠs ĂśsszegződĂŠsĂŠvel azonosĂ­tott kĂśzjĂł magĂĄtĂłl is lĂŠtrejĂśn egy tĂśkĂŠletes verseny ĂĄllapotĂĄban lĂŠvő ĂŠs teljesen szabad piacgazdasĂĄgban (CG #76).⁽⁵⁾

A katolikus egyház társadalmi tanítása kifejezetten elutasítja a piaci erők automatikus jótékony hatásáról szóló hiedelmet (CG #77).

Az egyház elismeri, hogy a piaci erők - ha a közjó érdekében megfelelően szabályozottak - egy fejlett társadalomban hatékony mechanizmusai az erőforrások és a szükségletek összehangolásának. A szolidaritás elvének megfelelően a piac egészséges működése etikus magatartást igényel a szereplőktől, s bizonyos etikai elveknek a szabályozó és jogi kereteken belül is érvényesülniük kell (CG #78).

Az a keresztény tanítás, miszerint mások szolgálata értékesebb saját magunk szolgálatánál, bizonyosan nem felel meg a kapitalista gazdaság alapvető szellemiségének (etoszának) (CG #79). Ennek a kapitalista etosznak az eredménye az önzetlen cselekedetek általános helytelenítése és lebecsülése, valamint annak a cinikus feltevésnek a hirdetése, hogy az önzetlenül cselekvőket valójában leplezett önző motívumok vezérlik (CG #80).

Fel kell tenniük maguknak a kérdést azoknak, akik a korlátlan szabadpiacra épülő kapitalizmus mellett kardoskodva a köz- és magánerkölcsök hanyatlásáról is panaszkodnak, hogy valójában nem egymásnak kölcsönösen ellentmondó két üzenetet közvetítenek-e (CG #80).

KiĂĄllĂĄs a szegĂŠnyek mellett

Nem engedhető meg, hogy a profitra törekvés kiszorítsa az erkölcsi megfontolásokat. Így például a hirdetésekkel történő piacteremtés és ösztönzés olyan társadalom létrehozásának veszélyével jár, amelyben a valós vagy a mesterséges anyagi igénykielégítés aránytalanul nagy teret kap, háttérbe szorítva minden más értéket (CG #84).

A korlĂĄtlan szabadpiac valĂłjĂĄban olyan alternatĂ­va, ami a szegĂŠnyek ĂŠrdekei ellen dolgozik (CG #85).

A munka vilĂĄga

A munkásokat olyan - a katolikus tanítás által következetesen védelmezett - jogok illetik meg, amelyek a tőke jogai felett állnak. Ezek közé tartozik a tisztességes munkához, az igazságos bérhez, a foglalkoztatás biztonságához, a megfelelő pihenéshez és a szabadsághoz, a munkaidő korlátok közé szorításához, az egészség- és balesetvédelemhez, a diszkrimináció-mentességhez, a szakszervezet-alapításhoz és az ezekhez való csatlakozáshoz, valamint a sztrájkhoz, mint végső eszközhöz való jog (CG #91).

Az egyhĂĄz hangsĂşlyozza, hogy a munkavĂĄllalĂł teljes emberi szemĂŠly, s nem ĂĄrucikk, amelyet a piaci elvĂĄrĂĄsokhoz igazodva lehet adni-venni (CG #92).

A profitot nem tekinthetjük úgy, mint a menedzserek vagy a tulajdonosok kizárólagos részesedését. Úgy kell tekinteni, mint "társadalmi osztalék" forrását, amelyből mások is jogosan akarnak részesülni (CG #92).

Erkölcsileg elfogadhatatlan a munkanélküliség oly módon történő csökkentése, hogy a béreket a dolgozók megfelelő életkörülményeit biztosítani képes szint alá engedik esni (CG #97).

Ha a munkaerőpiacon igazságtalanul alacsony munkabér alakul ki és a munkaadók kizárólag ezt hajlandók megfizetni alkalmazottaiknak, akkor figyelmeztetni kell őket dolgozóik jólétét illető erkölcsi kötelezettségeikre (CG #98).

A globĂĄlis kĂśzjĂł

Az egyre inkĂĄbb globalizĂĄlĂłdĂł tĂĄrsadalom megkĂśveteli, hogy a kĂśzjĂł szempontjĂĄbĂłl vizsgĂĄlt emberi kĂśzĂśssĂŠg lĂŠptĂŠke nemzeti sĂ­krĂłl nemzetkĂśzi szintre emelkedjen (CG #102).

Az egyetemes közjó sérül akkor, ha a Föld bármely pontján nincs kielégítve mindenki alapvető szükséglete - amibe a tiszta víz, az élelem, a lakás, az egészségügyi szolgáltatások, az oktatás és a tisztességes megélhetés (például családfenntartás) tartozik - vagy ha nem mindenkinek tisztelik a jogait és az emberi méltóságát (CG #102).

Az egyház következetesen figyelmeztetett arra, hogy a piaci erőkre való kizárólagos és túlzott ráhagyatkozás milyen veszélyekkel jár a nem egyenrangú nemzetközi résztvevők közötti gazdasági kapcsolatokban. Szabad kereskedelem esetén az erős legyőzi a gyengét, a fejlett pedig a kevésbé fejlettet (CG #105).

Tulajdonjog ĂŠs tulajdon

A magántulajdonhoz való jogot az egyház úgy védi, mint az emberi szabadság lényegi alkotórészét és garanciáját. Kívánatosak azok az intézkedések, amelyek - a közjónak alárendelve - a magántulajdon terjesztését célozzák. De a magántulajdonon "társadalmi jelzálog" van, és az egyház - a tulajdonjoggal való múltbeli visszaélések miatt - arra az álláspontra helyezkedett, hogy vagyonbirtokosokra vonatkozó jelentős megszorító intézkedéseket is elfogad (CG #109). Ugyanis a gazdaság van az emberért, nem pedig fordítva (CG #111).

A krĂ­zis tĂĄrsadalmi vetĂźlete

A nemzet valódi válsága nem gazdasági, hanem erkölcsi és szellemi (CG #113). Ennek következtében úgy látszik, hogy az angolok kezdik elveszteni egy jobb jövő lehetőségébe vetett hitüket (CG #114). Ez a közjó iránti bizalomvesztés az egyik elsődleges tényezője az országot jellemző borúlátó hangulatnak (CG #116).

A közjót akkor is meg kell valósítani, ha jelentős ellenérdekelt gazdasági erőkkel állunk szemben (CG #119). A katolikus egyház társadalmi tanítása ebben az egyenlőtlen helyzetben határozott erkölcsi iránymutatással nyújt segítséget és erősíti meg a reményt: nincs olyan társadalmi tendencia - legyen az bármilyen kedvezőtlen is -, amely ne lenne visszafordítható (CG #120).

A magyar ĂŠs az angol kĂśrlevĂŠl ĂśsszevetĂŠse

Bár a magyar körlevél kiadásakor a hazai sajtó- és társadalmi visszhang alapvetően kedvező volt, mégsem lehet teljes az örömünk. Az egyház megszólalásának jogosultságát a kemény és a puha diktatúra évtizedei alatt nemcsak kétségbe vonták, hanem egyenesen tiltották is. A tiltás sokféle reakciót váltott ki a keresztényekből. Voltak olyanok, akik sokéves börtönt is vállalva vallották meg hitüket, és voltak, akik óvatosságból túlélésre rendezkedtek be. Ők inkább csendben maradtak, kompromisszumot kötöttek a diktatúrával és - adott esetben - a lelkiismeretükkel, s beépültek az akkori politikai rendszerbe. Most, a rendszerváltás után is megfigyelhető ez. Sokan még mindig nem mernek hitvallókká lenni, s ennek nyomai, sajnos, a körlevélen is észrevehetők. A gyakran börtönt is megjárt hitvallók - akik nyíltabb, határozottabb, prófétaibb hangú megnyilatkozást vártak - csalódva tapasztalták, hogy a körlevél hangnemét az óvatosság és a kompromisszumkészség határozta meg.

Mindenképpen tanulságos tehát az angol és a magyar katolikus egyház társadalmi kérdésekről szóló dokumentumainak összevetése néhány jellemző különbség kiemelésével. (A zárójelben szereplő számok a magyar körlevél szakaszainak számát jelentik.)

A magyar püspöki kar ajánlásokat ad (#11), amelyek "segíthetik a szakembereket", míg az angolok hangsúlyozzák: az egyház társadalmi tanítása "nem fakultatív" (not optional teaching), hanem kötelező érvényű. A magyar körlevélből hiányzik ez a határozottság. A "lehetőség szerint" (#30), a "kellene" (#54) és az "igen fontos lenne" (#61) kifejezések nem felszólító módúak, így erkölcsi kibúvóként szolgálhatnak.

A magyar körlevél 45. szakaszában szereplő állítás szerint "eleve nem lehetett kielégítő, egyértelmű alapelveket találni a privatizációhoz". Azt azonban bizonyosan meghatározhatjuk, hogy a katolikus társadalmi tanítás evangéliumi szellemében bizonyos elvek és megoldások szóba sem jöhetnek, például olyanok, amelyek a vállalatfelvásárlások és -átszervezések után indokolatlan és méltánytalan elbocsátással járnak, mert ezzel a - többnyire képzetlenebb - munkásokat hozzák lehetetlen helyzetbe, s a tisztes életvitel esélyeit csökkentik. A határozott kiállás a szegényekért az angol körlevélben sokkal markánsabban jelenik meg, noha az angol életszínvonal nyilvánvalóan magasabb a hazainál. Itt érdemes lenne további összevetést végezni, hogy milyen kérdések - és miért - maradtak ki a magyar körlevélből (például szakszervezetek, parlamenti választások), amelyek viszont az angolban önálló fejezetként szerepelnek.

A szĂŠpĂ­tő kĂśrĂźlĂ­rĂĄs, a hĂ­res angol understatement inkĂĄbb a magyar kĂśrlevĂŠlben ĂŠrhető tetten. A 65. szakasz szerint "lĂĄtvĂĄnyosan egyetlen intĂŠzmĂŠny sem tĂŠrt le az alkotmĂĄnyossĂĄg ĂŠs a jogĂĄllamisĂĄg, vagyis az alkotmĂĄnynak ĂŠs a tĂśrvĂŠnyeknek valĂł engedelmeskedĂŠs ĂştjĂĄrĂłl". Azonban a bĂŠrek jogtalan visszatartĂĄsa - pĂŠldĂĄul a tĂśrvĂŠny ĂĄltal előírt fizetĂŠsemelĂŠs szĂĄndĂŠkos megtagadĂĄsa formĂĄjĂĄban - a sĂşlyos bĹąnĂśk kĂśzĂŠ tartozik. Ha a jogszabĂĄlyokon kĂ­vĂźl az erkĂślcsi tĂśrvĂŠnyeket is figyelembe vesszĂźk, akkor az egyes tĂĄrsadalmi rĂŠtegek (pĂŠldĂĄul diĂĄkok ĂŠs nyugdĂ­jasok) tudatos egymĂĄs ellen fordĂ­tĂĄsa sem utal felelős politizĂĄlĂĄsra. A hatĂĄlyos abortusztĂśrvĂŠny rĂŠvĂŠn nyĂ­ltan ĂŠletellenes, szociĂĄlpolitikai gyakorlatĂĄval pedig csalĂĄdellenes kormĂĄny viszont pozitĂ­van ĂŠrtĂŠkelte a hazai pĂźspĂśkkari megnyilatkozĂĄst,⁽⁶⁾ ami jelzĂŠs ĂŠrtĂŠkĹą. Ha egy hitelessĂŠgre igĂŠnyt tartĂł egyhĂĄzi megnyilatkozĂĄs a mindenkori kormĂĄnyzat felelőssĂŠgĂŠt a valĂłs tĂŠnyek szĂŠpĂ­tő beĂĄllĂ­tĂĄsĂĄval csĂśkkenti, akkor ez olyan, mintha JĂŠzus mosnĂĄ PilĂĄtus kezĂŠt, aminek PilĂĄtus joggal ĂśrĂźlhetne.

Az 52. szakaszban a gazdaság "sajátos mozgástörvényeiről" olvashatunk, ám észre kell vennünk, hogy a gazdaság "törvényszerűségei" valójában általunk teremtett feltételek, így ezek emberi döntésekkel megváltoztathatók. E felismerés hiányában erkölcsileg elfogadhatatlan struktúrák támogatóivá válhatunk. A megelőzésre mindig nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mint az utólagos orvoslásra, mégis csak a piaci működés hibáinak kiigazításáról esik szó (#55). A hibák kialakulásának megelőzése sem a magyar, sem az angol körlevélben nem kap kellő hangsúlyt.

A hiteles tanítás alapköve a példamutatás, hiszen Jézus is saját életpéldájával mutatta meg, hogyan lehet Isten akaratának engedelmeskedve élni a Földön. Tanárok, ifjúsági vezetők élete bizonyítja, hogy a személyes példamutatás hiánya adott esetben teljesen hatástalanná teszi a tanítást és a nevelést. Ezért fontos, hogy az egyház - amibe értelemszerűen a civilek is beletartoznak - önkritikusan vizsgálja meg az alábbi kérdéseket, amelyeknek lényege így fogalmazható meg: hogyan áll az egyház társadalmi tanításának megvalósításával a saját intézményein belül? (Ez a megközelítés az angol körlevélből részben, a magyarból teljesen hiányzott.)

- Hogyan viszonyul az egyház a sajtószabadsághoz? Megjelenthetnek-e például kritikusabb írások is a körlevélről, vagy csak a sikerpropaganda láthat napvilágot arra hivatkozva, hogy még "a kormánypártok is pozitívan értékelték" azt?
- Munkaadóként mennyire bánnak igazságosan és méltányosan az egyházi személyek a foglalkoztatottjaikkal? A fizetések és a munkaidő megállapításánál milyen módszereik vannak, amelyek a vállalatok számára is iránymutatók lehetnek?
- Milyen lĂŠpĂŠsek tĂśrtĂŠnnek annak ĂŠrdekĂŠben, hogy az egyhĂĄz tĂĄrsadalmi tanĂ­tĂĄsa ne csupĂĄn szĹąk rĂŠtegekhez jusson el, hanem minden jĂł szĂĄndĂŠkĂş ember dĂśntĂŠsĂŠhez tĂĄmaszt nyĂşjthasson, kĂźlĂśnĂśsen olyan helyzetekben, amikor az Ă­rott jog ellentĂŠtben ĂĄll az erkĂślcsi tĂśrvĂŠnyekkel?
- Mennyire hiteles és rendezett az egyháziak és a vallásos civilek élete, különösen azoké, akik az egyházat a nyilvánosság előtt képviselik? Amint egy rendezetlen házaséletű katolikus nem tud hitelesen kiállni a családok védelmében, úgy hogyan tudna olyan valaki érdemben közreműködni az aggiornamentoban, aki még nem dolgozta fel a II. Vatikáni Zsinat tanítását?

A bĹąn struktĂşrĂĄi

A "bűn struktúrái" (structures of sin) fogalma a jelen világ tipikus bűneivel való szembesüléskor fogalmazódott meg. Az angol körlevél által is kifejtett fogalom különös jelentőségű mind a nyugati országokban, mind pedig hazánkban. Érdemes ezért részletesebben ismertetni az egyház erre vonatkozó tanítását. II. János Pál Sollicitudo rei Socialis kezdetű enciklikájában a következőképpen határozza meg ennek lényegét.

"Ha a mai helyzet a kĂźlĂśnbĂśző termĂŠszetĹą nehĂŠzsĂŠgek rovĂĄsĂĄra Ă­rhatĂł, akkor jogosan beszĂŠlhetĂźnk a »bĹąn struktĂşrĂĄirĂłl«, amelyek ... a szemĂŠlyes bĹąnben gyĂśkereznek, ĂŠs ezĂŠrt mindig a szemĂŠlyek konkrĂŠt tetteihez kapcsolĂłdnak, akik ezeket lĂŠtrehozzĂĄk, megerősĂ­tik ĂŠs felszĂĄmolĂĄsukat megnehezĂ­tik. Így megerősĂśdve terjednek ĂŠs tovĂĄbbi bĹąnĂśk forrĂĄsaivĂĄ lesznek az ember magatartĂĄsĂĄt befolyĂĄsolva. A »bĹąn« ĂŠs a »bĹąn struktĂşrĂĄi« olyan fogalmak, amelyeket nem rĂŠgen alkalmazunk a mai vilĂĄg ĂĄllapotĂĄra. De a szemĂźnk elĂŠ tĂĄrulĂł dolgokat szabatosan nem ĂŠrthetjĂźk meg, ha nem nevezzĂźk nevĂŠn a minket szorongatĂł bajok gyĂśkerĂŠt." (SRS #36)

"Ehhez az ĂĄltalĂĄnos vallĂĄsi jellegĹą elemzĂŠshez hozzĂĄadhatĂł nĂŠhĂĄny rĂŠszletesebb meggondolĂĄs, hogy felismerhetők legyenek a cselekedetek ĂŠs magatartĂĄsok kĂśzĂśtt azok, amelyek ellenkeznek Isten akaratĂĄval ĂŠs a felebarĂĄt javĂĄval, ĂŠs azok a »struktĂşrĂĄk« is, amelyeket ezek lĂŠtrehoztak. Ilyen főkĂŠnt kettő tĹąnik ki manapsĂĄg: egyik a profit utĂĄni kizĂĄrĂłlagos vĂĄgy, a mĂĄsik pedig az a hatalomvĂĄgy, amely sajĂĄt akaratĂĄt is rĂĄ akarja kĂŠnyszerĂ­teni a mĂĄsikra. MindkettőhĂśz, jobb megismerĂŠs vĂŠgett, hozzĂĄfĹązhető kifejezĂŠs: a »minden ĂĄron«. Itt ugyanis az emberi akaratok feletti uralomrĂłl van szĂł, annak minden kĂśvetkezmĂŠnyĂŠvel egyĂźtt.

Bár a kettőt elválaszthatjuk egymástól, mert egymás nélkül is léteznek, de - az elénk táruló látványban - elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolódva akkor is, ha valamelyik túlsúlyban van.

Ennek a kettős gyĂśkerĹą bĹąnĂśs magatartĂĄsnak nyilvĂĄnvalĂłan nemcsak egyes szemĂŠlyek esnek ĂĄldozatul, hanem nemzetek ĂŠs szembenĂĄllĂł tĂśmbĂśk is. Ez mĂŠg jobban kedvez a »bĹąn struktĂşrĂĄi« kialakulĂĄsĂĄnak... Ha a modern »imperializmus« bizonyos formĂĄit ezeknek a morĂĄlis kritĂŠriumoknak fĂŠnyĂŠben vizsgĂĄlnĂĄnk, meglĂĄtnĂĄnk, hogy bizonyos dĂśntĂŠsek mĂśgĂśtt, amelyek lĂĄtszĂłlag csak gazdasĂĄgi vagy politikai jellegĹąek, valĂłjĂĄban a bĂĄlvĂĄnyimĂĄdĂĄs valĂłdi formĂĄi rejlenek: a pĂŠnzĂŠ, az osztĂĄlyideolĂłgiĂĄkĂŠ, a technolĂłgiĂĄĂŠ." (SRS #37)

A fatalizmus elfogadhatatlansĂĄga

Sajnos a fatalizmussal - a megváltoztathatatlan sorsba, rendszerekbe, intézményekbe való kényelmes, de lényegében cinikus beletörődéssel - keresztény értelmiségi körökben is gyakran találkozni, mondván "ez van, ezeket a kereteket kell elfogadni, és egyébként is örüljünk, hogy vége a nyílt üldözésnek". Keresztény szemmel ez a magatartás elfogadhatatlan. A fatalizmust determinizmussal, történelmi "törvényszerűségekre" hivatkozással próbálják védeni mind társadalmi, mind gazdasági szinten. Az angol körlevél nyíltan állást foglal a gazdasági determinizmussal szemben: "Az egyház elvetette a gazdasági determinizmust akár a baloldalról, marxizmus formájában, akár a jobboldalról, a korlátlan szabad piac doktrínájában vagy a laissez faire közgazdaságtan alakjában jelent meg." (CG Bevezető)

Mivel a bĹąn struktĂşrĂĄi (tipikus bĹąnĂśk) ĂŠs a strukturĂĄlis bĹąn (erkĂślcstelen rendszerek)⁽⁷⁾ egyre nyilvĂĄnvalĂłbbak a mai tĂĄrsadalmi-gazdasĂĄgi berendezkedĂŠsben, ezĂŠrt a keresztĂŠnyek nem menekĂźlhetnek fatalizmusba ĂŠs determinizmusba a kĂ­nos kĂŠrdĂŠsek ĂŠs az azokra adott keresztĂŠny vĂĄlasz kĂśvetkezmĂŠnyei elől.

A közgazdaságtanban a fatalizmus és a strukturális bűn egyik egyre kiáltóbb példája a tudományterület általánosan elfogadott emberképének (homo oeconomicus) fogyatékossága és az ebbe való beletörődés. Keresztény szemmel a társadalomtudományokban a homo moralis (erkölcsös ember) kívánatosabb lenne, s ily módon sokkal reálisabb és hitelesebb lehetne a társadalmi-gazdasági jelenségek megközelítése és leírása. Természetesen nagy bátorság kell az újragondolásra, amit a berögződött e világi, "materiális értékeken" alapuló társadalmi-gazdasági elméletek nehezítenek, nem is beszélve a strukturális igazságtalanságokból fakadó esetleges személyes előnyökről és ezek megideologizálásáról. Azon kell fáradozni - és ez a közjó értelme a keresztények számára -, hogy a társadalmi keretek keresztényiek legyenek. Iránymutatóként szolgál Jézus felszólítása: "Kövess engem!" (Mt 9,9); és bíztatása, amikor a legnagyobb vihar közepén a kicsinyhitűek és aggódók elé áll és azt mondja: "ne féljetek!" (Mt 14,27) A személyes hibákat, nemtörődömséget, forrófejű kamaszságokat a tékozló fiú módjára kell bevallani, letenni és az Isten irgalmában bízva Sámuellel együtt mondani: "Beszélj, szolgád figyel!" (1Sám 3,10)

Quo vadis, Ecclesia?

Akadt, aki a kĂŠt kĂśrlevĂŠl ĂśsszevetĂŠsekor arra figyelmeztetett, hogy kĂśnnyĹą az angoloknak, mert ott valĂłszĂ­nĹąleg nem fĂźgg annyira a kormĂĄnyzattĂłl az egyhĂĄz anyagilag. Ha itthon tĂşl kemĂŠnyen, hatĂĄrozottan fogalmaz a pĂźspĂśki kar, akkor az esetleg kevesebb kĂśltsĂŠgvetĂŠsi tĂĄmogatĂĄshoz vezethet. Ennek ĂŠrtelmĂŠben az egyhĂĄz az ĂĄllamhatalom lakĂĄja lenne. A SzentĂ­rĂĄs szerint kĂŠt Ăşrnak viszont nem lehet szolgĂĄlni, ĂŠs JĂŠzust vĂĄlasztva tisztĂĄban kell lenni figyelmeztetĂŠsĂŠvel: "Mindenki szemĂŠben gyĹąlĂśletesek lesztek nevemĂŠrt. Aki azonban mindvĂŠgig kitart, az ĂźdvĂśzĂźl." (Mt 10,22)

Az egyház állandóan az evangélium állandósága és az aggiornamento között őrlődik, mert felvállalja, hogy a tanítás örök, a pasztoráció viszont változó. Nem lehet a dogmatikába menekülni, de e világi okoskodásba sem szabad gabalyodni. A második esetre intő példa Szent Pál első útja Athénba (ApCsel 17,16-34).

Az egyház mécs és magasra emelt jel - így világít és mutat utat az embereknek. A mécset nem szabad véka alá rejteni. Nem lenne elfogadható, ha az egyház arra hivatkozva nem adna egyértelmű iránymutatást erkölcsi kérdésekben, hogy "sokkolná az embereket és a társadalmat, ha az evangéliumot a maga egyszerűségében és felszólításaival hirdetnénk". Érdemes végigvinni ezt a gondolatot egy erkölcsi kérdés alapján. Ha a fiataloknak - a párkapcsolatok terén - a házasság előtti tisztaságról szóló tanítást arra hivatkozva hallgatnák el a szülők, a lelkivezetők és a gyóntatók, hogy ezzel komoly lelkiismeret-furdalásokat, traumákat előznek meg, akkor a fiatalokat megfosztanák egy fontos erkölcsi támasztól, s a félresiklások, fegyelmezetlenségek rendezésének még a lehetőségét is elzárnák előlük. A talentumok ily módon történő elásása nem nevezhető bölcs stratégiának.

Az evangĂŠliumi hĹąsĂŠg erkĂślcsi kĂŠrdĂŠsekben nem enged kompromisszumokat. JĂŠzus is egyenesen beszĂŠlt, illetve ilyen magatartĂĄsra szĂłlĂ­tott fel: "Ă­gy beszĂŠljetek inkĂĄbb: az igen igen, a nem nem" (Mt 5,37). ErkĂślcsi kĂŠrdĂŠsekben nem lehet arra hivatkozva kĂśntĂśrfalazni, hogy jobb Ăłvatosnak lenni, nem ĂŠrett meg a helyzet, nem ĂŠrt mĂŠg ide a zsinat szelleme. Ha senki nem vĂĄllalja fel, akkor soha nem is fog megĂŠrkezni!

Az egyház sokkal több mint valamiféle szociológiai vagy közgazdasági műhely, illetve konferenciaszervező vállalkozás. Más a küldetése, nevezetesen: "hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15) és "tegyétek tanítványommá mind a népeket" (Mt 28,19). Nem a közéleti szereplés, a társadalmi elismertség jelenti az egyház eredményességét, hanem az egyéni életek krisztusivá formálása. Ehhez nyújthat segítséget egy körlevél, amennyiben az ember egyéni életéhez segítő iránymutatást is ad és nem hiányzik mondanivalójából a lelki, erkölcsi sík.

1989 óta sok szervezet bukott bele a saját maga által ásott verembe, mert egy pillanat alatt akart egy korábban elnyomott vagy megszüntetett intézményt a "régi fényében" látni. Felépítették a hierarchiát, székházaik és folyóirataik is vannak, épp csak a "közkatonák" és az élet hiányoznak belőlük. Ha a rendszer alapelemei életképesek és egészségesek, akkor nem kell aggódni, a kicsi idővel kinövi magát. Az építkezési folyamat sorrendje azonban nem felcserélhető. Az egyházat sem lehet "felülről" felépíteni, s nem kell csillogóvá, a tudományos és a politikai életben is szalonképessé tenni. Assisi Szent Ferenc alakja jel lehet: nem e világnak, e világi, materiális mércéknek kell megfelelni, hanem az örök értékeket képviselve kell megmutatni, hogy mire hivatott az egyház.

InkĂĄbb JĂŠzus hĂ­vĂĄsĂĄra ĂŠrdemes figyelni, aki erkĂślcsi kĂŠrdĂŠsekben nem ajĂĄnl, hanem cselekedetre szĂłlĂ­t: jĂśjj ĂŠs kĂśvess engem! A keresztĂŠny hozzĂĄĂĄllĂĄs ehhez csak egyfĂŠle lehet: "Itt vagyok, Uram, mondd, mit tegyek?", ĂŠs nem pedig "majd meglĂĄtjuk, Uram, mit tehetek, ha rĂĄĂŠrek ĂŠs nem lesz annyi dolgom ĂŠs a politikai lĂŠgkĂśr is megengedi, hogy..."

Nem helyes az egyházat túlélésre, átmentésre berendezni, s nem jó struktúrákat és intézményeket óvni az ember rovására. Mindig az embert, az ember méltóságát kell szem előtt tartani és védeni. Jézust nem érdekelte, hogy a nép - egy eredetileg a közösség életét védő "óvintézkedés" jegyében - a törvény alapján akar megkövezni valakit (Jn 8,1-11). Ő a kiszolgáltatott, a bűnös, de megtérésre kész embert látta csak. Mert Ő tudja, hogy "egy istenarc van eltemetve bennünk". Ez az arc egyszerre krisztusi és gyermeki: istengyermeki. Az istengyermekség nem lehet kamaszkori, amely az igazsággal bunkózza le testvérét; sem felnőtt cinizmus, ami már ismeri a világot, "ne akarják átejteni, nem lehet a világot megjavítani", s így inkább megalkuszik. E lelki, s nem testi gyermekség fiatalságot, dinamizmust, együttérzést, őszinte tisztaságot, élő lelkiismeretet és reménnyel teli bizalmat jelent.

A keresztény értelmiségnek óriási a felelőssége, hogy az "óvatosak" életét éli-e, vagy a hitvallók közé áll. Pünkösd ünnepe önmagában csodálatos jel, amikor az apostolokat a Szentlélek hittel és kegyelemmel tölti el, hogy bátran és félelem nélkül hirdessék az evangéliumot. A katakomba-kereszténység ma már nem kényszerítő valóság, a több évtizedes lelki elnyomás nyomait viszont sokan még be nem gyógyult sebként viselik magukon. II. János Pál apostolutódként a világ minden táján, minden nyelven szelíden és türelmesen fordul hozzájuk: ne féljetek! Jónás - bár lelke inkább húzta a sivatagba, ahol nem kell félni, hogy a feddett nép megkövezi - hirdette az Úr üzenetét. Babits Jónása arra is figyelmeztet, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". Az egyháznak prófétai feladata van, így ha megszólal, elvárható - amint azt Anglia és Wales Katolikus Püspöki Karának körlevele mutatja -, hogy így beszéljen inkább: az igen igen, a nem nem.

HIVATKOZÁSOK

Catholic Bishops' Conference of England and Wales (1996): The Common Good; Catholic Bishops' Conference of England and Wales, http://www.tasc.ac.uk/cc/cbc/cg.htm

Cserhåti J. - Fåbiån Á. (szerk.) (Ê. n.): A II. Vatikåni Zsinat tanítåsa ( A zsinati dÜntÊsek magyaråzata Ês okmånyai; Szent Istvån Tårsulat, Budapest

Magyar Katolikus PĂźspĂśki Kar (1996): IgazsĂĄgosabb ĂŠs testvĂŠriesebb vilĂĄgot! A Magyar Katolikus PĂźspĂśki Kar kĂśrlevele a hĂ­vekhez ĂŠs minden jĂłakaratĂş emberhez a magyar tĂĄrsadalomrĂłl; Magyar Katolikus PĂźspĂśki Kar, Budapest

Tomka M. - GojĂĄk J. (szerk.) (ĂŠ. n.): Az egyhĂĄz tĂĄrsadalmi tanĂ­tĂĄsa - Dokumentumok; Szent IstvĂĄn TĂĄrsulat, Budapest

LĂĄbjegyzetek: