II. évfolyam, 1. szám 1998. Tavasz (24-29. oldal)

Radácsi László: Az arisztoteliánus gazdaságetika alapjai*

Témák: Arisztotelész, arisztoteliánus, etika, gazdaságetika, modern, gazdaság

A gazdaságetika mára klasszikusnak számító tankönyveit, szöveggyűjteményeit átlapozva az a benyomása támadhat az olvasónak, hogy a gazdaságetikai problémák leírására, elemzésére és megoldására alkalmas etikai rendszerek küzdelmében mindössze két morálfilozófiai hagyomány verseng. A következményetika (konzekvencializmus) és a deontológia olymértékben "uralják" a gazdaságetikai diskurzust, hogy kétségkívül álláspontjának részletes indoklására kényszerül az, aki egy harmadik irányzat, az úgynevezett arisztoteliánus etika(1) relevanciájára kívánja felhívni a figyelmet. Ezért (is) érdemes talán messzebbről indítani az elemzést, és először röviden bemutatni az arisztoteliánus és az említett másik két etikai rendszer között fennálló legfontosabb különbségeket. Az elméletek összehasonlítása vezethet ugyanis ama következtetések levonásához, melyek már a gazdasági cselekvések és cselekvők megértése szempontjából is érdekesek lehetnek. A tanulmányt egy lehetséges arisztoteliánus gazdaságetikai kutatási program vázlata zárja.

Az arisztoteliánus etika fent említett - normatív gazdaságetikai elméleteket illető - háttérbe szorulásának ellentmondani látszik az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben kétségkívül megélénkült a filozófus-közösség érdeklődése eme hagyomány iránt.(2) Az erény-etika azonban egészen a legutóbbi évekig nem talált olyan követőkre, akik az elméleti rendszert gazdaságetikai problémákra alkalmazták volna.(3) Néhány szerző eme hiány egyik lehetséges okaként Arisztotelész lesújtó véleményét jelöli meg, melyet a nyereségszerzést célzó gazdálkodási tevékenységgel kapcsolatban alakított ki (McCracken et al. [1998]).(4) Mások szerint viszont az arisztotelészi etika legfőbb gyengéje éppen az, hogy nincs mondanivalója a személyes szférán túlmutató (például intézményi környezetben felmerülő) problémákat illetően (Louden [1984]). Ez utóbbi nézet szerint tehát az erény-etika hívei hallgatásra vannak kárhoztatva a közösségi szinten megjelenő etikai konfliktusokkal kapcsolatban. Az eme álláspontban (is) megfogalmazódó félreértés jól illusztrálja az erény-etika és a modern etikai elméletek(5) összehasonlítását célzó alábbi rövid elemzés szükségességét.

A modern etikai elméletek és az erény-etika tradíciójának összehasonlítása

Az erény-etika legtöbb kortárs követője a modern etikai elméletek gyengéinek bemutatásán keresztül érvel az arisztoteliánus elmélet mellett, s ezen problémák kiküszöbölésére alkalmas rendszerként festi le az egyetlen valós alternatívának tartott erény-etikát (Dondorp [1994]). Melyek tehát az etika modern elméleteiben rejlő közös problémák arisztoteliánus szemmel nézve?

Eme modern etikai elméletek (1) a moralitás értelmezési területét túl szűken jelölik ki. A morál szerepére vonatkozó "Mit kell tennem?" modern kérdése azt sugallja, hogy nem fogadják el erkölcsi vezérmotívumként a "Milyen emberré kell válnom?" kérdésben megfogalmazódó személyességet, mely a cselekvés értékelésének konkrét, egyéni dimenziója. (2) Morális dilemmák és konfliktusok esetén absztrakt etikai elvek dedukciójával keresik a megoldást, mely episztemológiai jellegű nehézséget jelent. Eszerint etikus cselekvés csakis valamiféle racionális szabályrendszernek való megfelelés eredménye lehet. (3) A "helyes" (right) elsődlegességét vallják a "jó"-val (good) szemben (Rawls [1997], 46-47. old.), azaz a morálisan helyes levezethető a társadalmi moralitás szabályaiból és elveiből, anélkül hogy az "ember számára jó" (human good) tartalmáról bármit is állítanánk. (4) Statikusak, azaz a cselekvés morális tartalmát vizsgáló egyén minden cselekedete előtt "nulláról indul". Eszerint - morális szempontból - mind a cselekvő múltja, mind pedig a cselekedethez vezető folyamat lényegtelen.

Mindezekkel szemben az erény-etika elmélete szerint (1) nem választható ketté egyéni és társadalmi szint a moralitás szempontjából. A kritizált elméletek reduktivista beállítottságával szemben (Pincoffs [1986], 70. old.) itt a cselekvők identitása - diszpozícióik, érzelmeik, elkötelezettségeik, múltjuk stb. - morális szempontból fontos elemzési egységet képez (Arisztotelész [NE, 2. könyv]; Williams [1985]; Pincoffs [1986]; Blum [1990]). (2) A morális érvelés kapcsán - a kritizált elméletek deduktivista álláspontjával szemben - itt a morális ítélet és a morális képzelőerő az elsődleges. A morális érvelés nem egyszerűen elvont elvek alkalmazása konkrét szituációkra, hanem a gyakorlati bölcsesség (practical wisdom) megnyilvánulása: az egyén morális fejlődése során szerzett ítélőképességének erkölcsi érzékenységre épülő kamatoztatása (Nussbaum [1985]). (3) Semmilyen etikai elmélet nem hallgathat arról, hogy mi számít értékesnek és fontosnak az emberi életben. A "jó" elmélete tehát előnyt élvez a "helyes"-ről ítéletet alkotó szabályokkal szemben (Foot [1978]; MacIntyre [1981]; Williams [1985]). Az álláspontot képviselő filozófusok többsége ugyanakkor elveti mind az "emberi jó" objektivista (valamilyen örökké érvényes "jó" feltételezésén alapuló), mind pedig az egyén kizárólagos integritására építő nézeteit. Ehelyett az egyén számára morálisan értékes "jó" kialakulását a közösség tevékenységeiben és kapcsolataiban történő részvételhez kötik (Solomon [1992]; Dondorp [1994]; Hartman [1996]). (4) Az emberi élet egymással összefüggő cselekedetek sorozata. Ennek megfelelően az egyes cselekedetek egy morális fejlődési folyamat állomásait jelentik, így a jelenbeli tettek múltbeli tettek eredményeiként (is) szemlélhetők (Dondorp [1994]; Koehn [1995]).

Összefoglalásként megfogalmazható, hogy a modern etikai elméletekkel szemben az erény-etika a moralitás - több szempontból is - gazdagabb képét vázolja fel: a Thomas Nagel által propagált "sehonnan szemszögét" (view from nowhere) felváltja az etikai döntések terrénumát jellemző - érzelmekkel és elkötelezettségekkel (múlttal) rendelkező - közösségben élő hús-vér emberek gyakorlati bölcsességre való törekvése.

Az arisztoteliánus gazdaságetika alapjai

Az összehasonlítás után rátérhetünk annak vizsgálatára, hogy mivel gazdagíthatja az arisztoteliánus etika a gazdaságetikát. A következőkben elsősorban Robert Solomon (1992a és 1992b), valamint Edwin Hartman (1996) műveire támaszkodva vázolom fel az erény-etikára épülő gazdaságetika körvonalait.

Amint láttuk, az arisztoteliánus megközelítés egyik legfontosabb sajátossága, hogy az erényeket a konkrét gyakorlatból véli levezethetőnek. Nagyon is eme hagyomány szellemiségéhez tartozik tehát Solomon azon próbálkozása, hogy felvázolja a modern gazdaság szereplői számára fontosnak tartott erények listáját. Bár ezen erények az egyénre vonatkoznak, Solomon amellett érvel, hogy a gazdaságetika szempontjából legfontosabb elemzési egység maga a vállalat, illetve a szervezet(6) : "A közgazdászok természetszerűleg leginkább a rendszerekkel és a rendszerekre vonatkozó elméletekkel foglalkoznak, míg az etika művelőinek érdeklődése leginkább az egyéni magatartásra, annak motívumaira és következményeire terjed ki. A gazdaságetika számára azonban egyik megközelítés sem elégséges. A gazdaságetika egyik legfontosabb problémáját ugyanis éppen a vizsgálat legmegfelelőbb egységének, a kutatási terület határainak és fókuszának megválasztása jelenti. (...) A modern gazdálkodás integráló vagy központi egysége ... nem az egyéni vállalkozó vagy a fogyasztó, sem pedig a rendszer, ... ez az egység a vállalat. ... Bár továbbra is az a véleményem, hogy a felelősség hordozója elsősorban az egyén, a modern gazdaságban az egyén nem szociális vákuumban cselekszik. ... Bár a gazdaság szereplői továbbra is egyénként felelősek, de egyénileg a vállalatok keretei között felelősek, azaz felelősségüket nagyban a szervezeti szerepek és kötelességek - többek között a profitelvárás - határozzák meg. A szervezetek szerepeit és kötelességeit pedig a szélesebb közösség befolyásolja, amely számára ... a profitelvárás nem bír nagy jelentőséggel." (Solomon [1992b], 319-320. old.)(7)

Vizsgáljuk most meg, mily előfeltevésekből vezeti le Solomon az erényeket! A szerző hat ilyen premisszát jelöl meg: (1) a vállalat elsősorban közösség (s nem a hobbesi vagy a darwini "mindenki mindenki ellen" világában élő egyének halmaza); (2) az erényesség(8) egyben kiválóságra való törekvést is feltételez (azaz nem elegendő az egyik vagy másik etikai rendszerben megfogalmazott racionális szabályok puszta betartása); (3) az erény-etikában központi jelentőségű a tény, hogy konkrét szervezetekben konkrét emberek konkrét szerepekkel vannak felruházva, mely szerepek prima facie kötelességeket rónak rájuk(9) ; (4) a szerepek és a belőlük fakadó felelősségek, illetve az ezekre épülő erények között az integritás "meta"-erénye teremt összhangot; (5) az ítélőképesség szerepe sokkal hangsúlyosabb, mintsem hogy az bizonyos általános elvek absztrakt értelmezését jelentené; s végül (6) szerepeink integrálása (de legalábbis harmonizálása) biztosítja az élet "egészként" történő megélését és értelmezését, mely holisztikus felfogás megóvhat a Schiller - majd később Marx - által is leírt elidegenedéstől.

Ezek jelentik tehát azon elvek és előfeltevések halmazát, melyekből levezethetők a gazdasági cselekvések terepére alkalmazott erények. Solomon, többek között, a következő - nem feltétlenül csak a gazdasági cselekvésben releváns, de ott kitüntetett jelentőséggel bíró - erényeket javasolja megfontolásra: őszinteség, lojalitás, tisztesség, bátorság, megbízhatóság, jóindulat, érzékenység, segítőkészség, kooperativitás, mértékletesség, nyitottság, optimizmus, tolerancia, ésszerűség, taktikai hajlam, kitartás.(10)

Az erényes vállalat

Bár Solomon érdeklődésének középpontjában (mondhatni jó arisztoteliánusként) a közösségbe ágyazott egyén áll, a fenti alapvetésből levezethetőnek tűnik az "erényes szervezet" definíciója is. Eszerint a jó szervezetet egyrészt erényes egyének alkotják, másrészt pedig elősegíti tagjai erényessé válását. Némileg általánosítva ezt a két feltételt, megfogalmazhatjuk az etikus szervezet definícióját is: Etikus az a szervezet, melyben az etikus (erényes) viselkedés elvárt és követett norma, az elvárt magatartást pedig hatékony mechanizmusok segítik elő, illetve adott esetben akár ki is kényszerítik.(11) Az etikus viselkedés nemcsak az egyén sajátja, hanem a szervezeté is.(12)

A vállalati etika kutatói számára az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy miként lehet a fenti - vagy esetleg más morálfilozófiai gyökerekből táplálkozó egyéb - definíció alapján, annak megfelelő operacionalizálását követően, a vállalati szervezetfejlesztés számára értelmezhető elveket, módszereket, gyakorlati lépéseket levezetni. Bár a gazdaságetika kutatóinak nem feladata menedzsment-eszközök kifejlesztése, amennyiben azonban mégis konstruktív tudományként(13) értelmezzük a kutatási területet, úgy annak képesnek kell lennie a gyakorlati szakemberekkel (menedzserekkel, tanácsadókkal) történő kommunikációra.

Jelen tanulmány keretei között természetesen nincs mód "az arisztoteliánus vállalatkép" részletes felvázolására, de megfogalmazhatunk néhány - egyelőre még igen általános, de a gyakorlatra történő "lefordíthatóságot" szem előtt tartó - szervezetfejlesztési elvet: (1) az etikára hangsúlyt fektető vállalatok saját normáiknak megfelelni képes egyéneket választanak munkatársul; (2) a szervezet stratégiai célnak tekinti az alkalmazottak fejlődéséhez való hozzájárulást, nemcsak szakmai, hanem morális vonatkozásban is; (3) a szervezet semmilyen eleme (struktúra, kultúra stb.) nem késztetheti az egyéneket etikátlan cselekvésre, illetve nem válhat az etikus cselekvés megtorlásának eszközévé (különös hangsúllyal bírnak ebből a szempontból a bérezési és jutalmazási rendszerek, a döntéshozatal módszerei, a felsővezetők magatartásmintái, a szocializáció folyamata stb.); (4) a szervezetnek etikai problémák felvetésére kell bátorítania tagjait; valamint (5) olyan támogató rendszereket(14) kell működtetnie, melyek alkalmasak a felmerült etikai problémákban való tájékozódásra, etikai konfliktusok kezelésére.

A fenti elvek nem kizárólag a vállalatok pragmatikus, etikával összefüggő nehézségeire felvázolt útmutatók, kifejeződik bennük a moralitás "aspirációs jellege" is (Rorty [1995]). Mindezek természetesen nem csupán arisztoteliánus alapállásból fogalmazhatók meg. A bemutatott elvek arisztoteliánus jellegét az egyéni karakterfejlődést elősegíteni kívánó szemlélet, s a karakter fejlesztésére hangsúlyt fektető "jó közösség" ideája adja.

Az arisztoteliánus gazdaságetika programja

Terjedelmi okok miatt nincs lehetőség az arisztoteliánus morálfilozófiai hagyomány és a gazdaságetika minden lehetséges kapcsolódási pontjának bemutatására. Az irányzat újszerűsége miatt azonban valószínűleg sok - gazdaságetikában releváns - probléma esetében még a kérdések sem fogalmazódhattak meg olyan szinten, ahogyan az például a kanti etika esetében lehetséges. Ha az erény-etika felhasználása ígéretes út (dolgozatomban legalábbis emellett próbáltam érvelni), akkor a következő területek igényelnek kiemelt figyelmet:

- a gazdálkodás modern (kapitalista) intézményrendszerére vonatkozó etikai reflexiók(15) ,
- a gazdálkodásra épülő rendszerek és a társadalom egyéb rendszereinek kapcsolata (más szóval a "jó közösségek jó közösségének" etikája),
- a neoklasszikus közgazdaságtan arisztoteliánus kritikája,
- a "vállalat mint jó közösség" metafora értelmezése, valamint
- az egyéni és szervezeti erények kutatása.

A fenti lista korántsem teljes: természetesen további problémák arisztoteliánus elkötelezettségű elemzésére is szükség van. A problémafelvetéssel mindössze néhány kulcsterület bemutatása volt a célom.

Befejezésként egy újabb, Solomontól származó idézetet ajánlok a tisztelt Olvasó figyelmébe, mely az erény-etika hagyományait folytató gazdaságetikai kutatásokhoz mintegy mottóul is szolgálhatna. Bár a szerző itt kifejezetten a szűkebben értelmezett üzleti életről beszél, gondolatainak érvényessége könnyen általánosítható: "A gazdaságetika arisztoteliánus értelmezése végső soron arra az alapeszmére épül, hogy - bár az üzlet világának sajátos célrendszere és módszerei vannak, az üzleti életben dolgozók pedig sajátos megfontolásokkal, lojalitásokkal, szerepekkel és felelősségekkel bírnak - nem létezik külön 'üzleti világ', amely független lenne a benne élő emberektől. Az üzleti világ szereplőinek egyéni integritása meghatározza a szervezetek integritását és viszont. Meglehet, az arisztoteliánus gazdaságetika csak egy újabb lehetőség annak kimondására, hogy az ember fontosabb a profitnál." (Solomon [1992a], 338. old.)

HIVATKOZÁSOK

Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika; Európa, Budapest, 1997

Blum, L. A. [1990]: Vocation, Friendship, and Community: Limitation of the Personal-Impersonal Framework; in: Flanagan-Rorty (szerk.) [1990], 173-197. old.

Dondorp, W-J. [1994]: The Rehabilitation of Virtue; Vrije Universiteit, Schiedam

Duska, R. F. [1993]: Aristotle: A Pre-Modern Post-Modern? Implications For Business Ethics; Business Ethics Quarterly, Vol. 3, Iss. 2., 227-250. old.

Flanagan, O. - Rorty, A. O. (szerk.) [1990]: Identity, Character, and Morality; The MIT Press, Cambridge, MA

Foot, Ph. [1978]: Virtues and Vices and Other Essays; Oxford University Press, Oxford

French, P. A. (szerk.) [1988]: Ethical Theory: Character and Virtue; University of Notre Dame Press, Notre Dame

Hartman, E. [1996]: Organizational Ethics and the Good Life; Oxford University Press, NY

Horvath, C. M. [1996]: Macro and Micro: The Emerging Field of Organizational Ethics; The Online Journal of Ethics (http://condor.depaul.edu/ethics/m&m.html, 1996. december)

Koehn, D. [1992]: Toward an Ethic of Exchange; Business Ethics Quarterly, Vol. 2., Iss. 3., 341-355. old.

Koehn, D. [1995]: A Role for Virtue Ethics in the Analysis of Business Practice; Business Ethics Quarterly, Vol. 5., Iss. 3., 533-539. old.

Louden, R. B. [1984]: On Some Vices of Virtue Ethics; American Philosophical Quarterly, 21, 227-236. old.

MacIntyre, A. [1981]: After Virtue; Duckworth, London

McCracken, J. - Martin, W. - Shaw, B. [1998]: Virtue Ethics and the Parable of the Sadhu; Journal of Business Ethics 17, 25-38. old.

Nussbaum, M. C. [1986]: The Fragility of Goodness; California University Press, Cambridge, MA

Pincoffs, E. L. [1986]: Quandaries and Virtues; University Press of Kansas, Lawrence

Radácsi L. [1997]: Az etika vállalati intézményesítésének eszközei; in: Boda Zs. - Radácsi L.: Vállalati etika; Vezetőképző Intézet, Budapest, 1997, 170-184. old.

Rawls, J. [1997]: A társadalmi igazságosság elmélete; Osiris, Budapest

Rorty, A. O. (szerk.) [1980]: Essays on Aristotle's Ethics; University of California Press, Berkeley

Rorty, A. O. [1995]: The Many Faces of Morality; in: Midwest Studies in Philosophy, Volume XX., 67-82. old.

Solomon, R. C. [1992a]: Ethics and Excellence; Oxford University Press, NY

Solomon, R. C. [1992b]: Corporate Roles, Personal Virtues: An Aristotelian Approach To Business Ethics; Business Ethics Quarterly, Vol. 2, Iss. 3., 317-339. old.

Wilbure, J. B., III. [1984]: Corporate Character; in: Hoffman, W. M. - Mills Moore, J. - Fedo, D. A. (szerk.): Corporate Governance and Institutionalizing Ethics; Lexington Books, Lexington, MA, 1984, 173-184. old.

Williams, B. [1985]: Ethics and the Limits of Philosophy; Fontana, London

Williams, B. [1993]: Shame and Necessity; University of California Press, Berkeley

Zsolnai L. [1995]: A gazdaságetika rendszere; in: Új utak a közgazdasági, üzleti és társadalomtudományi képzésben; Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 758-760. old.

Lábjegyzetek: