V. Êvfolyam, 3-4. szåm 2001. Ősz-TÊl (101-136. oldal)

Kocsis Tamás: A materializmustól a teljes emberig - A fogyasztás önkéntes csökkentéséről a nyugati társadalmakban^(*)

Témák: boldogság, életminőség, empíria, etika, fejlődés, fenntarthatóság, fogyasztás, gazdagság, gazdaság, jólét, konzumerizmus, környezet (természeti), marketing, materializmus, média, mérés, növekedés, pszichológia, szegénység, szinkretizmus, túlfogyasztás, vallás

Modernizáció, csatlakozás, felzárkózás, lépéstartás, nyugati életszínvonal és társaik kulcsszavak napjaink uralkodó diskurzusában. Az átlagember és a politikus egyértelműen azt tekinti fejlődésnek, ami a nyugati társadalmi-gazdasági modell sikeres átvétele felé mutat. Az abszolút szegénység, vagyis az emberi alapszükségleteket sem kielégítő állapot elleni küzdelem erkölcsi szempontból megkérdőjelezhetetlen, ám a Townsend munkássága óta felismert viszonylagos, azaz pusztán a mások jólétéhez képest értelmezhető relatív szegénység vizsgálata a mainál sokkal alaposabb körültekintést kíván. A világ leggazdagabbjainak életmódja ma már egyre szélesebb körben válik ismertté, s ezzel párhuzamosan egyre többen érzik magukat jobb sorsra érdemes szegénynek; egyre több emberre tekintünk úgy, mint segítségre szoruló szegényre; s egyre inkább e tömegek anyagi életszínvonalának emelésére hivatkoznak a politikai erőfeszítések, miközben más fontos szempontok a háttérbe szorulnak. Az anyagi életszínvonal emelése elfogadható célkitűzés lehet, ám alapos vizsgálat tárgyává kell tenni a folyamat esetleges árnyoldalait is, s az anyagiakban leginkább dúskáló társadalmak működéséből levonni a számunkra is használható tanulságokat. Csakugyan emberhez méltatlan élet-e az, ha légkondicionáló berendezés híján el kell viselnünk a 30 Celsius-fokos kánikulát, vagy ha tízpercnyi autózással sem érthetünk el egy kiváló minőségű autópályát? Ráadásul a kérdés ma már egyre kevésbé úgy merül fel, hogy milyen hazai gazdaságpolitikával közelíthetjük meg a fejlettnek tartott nyugati világ anyagi életszínvonalát, hanem inkább úgy, hogy milyen mértékben célszerű belesimulnunk egy világméretűvé váló fogyasztói társadalomba.

A fejlődést gazdasági növekedésként felfogókat bíráló hangok szórványosnak és erőtlennek hatnak, pedig a nyugati fogyasztói társadalom árnyoldalait és hosszú távú fenntarthatatlanságát taglaló tudományos igényű munkák ma már egyre szélesebb körben hozzáférhetők. A társadalmi szempontból megmutatkozó problémák mellett egyre nyilvánvalóbbá válnak a természeti környezet végességéből adódó nehézségek is. A környezeti problémák kapcsán sokat hallani a Föld népességének szabályozásáról és a tisztább termelés szükségességéről, ám az egy főre jutó fogyasztás tabunak látszik. Pedig az emberiség bioszférára gyakorolt összterhelését meghatározó képletnek ez legalább olyan fontos eleme, mint a népesség és a technológia. A fogyasztás mérséklésével kapcsolatos idegenkedés számos okra vezethető vissza. Ezek közül az egyik legfontosabb a személyes érintettség. Egy gazdaságilag fejlett ország polgára számára a népességnövekedés megállítása és a technológiafejlesztés igénye könnyen úgy értelmezhető, hogy ezek valaki más számára jelentenek tényleges feladatot. Ám ha a fogyasztásról esik szó, akkor óhatatlanul felbukkan a személy saját felelőssége is, hiszen valamennyien fogyasztók vagyunk (vö. Princen [1999], 360-361. o.).

A személyes érintettségen túl, persze, politikai okai is vannak a fogyasztás mérséklésétől való idegenkedésnek. A magán- és a közösségi döntéshozatal ugyanis az elosztási problémákat inkább a "gazdasági torta" növelésével (azaz gazdasági növekedéssel) próbálja megoldani, mert "a torta újraszeletelése" többnyire érdekeket sért. A fogyasztás mérséklése a mi szempontunkból túlfejlett országokban azonban épp ilyen "újraszeletelést" kívánna meg, ráadásul úgy, hogy mindeközben a felosztandó torta nagysága akár még zsugorodhat is. Ez a hagyományos gazdasági szemléletben megoldhatatlan feladatnak látszik. E probléma azonban megkerülhetetlen, hiszen a fejlett országok statisztikai adatai arról tanúskodnak, hogy a népesség növekedésének a mérséklődése, valamint az egyre kevesebb szennyezéssel járó technológiák terjedése ellenére is összességében növekszik a társadalomnak a környezetre tett káros hatása. Ez nem jelenti azt, hogy a népesség nagyságának a stabilizálódása és a technológiák fejlődése környezeti szempontból haszontalan, azt azonban mindenképp, hogy ezek egymagukban nem oldják meg a problémát.

A fentiek miatt figyelmünket a fogyasztás kérdésére irányítjuk. Első lépésként a materializmus szerepét vizsgáljuk, amelyet a túlzott fogyasztás kialakulásában kiemelkedő fontosságúnak tartunk, majd alaposabban is megvizsgáljuk a boldogságnak (jóllétnek) és az anyagiaknak a kapcsolatát. Ezt követően bemutatjuk a fogyasztói társadalommal szembehelyezkedő önkéntes egyszerűség mozgalmát, a mögötte meghúzódó filozófiát és kudarcának elemeit. Végül, mintegy a tanulságok levonásaként, felvázoljuk a teljes emberre vonatkozó elgondolásunkat, amely reményeink szerint megfelelő választ ad a fogyasztói társadalom kihívásaira.

A materializmus ĂŠs mĂŠrĂŠse

A materializmus szerteágazó fogalomköréből csak a fogyasztással közvetlenül is kapcsolatba hozható vetületeket vizsgáljuk. Így például a materializmus - az Oxford English Dictionary megfogalmazásában - "az anyagi szükségletek és vágyak iránti elkötelezettség a spirituális megfontolások elhanyagolása mellett; kizárólag anyagi érdekek által vezérelt életmód, vélemény vagy hajlam". A téma egyik legnevesebb kutatója, Russell W. Belk szerint a materializmus azt mutatja, hogy "a fogyasztó mekkora jelentőséget tulajdonít a földi javaknak. A materializmusnak a legerőteljesebb formájában e javak központivá válnak egy személy életében, s az elégedettség, illetve az elégedetlenség elsődleges forrásainak tekintik őket" (Belk [1984], 291. o.). Társadalmi szinten Chandra Mukerji megközelítése használható, miszerint a materializmus olyan kulturális berendezkedés, amelyben az anyagi érdekek nincsenek más társadalmi céloknak alárendelve, s az anyagi önérdek szerepe kimagasló (Mukerji [1983], 8. o.). Számos szerző a materializmussal kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyereséghajhász beállítottság nem csupán az utóbbi néhány száz esztendőben jelent meg (lásd például McKendrick-Brewer-Plumb [1982]). Az viszont aligha vitatható: csak az utóbbi évszázadokban vált a széles tömegek számára is lehetővé, hogy korlátlan fogyasztás révén próbáljanak pszichológiai szempontból is boldogulni (Mason [1981], idézi Belk [1985], 265. o.). Ez pedig a materializmus és a fogyasztói társadalom napjainkban zajló kutatásának fontosságát húzza alá.

A materializmus fogyasztĂłi tĂĄrsadalmakban betĂśltĂśtt szerepĂŠnek vizsgĂĄlatĂĄhoz jĂł tĂĄmpontot ad annak bemutatĂĄsa, hogy a kutatĂłk mikĂŠppen tettek ĂŠs tesznek kĂ­sĂŠrletet a jelensĂŠg szĂĄmszerĹąsĂ­tĂŠsĂŠre, s hogy a gyerekcipőben jĂĄrĂł, ĂĄm egyre intenzĂ­vebb kutatĂĄsok milyen eredmĂŠnyekkel szolgĂĄltak a materializmus ĂŠs nĂŠhĂĄny mĂĄs jelensĂŠg kĂśzĂśtti kapcsolatot illetően. Belknek az 1980-as ĂŠvek kĂśzepĂŠn tett erőfeszĂ­tĂŠsei tekinthetők a materializmussal kapcsolatos mĂłdszeres kutatĂĄsok első jelentősebb ĂĄllomĂĄsĂĄnak (Richins [1999], 374. o.; Richins-Rudmin [1994], 220. o.), jĂłllehet nĂŠhĂĄny korĂĄbbi, a tĂŠmĂĄt inkĂĄbb csak ĂŠrintő kutatĂĄs is ismeretes.⁽¹⁾

Jól megvilágítja a materializmus természetét a Marsha L. Richins és Scott Dawson szerzőpáros által kidolgozott materializmusmérce. Öt, egyesült államokbeli környezetben és mintamérettel felvett adathalmaz egyenkénti elemzésekor három különböző faktor (dimenzió) rajzolódott ki, amelyek a materializmus egy-egy vetületére mutattak rá. E dimenziókat a szerzők a siker (success), a központi szerep (centrality) és a boldogság (happiness) elnevezéssel illették. Az alábbiakban az egyes dimenziók tartalmát mutatom be. Az állításokat a válaszadóknak ötfokozatú Likert-skálán (teljesen egyetért - egyetért - bizonytalan - nem ért egyet - egyáltalán nem ért egyet) kellett értékelniük. (A *-gal jelölt tételek fordítottan mutatják a materializmushoz való hozzájárulást.)

Siker. (1) CsodĂĄlom azokat, akiknek drĂĄga otthonuk, autĂłjuk ĂŠs ruhĂĄjuk van. (2) Az ĂŠlet egyik legfontosabb eredmĂŠnye a megszerzett anyagi javak ĂśsszessĂŠge. (3) Nem kĂźlĂśnĂśsebben figyelek az emberek ĂĄltal a siker jelekĂŠnt birtokolt anyagiakra.* (4) Az ĂĄltalam birtokolt javak sokat elĂĄrulnak arrĂłl, mennyire vagyok sikeres az ĂŠletben. (5) Szeretek olyan dolgokat birtokolni, amelyek hatĂĄssal vannak mĂĄsokra. (6) Nem kĂźlĂśnĂśsebben figyelek a mĂĄsok ĂĄltal birtokolt dolgokra.* (Richins-Dawson [1992], 310. o.)

Központi szerep. (1) Rendszerint csak olyan dolgokat vásárlok, amelyekre szükségem van.* (2) A javak tekintetében megpróbálok egyszerűen élni.* (3) Az általam birtokolt javak egyáltalán nem fontosak számomra.* (4) Szívesen költök nem praktikus dolgokra. (5) Nagyon élvezem a vásárlást. (6) Szeretem, ha az életemben sok luxus vesz körül. (7) Kisebb jelentőséget tulajdonítok az anyagiaknak az általam ismert legtöbb embernél.* (Richins-Dawson [1992], 310. o.)

Boldogság. (1) Minden olyan dolog a birtokomban van, amely az élet élvezetéhez igazán szükséges.* (2) Az életem jobb lenne, ha bizonyos dolgokat nem kellene nélkülöznöm. (3) Semmivel sem lennék boldogabb, ha tetszetősebb dolgaim lennének.* (4) Boldogabb lennék, ha több dolgot vásárolhatnék magamnak. (5) Néha egy kissé bosszant, hogy nem vásárolhatok meg minden nekem tetsző dolgot. (Richins-Dawson [1992], 310. o.)

A materializmussal egyĂźtt jĂĄrĂł jelensĂŠgek

Richins ĂŠs Dawson (1992) egy 250 fős, az EgyesĂźlt Államok egyik nagy nyugati vĂĄrosĂĄban felvett mintĂĄn arra a kĂŠrdĂŠsre kereste a vĂĄlaszt, hogy vajon a szerzők mĂŠrcĂŠje alapjĂĄn materialistĂĄnak bizonyulĂłk Ăśnzőbbek-e a tĂśbbieknĂŠl, kevĂŠsbĂŠ hajlanak-e arra, hogy javaikat megosszĂĄk mĂĄsokkal, s egyĂŠni cĂŠljaikat jobban a kĂśzĂśssĂŠgiek elĂŠ helyezik-e. A kutatĂĄsban arrĂłl kĂŠrdeztĂŠk az embereket, hogy mit tennĂŠnek, ha vĂĄratlanul 20 000 dollĂĄr (kĂśrĂźlbelĂźl 6 milliĂł forint⁽²⁾ ) ĂźtnĂŠ a markukat. Az egyĂŠb kategĂłria mellett hat előre megadott lehetősĂŠg kĂśzĂśtt lehetett szĂŠtosztani a pĂŠnzt: magamra kĂśltenĂŠm / egyhĂĄzi vagy jĂłtĂŠkonysĂĄgi intĂŠzmĂŠnynek adnĂĄm / barĂĄtoknak vagy rokonoknak adnĂĄm (kĂślcsĂśnkĂŠnt vagy vĂŠgleg) / utaznĂŠk belőle / adĂłssĂĄgot tĂśrlesztenĂŠk / megtakarĂ­tanĂĄm, befektetnĂŠm. A teljes mintĂĄt a materializmusmĂŠrce mentĂŠn hĂĄrom rĂŠszre osztottĂĄk, s ĂśsszehasonlĂ­tottĂĄk a legmaterialistĂĄbb ĂŠs a legkevĂŠsbĂŠ materialista harmad vĂĄlaszait. A materialista harmad - a legkevĂŠsbĂŠ materialistĂĄkhoz kĂŠpest - kĂśrĂźlbelĂźl hĂĄromszor annyit kĂśltene magĂĄra a pĂŠnzből, kevesebb mint a felĂŠt adnĂĄ jĂłtĂŠkonysĂĄgi cĂŠlokra, s a rokonoknak, barĂĄtoknak is kevesebb mint feleannyit juttatnĂĄnak.

James A. Muncy ĂŠs Jacqueline K. Eastman arra a kĂŠrdĂŠsre kereste a vĂĄlaszt, hogy vajon a materialista fogyasztĂłk mĂĄs etikĂĄjĂşak-e, mint a tĂśbbiek. A materializmust az előbb bemutatott Richins-Dawson-fĂŠle skĂĄlĂĄn mĂŠrtĂŠk, mĂ­g a fogyasztĂłi etika hiĂĄnyĂĄt nĂŠgy szempontbĂłl vizsgĂĄltĂĄk. Ezek kĂśzĂźl kĂŠt szempont olyan eseteket elemez, amikor a vĂĄsĂĄrlĂł az eladĂł kĂĄrĂĄra jut haszonhoz, pĂŠldĂĄul fizetĂŠs nĂŠlkĂźl megiszik egy doboz ĂźdĂ­tőt a szupermarketben (aktĂ­v haszonszerzĂŠs), vagy nem szĂłl az eladĂłnak, hogy a szĂĄmlĂĄn a javĂĄra tĂŠvedett (passzĂ­v haszonszerzĂŠs). A harmadik szempont olyan helyzeteket vizsgĂĄl, amikor a vevő becsapja az eladĂłt (pĂŠldĂĄul egy visszavitt ĂĄrurĂłl valĂłtlanul ĂĄllĂ­tja, hogy ajĂĄndĂŠkba kapta - megtĂŠvesztĂŠs), a negyedik szempont pedig olyan esetekre vonatkozik, amikor a "vevő" nem elĂŠg kĂśrĂźltekintő ahhoz, hogy felismerje az eladĂłnak okozott kĂĄrt (pĂŠldĂĄul egy hanglemez lemĂĄsolĂĄsa vĂĄsĂĄrlĂĄs helyett: "nem ĂĄrtok vele"-viselkedĂŠs).⁽³⁾

A vizsgĂĄlatot kĂŠt nagy egyesĂźlt ĂĄllamokbeli egyetemnek a BevezetĂŠs a marketingbe tantĂĄrgyat tanulĂł hallgatĂłin vĂŠgeztĂŠk el (214 fő).⁽⁴⁾ A materializmus ĂŠs a kĂźlĂśnfĂŠle helyzetekre vonatkozĂł vĂĄsĂĄrlĂłi etika kĂśzĂśtti ĂśsszefĂźggĂŠst korrelĂĄciĂłs egyĂźtthatĂłk meghatĂĄrozĂĄsĂĄval mutattĂĄk ki a szerzők. A materializmus a minta alapjĂĄn az aktĂ­v haszonszerzĂŠssel -0,35; a passzĂ­v haszonszerzĂŠssel -0,28; a megtĂŠvesztĂŠssel -0,35; a "nem ĂĄrtok vele"-viselkedĂŠssel pedig -0,46 nagysĂĄgĂş korrelĂĄciĂłban ĂĄllt. Ez viszonylag erős kapcsolatot sejtet, s a negatĂ­v ĂŠrtĂŠkek arra utalnak, hogy a materializmusskĂĄlĂĄn magasabb ĂŠrtĂŠket mutatĂłk kevĂŠsbĂŠ aggodalmaskodĂłnak bizonyultak a bemutatott helyzetek etikai nehĂŠzsĂŠgeit illetően (Muncy-Eastman [1998], 141-142. o.). Mivel egyszerĹą korrelĂĄciĂłkrĂłl van szĂł, a jelensĂŠgek kĂśzĂśtti ok-okozati kapcsolatrĂłl a vizsgĂĄlat alapjĂĄn semmit sem ĂĄllĂ­thatunk. Meglehet, hogy a materialistĂĄk hajlamosabbak ĂĄtlĂŠpni az etika kĂśtĂśttsĂŠgein, midőn az ĂĄltaluk hőn ĂĄhĂ­tott javak megszerzĂŠsĂŠről van szĂł, ugyanakkor az sem zĂĄrhatĂł ki, hogy az eleve alacsonyabb etikai szintĹąek inkĂĄbb hajlanak a materializmusra. A marketing szĂĄmĂĄra azonban mindkĂŠt esetben ĂŠrdekes dilemmĂĄk adĂłdnak. Ha a marketingtevĂŠkenysĂŠg erősĂ­ti a materializmust, s ez egyben az etikai normĂĄk csĂśkkenĂŠsĂŠvel is jĂĄr, akkor a marketing nehezen menthető fel a tĂĄrsadalmi felelőtlensĂŠg vĂĄdja alĂłl - Ă­rjĂĄk a szerzők. A mĂĄsik esetben a marketing ugyan nem vezet a tĂĄrsadalom etikai szintjĂŠnek csĂśkkenĂŠsĂŠre, ĂĄm igencsak megkĂŠrdőjelezhető azon reklĂĄmtaktika bĂślcsessĂŠge, amely az eleve alacsonyabb etikai szinten lĂŠvőket kĂ­vĂĄnja megszĂłlĂ­tani (Muncy-Eastman [1998], 142-143. o.).

Richins (1987) a mĂŠdia befolyĂĄsolĂł hatĂĄsa ĂŠs a materializmus kapcsolatĂĄt igyekezett feltĂĄrni. A szerző - mĂŠg sajĂĄt materializmusmĂŠrcĂŠjĂŠnek kifejlesztĂŠse előtt - egy egyszerĹąbb, hat ĂĄllĂ­tĂĄsbĂłl ĂĄllĂł skĂĄlĂĄn vizsgĂĄlta a materialista beĂĄllĂ­tottsĂĄgot, s a vĂĄlaszok főkomponens-elemzĂŠsĂŠvel egy szemĂŠlyes ĂŠs egy ĂĄltalĂĄnos materializmuskomponenst kĂźlĂśnĂ­tett el.⁽⁵⁾ Egy mĂĄsik vĂĄltozĂł az emberek azon vĂŠlemĂŠnyĂŠt kutatta, hogy szerintĂźk a bizonyos reklĂĄmokban mutatott szemĂŠlyek mennyire tekinthetők valĂłsĂĄgos figurĂĄknak (reklĂĄmrealizmus), s azt is felmĂŠrte, a vĂĄlaszadĂłk mennyire vannak kitĂŠve a mĂŠdia hatĂĄsĂĄnak (hetente hĂĄny ĂłrĂĄt nĂŠznek televĂ­ziĂłt, s mennyire figyelnek a reklĂĄmokra). A minta 252 főt tartalmazott, s egy kĂśzepes, az EgyesĂźlt Államok dĂŠli rĂŠszĂŠn fekvő vĂĄrosban (Sunbelt city) vettĂŠk fel Ăşgy, hogy a fĂŠrfiak/nők ĂŠs a 40 ĂŠv alattiak/felettiek arĂĄnya 50% legyen (Richins [1987], 353. o.). A mĂŠdia befolyĂĄsolĂł hatĂĄsa ĂŠs a materializmus ĂĄltalĂĄnos komponense kĂśzĂśtt nem volt szignifikĂĄns kapcsolat, s a materializmus szemĂŠlyes komponensĂŠre is csak nagyon gyenge hatĂĄst mutattak ki. Amikor azonban a mintĂĄt a reklĂĄmrealizmus vĂĄltozĂł mediĂĄnjĂĄval⁽⁶⁾ kĂŠt rĂŠszre bontottĂĄk, a reklĂĄmokban mutogatott szemĂŠlyeket/ĂŠlethelyzeteket inkĂĄbb valĂłsnak tekintők csoportjĂĄban (magas reklĂĄmrealizmus) szignifikĂĄns ĂśsszefĂźggĂŠs mutatkozott a mĂŠdia befolyĂĄsolĂł hatĂĄsa ĂŠs a materializmus mindkĂŠt formĂĄja kĂśzĂśtt.⁽⁷⁾ Eszerint azok kĂśzĂźl, akik hajlamosak hinni a reklĂĄmok ĂĄltal kĂśzvetĂ­tett Ăźzenet valĂłsĂĄgĂĄban, a hosszabb ideig televĂ­ziĂłzĂłk nagyobb fokĂş materializmust mutattak (Richins [1987], 354. o.). A kapcsolat irĂĄnyĂĄra ez esetben sem kĂśvetkeztethetĂźnk, az ĂśsszefĂźggĂŠs azonban figyelemre mĂŠltĂł.

Belk és Pollay (1985) a XX. század első nyolcvan évében megjelent egyesült államokbeli újsághirdetéseket vizsgálta, s megállapította, hogy a luxussal és az élvezetekkel folytatott materialista jellegű csábítás folyamatosan növekedett a vizsgált időszakban. Moschis és Moore (1982) a média hatását egy iskolás gyerekeken végzett longitudinális, azaz ugyanazon gyerekkel több időpontban felvett vizsgálattal elemezte, s szignifikáns kapcsolatot talált a televíziós reklámok hatása és a vallott materiális értékek között. Különösen azoknál a gyerekeknél volt nagy a különbség, akik kezdetben kevésbé voltak materialisták, és a vizsgált időszakban eltérő mértékben néztek televíziót. A többet tévézők szignifikánsan materialistábbaknak bizonyultak 14 hónappal később, mint a kevesebbet tévézők (idézi Richins [1999], 378. o.).

A megbĂ­zhatĂł materializmusmĂŠrcĂŠk megjelenĂŠse nyomĂĄn az 1990-es ĂŠvekben a csalĂĄdi viszonyok ĂŠs a materializmus kĂśzĂśtti kapcsolatrĂłl is egyre tĂśbb empirikus kutatĂĄs lĂĄtott napvilĂĄgot. Így pĂŠldĂĄul Rindfleish, Burroughs ĂŠs Denton (1997) olyan 20-32 ĂŠves felnőttek Richins-Dawson-fĂŠle materializmusĂĄt vizsgĂĄlta egy kĂśzepes, az egyesĂźlt ĂĄllamokbeli kĂśzĂŠp-nyugaton fekvő vĂĄrosban, akiknek egyik rĂŠsze ĂŠp (kĂŠtszĂźlős) csalĂĄdban nőtt fel (165 fő), mĂ­g mĂĄsik rĂŠszĂźk nem (96 fő). A felmĂŠrĂŠs alapjĂĄn a sĂŠrĂźlt csalĂĄdokban felnĂśvők materialistĂĄbbaknak mutatkoztak, s az ilyen fiatalok a megrĂśgzĂśtt vĂĄsĂĄrlĂĄsra (compulsive buying) is nagyobb hajlamot mutattak (Rindfleish et al. [1997], 318. o.).⁽⁸⁾ Mivel a materializmusmĂŠrce kĂśzpontiszerep-dimenziĂłjĂĄban adĂłdott a legnagyobb kĂźlĂśnbsĂŠg a kĂŠt csoport kĂśzĂśtt (ez ĂĄltalĂĄnos tĂĄjĂŠkoztatĂĄst ad a szerzĂŠs ĂŠs a birtoklĂĄs fontossĂĄgĂĄrĂłl egy szemĂŠly ĂŠletĂŠben - rĂŠszletesen lĂĄsd az előző alfejezetben), ebből a szerzők arra kĂśvetkeztettek, hogy a felbomlott csalĂĄdbĂłl szĂĄrmazĂłk valĂłszĂ­nĹąleg anyagi javakkal helyettesĂ­tik a hiĂĄnyzĂł szĂźlőt, s anyagiakkal ĂŠs/vagy megrĂśgzĂśtt vĂĄsĂĄrlĂĄssal prĂłbĂĄlnak ĂşrrĂĄ lenni a csalĂĄd felbomlĂĄsĂĄval jĂĄrĂł stresszen ĂŠs bizonytalansĂĄgon (Rindfleish et al. [1997], 320., 323. o.).

Flourinak (1999) egy kĂśzepes dĂŠlnyugat-angliai vĂĄrosban 246 egyetemistĂĄn vĂŠgzett vizsgĂĄlata ugyan nem tudott kimutatni semmilyen ĂśsszefĂźggĂŠst a Richins-Dawson-fĂŠle materializmus ĂŠs a vĂĄlaszadĂłk csalĂĄdjĂĄnak ĂŠpsĂŠge kĂśzĂśtt, a materialistĂĄbb fiatalok azonban tĂśbbet beszĂŠlgettek kortĂĄrsaikkal a fogyasztĂĄsrĂłl, fogĂŠkonyabbak voltak a mĂĄsok ĂĄltali befolyĂĄsolĂĄsra, ritkĂĄbban lĂĄtogattak vallĂĄsi jellegĹą esemĂŠnyeket, kevesebbet hallottak szĂźleiktől a pĂŠnzzel valĂł bĂĄnĂĄsmĂłdrĂłl, ĂŠs kevĂŠsbĂŠ voltak elĂŠgedettek az ĂŠdesanyjukkal (Flouri [1999], 714. o.).⁽⁹⁾ A szerző szerint igaz, hogy kutatĂĄsa nem mutatott ki kapcsolatot a materializmus ĂŠs a hĂĄtrĂĄnyos szociĂĄlis-gazdasĂĄgi kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt, arra azonban mĂŠgiscsak rĂĄmutatott, hogy a pĂŠnzĂźgyi ĂŠs a szemĂŠlyes bizonytalansĂĄg kĂśzvetlenĂźl vagy kĂśzvetve ĂśsszefĂźgg a materializmussal.⁽¹⁰⁾ A csalĂĄdi hĂĄttĂŠr kĂśzvetlenĂźl Ăşgy erősĂ­theti a gyerek materializmusĂĄt, ha pĂŠldĂĄul az anya is ilyen beĂĄllĂ­tottsĂĄgĂş, kĂśzvetetten pedig Ăşgy, hogy figyelmen kĂ­vĂźl hagyjĂĄk spirituĂĄlis ĂŠs belső igĂŠnyeit egy szekulĂĄris ĂŠletstĂ­lus megvalĂłsĂ­tĂĄsa ĂŠrdekĂŠben. "Lehet, hogy a konformitĂĄst bĂĄtorĂ­tĂł, hĹąvĂśs ĂŠs kevĂŠsbĂŠ tĂĄmogatĂł szĂźlő a fiatalt kortĂĄrsai befolyĂĄsa felĂŠ tereli, s ez a gyermeket rĂĄvezeti a fogyasztĂĄs »magamutogatĂł« elemeinek elsajĂĄtĂ­tĂĄsĂĄra - Ă­rja a szerző -, de az is lehetsĂŠges, hogy az olyan ĂĄltalĂĄnos szemĂŠlyisĂŠgjegyek, mint a neurotikus hajlam (amely szintĂŠn ĂśsszefĂźgg az emberi kapcsolatokkal valĂł elĂŠgedetlensĂŠggel ĂŠs a pĂŠnzĂźgyi bizonytalansĂĄggal) a birtoklĂĄs felĂŠ fordĂ­that valakit, mintegy kĂĄrpĂłtlĂĄskĂŠnt a boldogtalansĂĄgĂŠrt ĂŠs a csekĂŠly ĂśnbecsĂźlĂŠsĂŠrt." (Flouri [1999], 721-722. o.)

Ki a boldog? - A személyes tényezők hatása

A pszicholĂłgia első ĂŠvszĂĄzada elsősorban az emberi szenvedĂŠst ĂŠs boldogtalansĂĄgot vizsgĂĄlta, ĂĄm az utĂłbbi egy-kĂŠt ĂŠvtizedben olyan pozitĂ­v ĂŠrzelmek is a kutatĂĄs napirendjĂŠre kerĂźltek, mint a boldogsĂĄg ĂŠs a megelĂŠgedettsĂŠg. Ezt rendszerint az Ăşgynevezett szubjektĂ­v jĂłllĂŠt mutatĂłjĂĄval mĂŠrik,⁽¹¹⁾ s ĂŠrtĂŠkĂŠt olyan kĂŠrdĂŠsekkel hatĂĄrozzĂĄk meg, amelyek az emberek boldogsĂĄgĂĄt ĂŠs az ĂŠlettel valĂł megelĂŠgedettsĂŠgĂŠt firtatjĂĄk.

A materiális helyzet és a boldogság közötti kapcsolat három szinten vizsgálható (lásd például Myers-Diener [1995]). Először: van-e kapcsolat a gazdagság és a jóllét között országok összehasonlításában? Egy 24 nemzetre kiterjedő vizsgálat pozitív és viszonylag szoros, mintegy 0,67-es korrelációt (együttjárást) mutatott ki egy nemzet egy főre jutó bruttó nemzeti terméke (GNP/fő) és az élet egészével való megelégedettségnek a nemzetre vonatkozó átlagos értékei között. Messzemenő következtetések azonban aligha vonhatók le ebből, hiszen például az adott ország demokráciában töltött éveinek száma 0,85-ös pozitív korrelációt mutatott az élet egészével való megelégedettség átlagos értékével (Inglehart [1990]).

MĂĄsodszor: van-e kapcsolat a gazdagsĂĄg ĂŠs a jĂłllĂŠt kĂśzĂśtt egy orszĂĄgon belĂźl? NyilvĂĄnvalĂł, hogy az ĂŠlelem, a szĂĄllĂĄs ĂŠs a biztonsĂĄg meglĂŠte alapvető a jĂłllĂŠt szempontjĂĄbĂłl. Így az olyan szegĂŠny orszĂĄgokban, mint amilyen Banglades ĂŠs India, egy ember anyagi helyzettel valĂł elĂŠgedettsĂŠge kĂśzepes mĂŠrtĂŠkben jelzi előre az illető szubjektĂ­v jĂłllĂŠtĂŠt. Ám amikor egy ember mĂĄr kĂŠpes kielĂŠgĂ­teni alapvető ĂŠletszĂźksĂŠgleteit, akkor az anyagi gazdagsĂĄg nĂśvekedĂŠse meglehetősen csekĂŠly szerepet jĂĄtszik a szubjektĂ­v jĂłllĂŠtben, habĂĄr egy orszĂĄgban a gazdagabbak rendszerint nagyobb ĂĄtlagos boldogsĂĄgrĂłl adnak szĂĄmot.⁽¹²⁾ Az anyagi jĂłlĂŠt inkĂĄbb olyan jellegĹą, mint az egĂŠszsĂŠg: hiĂĄnya kĂśnnyen boldogtalansĂĄgra vezethet, ĂĄm meglĂŠte nem garantĂĄl boldogsĂĄgot.

Harmadszor: van-e kapcsolat a gazdagság és a jóllét között egy országon belül különböző időpontokban? A kilencvenes évekre körülbelül a kétszeresére növekedett az amerikaiak egy főre jutó átlagjövedelme 1957-hez képest (8000-ről 16 000 dollárra), kétszer annyi az egy főre jutó gépjárművek száma, ráadásul mikrohullámú sütők, színes televíziók, videólejátszók és légkondicionálók seregét birtokolják a polgárok, és évente 12 milliárd dollár értékű márkás sportcipőt vásárolnak. Ehhez képest 1957-ben az emberek 35%-a vallotta magát "nagyon boldognak", míg 1993-ban 32% tette ugyanezt. Ha mindezt egy 1992-es, a depressziós jelenségeket elemző vizsgálat tükrében is megnézzük, akkor a következő kép bontakozik ki: 1960 óta a válások száma megkétszereződött, enyhén csökkent a házasságban maradóknak a házassággal való elégedettsége, és megháromszorozódott a tizenévesek körében elkövetett öngyilkosságok száma. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy az amerikaiak ugyan gazdagabbak lettek, de nem boldogabbak. Az Európára és Japánra vonatkozó kutatások hasonló eredményekkel szolgáltak (Easterlin [1995], 38-40. o.).

Ha az anyagi javak megléte nem garantál boldogságot, akkor mégis, mi az, ami nagymértékben valószínűsíti? A kutatások szerint a boldog embereknek helyes és erőteljes az önbecsülésük, a saját kezükben érzik életük irányítását, rendszerint optimisták, nyitottak (extrovertáltak), több bizalmas barátjuk van, jó házasságban élnek, elégedettek a munkájukkal, és vallásosak (Myers-Diener [1995], 14-17. o.; vö. Kopp-Skrabski-Szedmák [1998]). E felsorolásból nem az következik, hogy egy ember csak akkor lehet boldog, ha e feltételek mindegyike teljesül, azt azonban mindenképp jelenti, hogy az ilyen tulajdonságúak nagyobb valószínűséggel vallják magukat boldognak a többieknél. E tulajdonságok pedig nem materiális jellegűek, tehát az egyéni boldogságot vizsgáló pszichológiai kutatások megerősítik abbéli várakozásunkat, hogy az anyagi javak fogyasztásának esetleges csökkenése vagy stagnálása nem feltétlenül vezet az egyéni boldogság - és a társadalmi jóllét - csökkenésére a nyugati országokban. Az anyagi javak változásának az egyéni boldogságra tett hatása elsősorban a társadalmi körülményektől függ.

Ki a boldog? - A társadalmi tényezők hatása

Az elemzés első lépéseként végezzünk el egy gondolatkísérletet! Képzeljük el, hogy egy ember jövedelme nagymértékben emelkedik, miközben mindenki másé ugyanakkora marad. Vajon jobban érezné-e magát ez az ember? A legtöbben igennel válaszolnának. Most tegyük fel, hogy az illető jövedelme változatlan marad, ám mindenki másé nagymértékben növekszik! Hogyan érezné magát ekkor ez az ember? A legtöbben azt mondanák, hogy rosszabbul, jóllehet az illető objektív anyagi helyzete továbbra is változatlan. Általánosságban empirikusan is érvényes a megállapítás: egy ember boldogságérzete egyenesen arányos jövedelme növekményével, ám fordítottan arányos a többi ember jövedelemnövekményével (Easterlin [1995], 35-36. o.; vö. Mishan [1993], 73-74. o.).

A termĂŠszeti kĂśrnyezet szempontjĂĄbĂłl sem mellĂŠkes, hogy a megkĂŠrdezettek vĂŠlemĂŠnye szerint mekkora jĂśvedelem (anyagi ĂŠletszĂ­nvonal) szĂźksĂŠges egy tĂĄrsadalomban a tisztes megĂŠlhetĂŠshez. TĂśbb vizsgĂĄlat is arra a kĂśvetkeztetĂŠsre jutott, hogy ennek az Ăśsszegnek a nĂśvekedĂŠsi Ăźteme megegyezik az egy főre jutĂł reĂĄljĂśvedelem nĂśvekedĂŠsi ĂźtemĂŠvel, azaz minĂŠl magasabb egy orszĂĄgban az ĂĄtlagjĂśvedelem, az emberek szerint annĂĄl nagyobb Ăśsszeg szĂźksĂŠges a tisztes megĂŠlhetĂŠshez (Easterlin [1995], 41. o.).⁽¹³⁾

Az Ăśsszes ember jĂśvedelmĂŠnek nĂśvelĂŠse tehĂĄt nem nĂśveli a tĂĄrsadalom boldogsĂĄgĂĄt, mert a magasabb jĂśvedelemnek a szubjektĂ­v jĂłllĂŠtre tett hatĂĄsĂĄt kiegyenlĂ­ti a megfelelőnek tartott ĂŠletszĂ­nvonalat jelző tĂĄrsadalmi norma emelkedĂŠse. Ilyenkor nĂśvekszik az egyĂŠni jĂśvedelem, ĂĄm ezzel pĂĄrhuzamosan a tĂĄrsadalom ĂĄltal normĂĄlisnak tartott ĂŠletszĂ­nvonal is. NyilvĂĄnvalĂł, hogy ilyen kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt egy ember "előrejutĂĄsa" csak a tĂśbbiek relatĂ­v lemaradĂĄsĂĄval kĂŠpzelhető el. A "felső tĂ­zezerbe" tartozĂłk szĂĄma azonban eleve korlĂĄtozott, tehĂĄt a boldogsĂĄg ezen Ăştja valamifajta - minden kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt korlĂĄtozottan rendelkezĂŠsre ĂĄllĂł - pozicionĂĄlis jĂłszĂĄg megszerzĂŠsĂŠre irĂĄnyulĂł stratĂŠgiakĂŠnt is ĂŠrtelmezhető.⁽¹⁴⁾ NĂŠmelyek szert tehetnek pozicionĂĄlis javakra, egy teljes kĂśzĂśssĂŠg azonban nem: e javak kĂ­nĂĄlata termĂŠszetes mĂłdon korlĂĄtozva van, kĂ­nĂĄlatuk bővĂ­tĂŠse gazdasĂĄgi nĂśvekedĂŠssel sem valĂłsĂ­thatĂł meg. A rendelkezĂŠsre ĂĄllĂł anyagi javak tovĂĄbbi bővĂ­tĂŠse egy viszonylag gazdag tĂĄrsadalomban tehĂĄt ilyen szempontbĂłl tĂŠves stratĂŠgia.

Ki a boldog? - A materialista beĂĄllĂ­tottsĂĄg hatĂĄsa

Az alkalmazkodáselmélet szerint (Brickman-Campbell [1971], idézi Richins [1987], 353. o.) a materialista beállítottság és a boldogság között alapjában negatív a kapcsolat, mert az emberek rendszerint hozzászoknak az elért kényelmi színvonalhoz. A kitűzött cél elérése után idővel növekszenek az elvárások is, s rés keletkezik a tényleges helyzet és a vágyak között. E rés pedig elégedetlenségforrás (French-Rodgers-Cobb [1974], idézi Richins [1987], 353. o.). Juliet Schor aspirációs résnek nevezi a vágyak és a lehetőségek közötti különbséget. Szerinte növeli ezt a rést, hogy míg régebben az ember a saját teljesítőképességéhez hasonló szomszédait figyelte, s hozzájuk igyekezett igazodni, addig mára az egyértelműen nagyobb lehetőségű munkahelyi felettesek és - az egész világon - a televízióban látható egyesült államokbeli felső jövedelmi ötöd életmódja vált referenciaponttá (Schor [1999], 43-46. o.). Így a boldogságot az anyagiak birtoklásától várók átmenetileg ugyan elégedettek lehetnek javaikkal, ám egyrészt az alkalmazkodás, másrészt az állandóan emelkedő referenciák révén ismét óhatatlanul felüti fejét az elégedetlenség.

A fejezet elején bemutatott, a materializmust kutató vizsgálatok számos olyan tapasztalati adattal szolgálnak, amelyek alátámasztják az alkalmazkodáselméletet (például Belk [1985], 271. o., Richins [1987], 354-355. o.). Az egyik legárnyaltabb vizsgálatot Richins és Dawson (1992) végezte egy, az Egyesült Államok északkeleti részén található egyetemi városban (86 fő) és egy északkeleti rurális területen (119 fő) készített felmérése során. A kutatók az élettel való elégedettség öt aspektusára is rákérdeztek, így például vizsgálat tárgya volt az élet egészével, a vidámság gyakoriságával, a családi élettel, a jövedelemmel és a baráti kapcsolatokkal való elégedettség, amelyet a válaszadóknak egy Andrews és Withey (1976) által leírt hétfokozatú nagyszerű-szörnyű skálán kellett értékelniük. A Richins-Dawson-féle materializmusmérce és az elégedettségmutatók közötti korrelációkra (együttjárásra) a következő értékeket kapták: -0,39 a jövedelemre, -0,34 a vidámságra, -0,32 az élet egészére, -0,31 a baráti kapcsolatokra és -0,17 a családi kapcsolatokra (Richins-Dawson [1992], 313. o.). Ez az eredmény közepesen erős, negatív kapcsolatot mutat a materializmus és az elégedettség között, azaz minél materialistábbnak bizonyult a válaszadó, annál valószínűbben vallotta magát elégedetlennek az élet számos területén.

Ugyanez a szerzőpáros egy, az Egyesült Államok nyugati felében levő nagyváros 235 fős mintáján azt vizsgálta, a válaszadók véleménye szerint mekkora éves családi jövedelemre volna szükségük ahhoz, hogy szükségleteiket kielégíthessék. A mintát a materializmusmérce alapján három részre osztották, s a felső és az alsó harmad igényeit hasonlították össze. A legmaterialistább harmadnak átlagosan évi 65 974 dollárra (csaknem 20 millió forintra) lett volna szüksége 1990 körül, míg a legkevésbé materialisták csoportja évi 44 761 dollár (majdnem 13,5 millió forint) nettó jövedelemmel is beérte volna (Richins-Dawson [1992], 311. o.). Egy materialista beállítottságú ember - a kutatások tanúsága szerint - tehát várhatóan magasabb szintű fogyasztásra fog törekedni (s így valószínűleg a természeti környezetet is jobban terheli), miközben az életnek mind az anyagi (jövedelem), mind a nem anyagi (barátok, család stb.) területein elégedetlenebb lesz kevésbé materialista társainál.

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg ĂŠs a fogyasztĂłi tĂĄrsadalom

A fogyasztĂłi tĂĄrsadalommal szembeni ellenĂĄllĂĄs intĂŠzmĂŠnyesĂ­tĂŠsĂŠnek tekinthető az Ăşgynevezett ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg (voluntary simplicity) koncepciĂłja ĂŠs a hozzĂĄ kapcsolĂłdĂł mozgalom.⁽¹⁵⁾ Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg lĂŠnyege olyan ĂŠletvitel, amelyben az ember kifelĂŠ egyszerĹą arcot mutat, ĂĄm befelĂŠ (lelkileg) gazdag. Az ilyen ĂŠletvitel gyĂśkerei megtalĂĄlhatĂłk a puritĂĄnok legendĂĄs egyszerĹąsĂŠgĂŠben ĂŠs ĂśnĂĄllĂłsĂĄgĂĄban, Thoreau-nak a Walden-tĂł melletti naturalisztikus vĂ­ziĂłjĂĄban, Emerson kiĂĄllĂĄsĂĄban az egyszerĹą ĂŠlet ĂŠs a magas szintĹą gondolkodĂĄs mellett, s olyan szellemi vezetők - egyĂŠbkĂŠnt eltĂŠrő sĂşlyĂş - tanĂ­tĂĄsaiban ĂŠs tĂĄrsadalomfilozĂłfiĂĄjĂĄban, mint JĂŠzus ĂŠs Gandhi. Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg szĂłszĂłlĂłi szerint napjaink tĂĄrsadalmi ĂŠs kĂźlĂśnĂśsen kĂśrnyezeti vĂĄlsĂĄga tovĂĄbbi nyomatĂŠkot ad ezeknek a gondolatoknak, olyan ĂŠletmĂłdra szĂłlĂ­tva fel az embereket, amely tĂĄrsadalmi ĂŠs kĂśrnyezeti szempontbĂłl egyarĂĄnt felelősnek tekinthető.

Az önkéntes egyszerűség mai vonatkozásainak megértését nagyban segíti, ha értékeit összevetjük a materialista világnézettel. Elsősorban azért tanulságos ez az összevetés, mert jó képet nyújt számunkra arról, mit tartanak zavarónak az önkéntes egyszerűség mozgalmának teoretikusai és tudatos hívei az uralkodó társadalmi-gazdasági rendszerben (Elgin [1993] eredetileg ipari éraként jelöli ezt a kategóriát), s hogy saját identitásukat ehhez képest miként határozzák meg (az eredeti cikkben ez ökológiai éraként szerepel).

Az önkéntes egyszerűsítők a materialista alapon nyugvó fogyasztói társadalmat erőteljes kritikával illetik. A fogyasztói társadalom materialista jellegét az támasztja alá, hogy az élet legfőbb célja az anyagiakban való gyarapodás, s az ember identitását anyagi javai - és elsősorban az ennek függvényében megszerzett társadalmi pozíció - határozzák meg. Az ember e felfogásban a testtel, azaz egy élő molekulahalmazzal egyenlő, amely önmagában és elkülönülten létezik, az embertársak elsősorban versenytársként jelennek meg, az egyéb élő és élettelen elemek pedig kiaknázandó erőforrások. Az önkéntes egyszerűsítők sem tagadják az anyagiak fontos szerepét, ám - a materialistákkal szemben - a szellemi elemek fontosságát is hangsúlyozzák. Az emberi élet célja szerintük az anyagi és a nem anyagi tényezők kiegyensúlyozott együttfejlődése. Az ember elválaszthatatlan része az őt körülvevő univerzumnak, s e felfogásból következik az embertársakkal és az egyéb élőlényekkel való együttműködés, valamint az irántuk tanúsítandó tisztelet szükségessége. Az értékrend alakítása szempontjából kiemelkedően fontos szerep jut a tömegmédiának, amely az önkéntes egyszerűsítők kritikája szerint elsősorban üzleti érdekeket kiszolgáló, materialista értékeket sugall, jóllehet a kiegyensúlyozott értékviszonyokat és az ökológiai szemlélet közvetítését kellene inkább hangsúlyozni. Az önkéntes egyszerűsítők a globális problémákat illetően is kiemelik az egyes ember felelősségét (sok kis tett összegződő hatásának ereje), s elutasítják azt a felfogást, amely kizárólag a szabadpiacra vagy a kormányzatra hárítja a felelősséget.

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg alapĂŠrtĂŠkei

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠggel kapcsolatban Ăśt, szorosan ĂśsszefĂźggő alapĂŠrtĂŠk emelhető ki: az anyagi egyszerĹąsĂŠg, az emberi lĂŠptĂŠk, az ĂśnĂĄllĂłsĂĄg, az ĂśkolĂłgiai tudatossĂĄg ĂŠs a szemĂŠlyes gyarapodĂĄs.⁽¹⁶⁾

Egy ember anyagi egyszerĹąsĂŠgĂŠnek mĂŠrtĂŠkĂŠről az alĂĄbbi kĂŠrdĂŠsek vizsgĂĄlata alapjĂĄn alkothatunk kĂŠpet (az American Friends Service Committee nyomĂĄn). (1) CselekvĂŠsre, ĂśnĂĄllĂłsĂĄgra ĂŠs rĂŠszvĂŠtelre ĂśsztĂśnĂśznek-e az ĂĄltalam birtokolt/vĂĄsĂĄrolt dolgok, vagy inkĂĄbb tĂŠtlensĂŠgre ĂŠs fĂźggősĂŠgre kĂĄrhoztatnak engem? (2) Alapvetően kielĂŠgĂ­t-e, amit fogyasztok, vagy olyasmiket vĂĄsĂĄrolok, amik nem szolgĂĄlnak valĂłs szĂźksĂŠgletet? (3) Jelenlegi munkĂĄmat ĂŠs ĂŠletstĂ­lusomat mennyiben befolyĂĄsoljĂĄk a rĂŠszletfizetĂŠsi kĂśtelezettsĂŠgek, a fenntartĂĄsi ĂŠs a javĂ­tĂĄsi kĂśltsĂŠgek, valamint a mĂĄsok elvĂĄrĂĄsainak valĂł megfelelĂŠs? (4) Figyelembe vettem-e fogyasztĂĄsi szokĂĄsaimnak mĂĄsokra ĂŠs a FĂśldre tett hatĂĄsĂĄt? E kĂŠrdĂŠsek helyes megvĂĄlaszolĂĄsa hozzĂĄsegĂ­thet a kreatĂ­v egyszerĹąsĂŠg megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄhoz, megszabadĂ­t az anyagiakhoz valĂł tĂşlzott kĂśtődĂŠstől, hozzĂĄsegĂ­ti a nemzetet ahhoz, hogy megossza a javakat az alapszĂźksĂŠgleteiket kielĂŠgĂ­teni nem tudĂłkkal (a szegĂŠnyekkel), tĂĄmogatja az egyĂŠneket a nagylĂŠptĂŠkĹą ĂŠs bonyolult magĂĄn- ĂŠs ĂĄllami intĂŠzmĂŠnyektől valĂł fĂźggetlenedĂŠsben, s helyreĂĄllĂ­tja az ĂŠlet anyagi ĂŠs nem anyagi vonatkozĂĄsai kĂśzĂśtti Ăśsszhangot ĂŠs egyensĂşlyt.⁽¹⁷⁾

Az emberi léptékű élet- és munkakörülményeket azért tartják fontosnak az önkéntes egyszerűség hívei, mert a gigantikus léptékek szerintük áttekinthetetlenséget, mesterkéltséget és az emberek elszemélytelenedését vonják maguk után. Amint azt Ernst F. Schumacher A kicsi szép című művében kifejtette, az élet- és munkakörülményeket, valamint a támogató intézményeket a lehető legnagyobb mértékben decentralizálni kell, hogy ezzel áttekinthetőbb és kezelhetőbb egységek jöjjenek létre. Minden ember számára világosnak kell lennie, hogy mivel járul hozzá az egészhez, hogy mekkora felelősség terheli, s hogy a javakból mekkora rész illeti meg.

Az önállóság az önkéntes egyszerűség összefüggésében olyanfajta fogyasztás, amely nagyobb befolyást tesz lehetővé személyes vágyaink fölött, s megszabadít "a részletfizetéstől, a fenntartási költségektől és a mások általi elvárásoknak való megfeleléstől". E folyamat kulcsmotívuma a "termeszd a magadét", a "készítsd a magadét" és a "tedd nélküle", amely fizikai és pszichológiai síkon egyaránt hozzásegít a fogyasztásból származó függőség csökkentéséhez. Mindez a túlzott munkamegosztás ellenében hat, vagyis az emberi munka újra a termék egészének előállítására irányul, nem pedig csak egy kis alkatrész vagy részlet a munka tárgya, amelynek kevésbé világos az egészben betöltött szerepe. Az önállóságra törekvés a távoli bürokráciák szükségtelen beavatkozásaival való szembehelyezkedés is egyúttal, s nagyobb szerepet szán a helyi önállóságnak és az alulról építkező (grass-roots) politikai cselekvésnek.

Az ökológiai tudatosság felismeri az emberek és a természeti erőforrások közötti kölcsönös kapcsolatokat és egymásrautaltságot. Annak elismerésére törekszik, hogy a Föld erőforrásai végesek, s ez a fizikai erőforrások megőrzésére, a környezetszennyezés csökkentésére, valamint a természeti környezet szépségének és épségének fenntartására kell ösztönözzön bennünket. Fontos, hogy ez az ökológiai tudatosság gyakran túlterjed a szűkös erőforrások problémáján, s mintegy társadalmi felelősségként is megjelenik, amely kevésbé szerencsés embertársaink felé irányul. Az ilyen beállítottságú ember - amint Gandhi is kifejtette - semmi olyat nem kíván, amit a Föld legszerencsétlenebb lakója nem engedhet meg magának.

Sokak számára személyes gyarapodást jelent az anyagi szempontból egyszerű élet, amely hozzásegít a külvilágból érzékelt zűrzavar csökkentéséhez és az ember "belső világának" felfedezéséhez. Az önkéntes egyszerűség fentiekben tárgyalt alapértékei is utat nyitnak e belső növekedésnek, amelynek pszichológiai és spirituális dimenziói egyaránt vannak. Ha az ember csak puszta létfenntartásra törekszik, s megfeledkezik önmaga fejlesztéséről és meghaladásáról, akkor az élet alig jelent többet a "nem meghalás"-nál. Az önkéntes egyszerűség számos szószólója szerint az amerikai társadalom (már a hetvenes években) alapjában az utóbbi, létfenntartó állapotra állt be azzal, hogy megfeledkezett a nem anyagi vetületekről (vö. Scitovsky [1990]). Jóllehet a személyes gyarapodásnak határozott spirituális vonatkozásai is vannak, a szószólók szerint nem lenne szerencsés valamilyen konkrét filozófia vagy vallás sajátjának tekinteni. Ebben az összefüggésben tehát nem tulajdonítható kitüntetett szerep a humanista pszichológiának, a transzperszonális pszichológiának, a feminizmusnak, a meditációkra épülő keleti hagyománynak vagy a fundamentalista kereszténységnek.

Az önkéntes egyszerűség fenti jellemzőivel kapcsolatban alá kell húznunk, hogy a gyakorlatban sokféle arcot ölthet a jelenség, s a bemutatott értékek is eltérő súllyal jelenhetnek meg a különböző emberek felfogásában és életében. Mindez a személyes jellegnek köszönhető: az önkéntes egyszerűség megjelenési formája követői személyes felelősségétől, személyes fejlődésétől és személyes környezetétől függ, s az empirikus kutatások is arról tanúskodnak, hogy az önkéntes egyszerűsítők csoportja igencsak sokszínű. Az egyszerűsödés természete, jellege és foka az éghajlattól, a szokásoktól, a kultúrától és az egyén személyiségétől függően változhat (Gregg [1936], Elgin [1993]).

Önkéntes-kényszerű, egyszerű-bonyolult

Mivel az önkéntes egyszerűség fogalma két önállóan is értelmezhető fogalomra bontható, a jelenséget e két összetevő terében is megvizsgáljuk. Négy eshetőség adódik: (1) önkéntes egyszerűség, (2) kényszerű egyszerűség, (3) kényszerű bonyolultság és (4) "önkéntes" bonyolultság (Rudmin-Kilbourne [1995], 169. o.). Ezek tükrében jobban megragadható a minket leginkább érdeklő önkéntes egyszerűség lényege.

Kényszerű egyszerűség. Az önkéntes egyszerűségről szóló szakirodalom egyértelműen megkülönbözteti e koncepciót a szegénységtől, amely kényszerű egyszerűségként is felfogható. Ebben az esetben valamilyen külső, kényszerítő körülmény vezet egyszerű életmódra, így az egyszerűség nem tudatos választás eredménye. A szegénység és az önkéntes egyszerűség között nagy a különbség. A szegénység elnyomja az embert, míg az önkéntes egyszerűség felszabadító hatású. A szegénység tehetetlenségbe, passzivitásba és kétségbeesésbe taszít, míg az önkéntes egyszerűség kibontakoztatja a személyes képességeket, a kreativitást, s tartósan sokféle lehetőséggel kecsegtet. A szegénység lealacsonyítja az emberi szellemet, míg az önkéntes egyszerűségnek megvan az a funkcionális integritása, amely magasabb szintre emeli életünket (Elgin [1993], 34. o.).

KĂŠtsĂŠgtelen tehĂĄt, hogy a szegĂŠnysĂŠg nem rĂŠsze az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠgnek, az a fontos kĂŠrdĂŠs azonban megvĂĄlaszolatlan marad, hogy egy kĂŠnyszerĹąen egyszerĹą ĂĄllapot ĂĄtalakulhat-e szĂĄndĂŠkolttĂĄ, ĂśnkĂŠntessĂŠ. Így pĂŠldĂĄul kĂśnnyen megeshet, hogy a gazdasĂĄgi nehĂŠzsĂŠgek fokozĂłdĂĄsakor, a mĂłdosabb rĂŠtegek szĂŠtforgĂĄcsolĂłdĂĄsakor az emberek tĂśbbsĂŠge egyszerĹą ĂŠletmĂłdra kĂŠnytelen ĂĄttĂŠrni. A termĂŠszeti kĂśrnyezet szempontjĂĄbĂłl vĂŠgĂźl is mindegy, hogy az ember mikĂŠnt tesz magĂĄĂŠvĂĄ olyan cĂŠlokat, ĂŠs mikĂŠnt hoz olyan dĂśntĂŠseket, amelyek egyszerĹąsĂŠgre vezetnek. PĂŠldĂĄul ha valaki a gazdasĂĄgi feltĂŠtelek romlĂĄsa miatt a marhahĂşsfogyasztĂĄsrĂłl ĂĄttĂŠr az ĂśkolĂłgiailag kevĂŠsbĂŠ problĂŠmĂĄs ĂŠs az inkĂĄbb helyi piacokhoz kĂśtődő baromfihĂşs fogyasztĂĄsĂĄra, akkor nem vilĂĄgos, hogy szĂĄndĂŠkolt vagy nem szĂĄndĂŠkolt egyszerĹąsĂŠgről van-e szĂł. Ha az illető a gazdasĂĄgi helyzet javulĂĄsĂĄval visszatĂŠr a marhahĂşshoz, nyilvĂĄnvalĂłan nem tekinthető szĂĄndĂŠkoltnak az egyszerĹąsĂśdĂŠs, ĂĄm ha a csirkefogyasztĂĄs - a fent emlĂ­tett "kĂśrnyezetbarĂĄtabb" jelleg tudatos felismerĂŠse rĂŠvĂŠn - tartĂłs marad, akkor ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠggel ĂĄllunk szemben. Ekkor az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg kiindulĂłpontja egy nem szĂĄndĂŠkolt helyzet volt.⁽¹⁸⁾

Kényszerű bonyolultság. Mivel az önkéntes egyszerűség egy egyszerűbb életmód tudatos választása, ez egyben azt is jelenti, hogy - napjaink gazdaságilag fejlett társadalmaiban - az ember élete a választást megelőzően bonyolultabb és kevésbé önkéntes volt. A kényszerűen bonyolult állapot olyan, patkányok között rendezett versengéshez teszi hasonlatossá a társadalmat, amelyben lélektelen, megkülönböztethetetlen, jelentéktelen és visszataszító állatkák ösztöneik és külső pszichológiai manipulálás hatására megállás nélkül gyűjtenek, készletet halmoznak fel, s védelmeznek és fogyasztanak mindent, amit eléjük lógatnak (Rudmin-Kilbourne [1995], 172-173. o.).

Fontos, hogy az itt tárgyalt kényszerűség inkább belülről fakad, jóllehet mindez külső erők hatására vezethető vissza. Marcuse megfogalmazásában a szabadság felé vezető út eltorlaszolásának leghatékonyabb és legtartósabb formája az, amikor az emberbe olyan anyagi és intellektuális igényeket plántálnak, amelyek fenntartják a létezésért vívott harc amúgy túlhaladott formáit. Az ember biológiai fennmaradáson túli szükségleteinek erőssége, kielégülése, sőt jellege mindig is előzetes formálásnak volt alávetve. Tenni vagy nem tenni, élvezni vagy lerombolni, birtokolni vagy visszautasítani valamit mind olyan szükségletként jelenik meg, amely attól függően kerül előtérbe vagy szorul háttérbe, hogy a tevékenység az uralkodó társadalmi intézmények érdekében áll-e (Marcuse [1964], 4. o., idézi Rudmin-Kilbourne [1995], 174. o.).

A jelenség kényszerű jellege közvetetten is belátható. A hagyományos gazdasági modellben ugyanis a javakat szükségletkielégítési és örömszerzési hasznosságuk miatt vásárolják, birtokolják és használják. Ez egyben azt is jelenti, hogy amikor a fogyasztó kielégült, akkor a gazdasági motivációknak is csökkenniük kellene, így a - nem növekvő népességű - gazdaságoknak olyan egyensúlyi helyzetbe kellene jutniuk, amely az "elég" állandósult állapota körül ingadozik. Minthogy nem így van, Schumacher szerint ez a rendszer gazdasági irracionalitására utal. Szerinte a pénzsóvárság és az irigység olyan igényeket (wants) teremt, amelyeket alapszükségletnek (needs) tekintenek. Tehát a kényszerű bonyolultság esetében a szükségletek és az igények összekeveredéséről van szó.

"Önkéntes" bonyolultság. Végezetül azt az esetet tárgyaljuk, amikor a bonyolultság látszólag önkéntes. Fölmerül a kérdés: ha tisztán látjuk a kényszerű bonyolultság összes kedvezőtlen hatását, beszélhetünk-e egyáltalán önkéntes bonyolultságról? Az önkéntesség szabadságot feltételez, döntéshozatali lehetőséget, képességet és akaratot. Ám napjaink versengő fogyasztói attitűdjébe bonyolódva az ember idejét, figyelmét, lelki és testi erőforrásait felemészti az anyagi gondtalanság és a siker utáni hajsza, valamint az eredmény kívülállóknak való mutogatása. Nem sok személyes erőforrás marad - ha marad egyáltalán valami - a piacon megvásárolhatatlan tényezőkre. Jól rávilágít e helyzet visszásságára az az eset, amikor egy ember szabadon rabszolgának áll, jóllehet a rabszolgalét eleve kizárja a szabadságot.

Az önkéntes bonyolultság tehát összeegyeztethetetlen a szabadsággal, ám ez a helyzet nem feltétlenül jelenti azt, hogy a valóságban nem fordulhat elő, ugyanis figyelembe kell vennünk az ideológiai manipuláció lehetőségét is. A szabadság illúziója megalapozhatja és fenntarthatja az önkéntes bonyolultságot. Csakhogy a fogyasztói javak közötti választás szabadsága nem azonos azzal a választási szabadsággal, amely arról szól, hogy egyáltalán tagja legyen-e az ember a fogyasztói társadalomnak, vagy sem (Rudmin-Kilbourne [1995], 180. o., vö. Princen [1999], 354. o.).

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠghez tapadĂł tĂŠves kĂŠpzettĂĄrsĂ­tĂĄsok

Az önkéntes egyszerűséggel kapcsolatos téves képzettársítások elkerülése érdekében a mozgalom teoretikusai rendszerint leszögeznek néhány olyan dolgot, amely nem tekinthető az önkéntes egyszerűség részének, jóllehet a kívülálló esetleg könnyen annak vélhetné. Az ellenzők is gyakran igyekeznek hamis címkéket ráaggatni a mozgalomra, hogy fejlődés helyett inkább hanyatlásként fessék le az esetleges eredményeket. Ráadásul az egyszerű élet lejáratása a mai kritikus világhelyzetben a tehetetlenség érzetét is keltheti az emberben (Elgin [1993], 31. o.), ám számunkra e helyütt inkább annak van információértéke, hogy mi az, amiről az egyszerűség elméleti szakértői semmi esetre sem kívánnak beszélni akkor, amikor egy egyszerűbb élet mellett kardoskodnak.

Az egyszerű élet szószólói szinte mindig szükségesnek tartják annak egyértelműsítését, hogy mindez nem jelent szegénységet. Az egyszerűbb élet inkább amolyan arany középút, kreatív egyensúly szegénység és bőség között (Elgin [1993], 28. o.). E középúttal kapcsolatban ismeretesek azok a számítások, amelyek szerint ha az emberiség mindenki számára nagyjából azonos szintű fenntartható életszínvonalat kívánna teremteni a jövőben, akkor nagyjából Európa 1990-es anyagi átlagszínvonalára kellene beállni világszinten (Meadows-Meadows-Randers [1992], 196. o.; idézi Elgin [1993], 28. o.).

Az egyszerű élet nem egyenlő a világot tagadó aszkézissel, s nem a léleknek a test felett aratott diadala - vallják a mozgalom képviselői. Nem szentek önsanyargatása és az anyagot becsmérlő megnyilatkozása a szellemi megtisztulás érdekében, s nem is egynémely puritán elitista eszköze az isteni kiválasztottság bizonyítására. Ezek az elszigetelt és a mindennapoktól elrugaszkodott torzulások nem utalnak a jelenség közösségi (communitarian) és a matériához kapcsolódó jellegére (Nash [2000], 35. o.).

Az egyszerű élet (ökológiai életmód) nem technológia- és növekedésellenes, hanem épp a legmegfelelőbb, a fenntartható jövőt szolgáló technológiák felfedezésén fáradozik. Nem növekedés nélküli út ez, hanem újfajta növekedés lehetőségét hordozó törekvés, amely az élet anyagi és szellemi vonatkozásait egyaránt magában foglalja. E felfogás alapján egy civilizáció valódi növekedését nem az embereknek a területekért folytatott harca szolgálta a történelem során, hanem a társadalomnak az a képessége, hogy egyre több energiát és figyelmet fordítson az élet nem anyagi területeire is (Toynbee [1947], 196. o., idézi Elgin [1993], 28-29. o.).

Az egyszerű élet nem azonosítható a vidéki, paraszti életformával sem. A gyakran romantizált rurális életforma nem egyeztethető össze napjaink valóságával, ugyanis az önkéntesen egyszerű életmódot választók ma nem a vadonba vagy tanyákra vonulnak félre, hanem városokban és elővárosokban élnek. A természet tisztelete nem követeli meg az odaköltözést. A "vissza a természethez"-mozgalom helyett inkább a "hozd ki a legtöbbet a meglévőből, bárhol legyél is"-mozgalmáról van szó (Elgin [1993], 30. o., vö. Nash [2000], 37-38. o.).

Az egyszerĹą ĂŠlet nem a szĂŠpsĂŠg ĂŠs az esztĂŠtikum tagadĂĄsa, nem valamifĂŠle sivĂĄr dĂ­sztelensĂŠg. Az egyszerĹąsĂŠg szĂĄmos szĂłszĂłlĂłja bizonyĂĄra nem a puritĂĄnoknak a mĹąvĂŠszetekkel szembeni gyanĂşjĂĄt osztanĂĄ, hanem inkĂĄbb Pablo Picasso vĂŠlemĂŠnyĂŠt, aki szerint a mĹąvĂŠszet a fĂślĂśsleges kirekesztĂŠse. Az egyszerĹąsĂŠg nem tagadja a szĂŠpsĂŠget, hanem ĂŠppen hogy felszabadĂ­tja a mestersĂŠgesen rĂĄrakĂłdott terhek alĂłl, s feltĂĄrja az Ăśsszes dologban lakozĂł szellemet (Elgin [1993], 30-31. o.).

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg technikĂĄja

A kilencvenes ĂŠvekben volt nĂŠmi hangsĂşlyeltolĂłdĂĄs az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠggel kapcsolatban: mĂ­g azelőtt az egyĂŠni jelleget ĂŠs az ĂĄltalĂĄnos szabĂĄlyok hiĂĄnyĂĄt hangsĂşlyoztĂĄk, addig Ăşjabban olyan kĂśnyvek ĂŠs segĂŠdletek jelentek meg az amerikai piacon, amelyek mĂłdszeresen oktatjĂĄk az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg mikĂŠntjĂŠt az ĂŠrdeklődők szĂĄmĂĄra. A legnĂŠpszerĹąbb, a legelterjedtebb ĂŠs a legtĂśbbet hivatkozott mĹą a Joe Dominguez ĂŠs Vicki Robin szerzőpĂĄros ĂĄltal Ă­rt PĂŠnzt vagy ĂŠletet (Your Money Or Your Life) cĂ­mĹą kĂśnyv, amely előszĂśr 1992-ben vĂĄlt elĂŠrhetővĂŠ, s A pĂŠnzzel valĂł viszonyod ĂĄtalakĂ­tĂĄsa ĂŠs a pĂŠnzĂźgyi fĂźggetlensĂŠg megteremtĂŠse alcĂ­mmel kerĂźlt forgalomba.⁽¹⁹⁾ Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg felĂŠ vezető Ăşton ezek szerint kulcsszerepe van a pĂŠnznek ĂŠs a gazdasĂĄgnak. LĂĄtni valĂł, hogy az irĂĄnyzattal kapcsolatos hangsĂşlyeltolĂłdĂĄs az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg "nagy Ăśregjeinek" sincs ellenĂŠre, az amerikai kĂśnyvekben szokĂĄsos, mĂĄsok ĂĄltal Ă­rt dicsĂŠrő sorokat - tĂśbbek kĂśzĂśtt - Duane Elgin, Donella Meadows, Lester Brown, Paul Wachtel ĂŠs Ernest Callenbach jegyzik. S miĂŠrt is lennĂŠnek fenntartĂĄsaik, ha egyszer a kĂśnyv sikere az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg tĂśmegessĂŠ vĂĄlĂĄsĂĄnak előfutĂĄrakĂŠnt is ĂŠrtelmezhető?

Dominguez és Robin "kilenc bűvös lépést" ajánl az olvasóknak, amelyekkel kapcsolatban mindjárt a könyv tartalomjegyzéke előtt olvasható a keretes figyelmeztetés: e program nem azonos azokkal az ajánlatokkal, amelyek úgy ígérnek dollármilliókat, hogy közben semmit sem kell tenni értük. "A könyv által hirdetett program ettől ELTÉRŐ MER LENNI - írják a szerzők. Arra szólít fel, hogy TÉGY valamit. Arra kér, hogy tényleg alkalmazd a leírt kilenc lépést. IGEN. Át kell ültetned őket a gyakorlatba. TÉNYLEG. Meg kell tenned őket, minden egyes lépést. Az utasítások szerint. CSAK A LÉPÉSEK TÉNYLEGES, VALÓDI ÉS ŐSZINTE VÉGREHAJTÁSA ESETÉN MŰKÖDIK A PROGRAM." (Dominguez-Robin [1999], xii. o.)

A könyvhöz számtalan további erőforrás (segédlet, hanganyagok, videófelvételek, folyóiratok, élménybeszámolókat tartalmazó könyvek stb.) beszerzését javasolják, amelyekről a mű utolsó része ad részletes tájékoztatást. A témában levelezőlisták indultak az interneten, s évente konferenciákat tartanak az Egyesült Államok nyugati és keleti partján. Előtérbe került az egyszerűségre törekvők baráti köreinek (simplicity circles) szervezése (például Andrews [1997]), s az interneten is tájékoztatást kaphatunk, hogy hol, mikor, milyen formában indít valaki ilyen csoportot. Ezen összejövetelek forgatókönyveiről szintén részletes segédletek kaphatók, amelyeket külön keresztényekre, világiakra stb. szabtak (lásd például New Road Map Foundation [1996]), s amelyek alkalomról alkalomra előírják, hogy miről, milyen sorrendben és módszerrel célszerű beszélgetni, mígnem a résztvevők közös erőfeszítéssel jutnak el a végső célhoz, az önkéntesen egyszerű élethez.

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg naivitĂĄsa

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg hirdetĂŠse kĂśnnyen kirĂĄnthatja a talajt a tanĂĄcsot megfogadĂłk lĂĄba alĂłl, s alĂĄvetett helyzetbe hozhatja őket - szĂłlnak a kritikĂĄk. Az egyszerĹąsĂŠg lĂŠnyege a birtoklott tĂĄrgyaktĂłl ĂŠs a tulajdontĂłl valĂł lehető legnagyobb mĂŠrtĂŠkĹą megszabadulĂĄs, azzal a nyilvĂĄnvalĂł cĂŠllal, hogy a tulajdonos felszabaduljon a javakbĂłl szĂĄrmazĂł korlĂĄtok ĂŠs kĂśtĂśttsĂŠgek alĂłl. Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg Ă­gy akĂĄr az anyagi javak nem anyagiakra valĂł sajĂĄtos felcserĂŠlĂŠsekĂŠnt is felfoghatĂł. Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg tehĂĄt belső, nem anyagi megelĂŠgedettsĂŠget ĂŠs szabadsĂĄgot Ă­gĂŠr, amely enyhĂ­ti ĂŠs ellensĂşlyozza a kĂźlső, az anyagi ĂŠs a politikai sikerek, valamint az ilyen jellegĹą szabadsĂĄg okozta vesztesĂŠg ĂŠrzetĂŠt. Rudmin ĂŠs Kilbourne JĂŠzus hegyi beszĂŠdĂŠből idĂŠz ezzel kapcsolatban,⁽²⁰⁾ majd megjegyzi: mindez kitĹąnő elgondolĂĄsnak tetszik, ha az ember ott Ăźl a hegyen, JĂŠzus lĂĄbĂĄnĂĄl, ĂĄm a politikai gazdasĂĄgtan ĂśsszefĂźggĂŠsĂŠben igencsak megkĂŠrdőjelezhető ez az attitĹąd (Rudmin-Kilbourne [1995], 202. o.). A nyugati tĂĄrsadalmakban ugyanis a tulajdon mindig az ĂĄllampolgĂĄrsĂĄg ĂŠs a politikai rĂŠszvĂŠtel meghatĂĄrozĂł eleme volt. PĂŠldĂĄul mĂ­g a gazdag AthĂŠnnak polgĂĄrai voltak, addig az anyagi egyszerĹąsĂŠget erĂŠnykĂŠnt hirdető SpĂĄrtĂĄnak alattvalĂłi (Stone [1988], idĂŠzi Rudmin-Kilbourne [1995], 202. o.).

Az önkéntes egyszerűség oka és okozata is lehet az alávetettségnek. Például Rudmin és Kilbourne szerint az önkéntes egyszerűség 1960-as és 1970-es évekbeli felvirágzása a politikai részvétel és hatékonyság széles körű elvesztéséből következhet, ám ez a folyamat egymagában is tovább gyengítette azokat az embereket, akik a legnagyobb veszélyt jelenthették volna a fennálló politikai rendszer számára. Így 1970-ben az első Föld Napja-mozgalmat akár Richard Nixon és a Pentagon is rendezhette volna, hogy potenciális ellenfeleik erejét ily módon gyengítsék - írják a szerzők (Rudmin-Kilbourne [1995], 202-203. o.).

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg ĂŠs a gazdasĂĄgi nĂśvekedĂŠs kĂŠtarcĂş kapcsolata

Az ipari forradalommal kialakuló tömegtermelés sikerét sokan három feltétel együttes fennállásához kötik: egyrészt a munkaerő tömegszerű használatához, amelynek a rendszer, nem pedig az egyén érdekeit kell szolgálnia; másrészt a növekedés állandóvá tételéhez; harmadrészt a tömegtermelést szolgáló tömegfogyasztáshoz. Vitathatatlan, hogy a nyugati világban mindezen feltételeket rövid idő alatt sikerült megteremteni. Az ember azonban mindeközben elvesztette befolyását a munka, a társadalmi kapcsolatok és a tudat fölött, ugyanis ezek mindegyike a létezés áru formájú valóságába (commodified form of existence) merült (vö. Polányi [1997]). Az önkéntes egyszerűség és a tömegtermelés feltételei közötti kapcsolat sajátos és bonyolult. Egyrészt az önkéntes egyszerűség mindhárom fenti feltétellel totális ellentétben áll, s megszüntetésüket hirdeti - azaz egy nemzet önkéntes egyszerűsödése a jelenlegi növekedésorientált gazdasági rendszer összeomlását eredményezné. Másrészt az önkéntes egyszerűség individualizmusra hajló etikája lehetővé teszi, hogy épp azon rendszer által csábuljon el, s épp abba a rendszerbe simuljon bele, amelyet felforgatnia és meghaladnia kellene (Rudmin-Kilbourne [1995], 195-196. o.).

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg mint gazdasĂĄgi felforgatĂĄs

Az önkéntes egyszerűség tömegessé válása (amely a jelenlegi helyzet tanulmányozása alapján inkább csak elméleti, mint valós lehetőség) feltehetőleg súlyos gazdasági zavarokat okozna, s alighanem piaci depresszióra vezetne, hiszen társadalmi-gazdasági rendszerünkben a gazdaságot a fogyasztás bátorításával serkentik. Az önkéntes egyszerűség kevésbé ösztönözné a gazdaságot, s így valószínűleg nemcsak alacsonyabb szintű termelést és kevesebb terméket, hanem kevesebb befektetést, alacsonyabb nyereségeket és béreket, mérsékelt jövedelmeket, kevesebb jótékonykodást és nagyobb arányú munkanélküliséget is teremtene. A társadalmi következmények, hogy a pszichológiaiakat ne is említsük, súlyosak lennének, különösen a szegények és a munkanélküliek körében. A méltányos elosztás kiemelt kötelességgé válna, ám megvalósítása aligha volna könnyebb feladat. Nemzetközi szinten is súlyos következményei lehetnek az önkéntes egyszerűség nyugati országokbeli terjedésének, különösen azon szegény országok számára, amelyek a gazdag országoktól mint exportpiacoktól és gazdasági segélyezőktől függnek (Nash [2000], 45-46. o.). Tehát e kritika szerint nemcsak arról van szó, hogy az önkéntes egyszerűség gyakorlói esetleg érzéketlenek a világban levő szegénység és szenvedés iránt, hanem arról is, hogy ezeknek a kellemetlen jelenségeknek akaratlanul is aktív előidézőivé válhatnak.

Neva R. Goodwin szerint jó lenne választ találni arra a kérdésre, hogy a fogyasztói társadalmon belül vajon mekkorára duzzadhat az önkéntes egyszerűsítők aránya makrogazdasági zavarok előidézése nélkül. Vajon lehetséges-e az, hogy az egyének jövedelemcsökkentésre és költekezésük visszafogására irányuló önkéntes erőfeszítései úgy éreztessék hatásukat a bruttó hazai termékben, hogy ez ne okozzon nehézséget azok számára, akik egyáltalán nem kívánnak egyszerűsödni? S vajon az önkéntes egyszerűsítők piacgazdaságában milyen legyen az elvégzendő feladatok és az értük fizetett javadalmazás közötti viszony, illetve milyen a társadalmi és a pénzügyi értékek közötti egészséges kapcsolat? (Goodwin [1997], 341-342. o.)

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg mint a gazdasĂĄg motorja: mĂşltbeli tapasztalatok

Az önkéntes egyszerűség gazdasági növekedést támogató mivolta rossz hír a változásban reménykedők, jó hír viszont a status quóval megelégedők számára. A mozgalom egyesült államokbeli megalakulása a XX. század utolsó harmadában azonban sejtetni engedi: összességében az irányzat inkább támogatja a növekedésorientált gazdaságot, semmint hogy akadályozná. Ez egyrészt rávilágíthat az önkéntes egyszerűség gyengeségeire, hibáira, másrészt az uralkodóvá vált gazdasági rendszer hihetetlen erejére is, amellyel mintegy "bedarálja" az összes, a működését megkérdőjelező törekvést. A jelenség minden bizonnyal meglepő, és csak kevesek ismerik, ezért bővebb kifejtést érdemel.

Az uralkodó létforma a XIX. századi új ipari rezsim alatt áru formájúvá alakult. Jóllehet a társadalmi elégedetlenség a XIX. század végén és a XX. század elején elsősorban az ipari termelésre összpontosult, a termelés maga kínálkozott megoldásként. Sikeresen a fikciók világába helyezték a tényeket (tudniillik hogy az ipari folyamat a probléma oka), tényekké alakították a fikciókat (tudniillik hogy a problémát az egyénen belül kell keresni), s ezzel a probléma önmaga megoldásává vált. Ennek értelmében terápiás célú fogyasztással az emberek "jó életet" élhetnek a tömegfogyasztás világában. Az egyszerű élet ideája így a tömegfogyasztás mocsarába süllyed, amelyből lehetetlennek látszik a szabadulás. Egyre több kultúrafüggő igényt avatnak valódi szükségletté, s az emberek fogyasztási képessége és hajlandósága egyre nagyobb magasságokba jut. Ha néhányuknak sikerül is kitörnie a fogyasztás ördögi köréből, a fogyasztói szemlélet, a történelemben először, immár uralkodó. Wordsworth eredeti, magas szintű gondolkodásra és egyszerű életre (high thinking and plain living) buzdító felszólítása immár nagy lábon élést és alacsony szintű gondolkodást (high living and plain thinking) jelent (Rudmin-Kilbourne [1995], 196. o.).

A modern ipari érában az 1900-as évek körül söpört végig az önkéntes egyszerűség első nagyobb hulláma, s ez számos tanulsággal szolgálhat az 1970-es évektől indult újabb hullám megértéséhez. David E. Shi (1985) szerint az 1900 körüli időszak társadalmi és politikai reformoktól volt terhes; jellemző volt a tömeges stresszmenedzsment, a "feltűnő fogyasztás" (conspicuous consumption) taposómalmából való menekülés; a természet városellenes újraromantizálása (szabadtéri kikapcsolódás, a "vissza a természethez" jegyében vásárolt birtokok és a nemzeti parkok szaporodása); az iparművészetek újraéledése; a hagyományos családi szerepek ismételt megerősítése, valamint - a mai mozgalomtól némiképp eltérően - bizonyosfajta egészség- és higiéniahisztéria. Ám ez a modernizmusellenes mozgalom - írja Lears - nem igazán bizonyult rendszerszökevénynek, eredetiségre törekvése ugyanis megkönnyítette a fogyasztás kultúrájához való idomulást (Lears [1981], xvi. o., idézi Rudmin-Kilbourne [1995], 197. o.).

Ki hinné, hogy a modern fogyasztás azon aspektusait, amelyeket ma az önkéntes egyszerűség legerőteljesebben ellenez, eredetileg az önkéntes egyszerűség jegyében fogalmazták meg és terjesztették? A Ladies Home Journal című folyóirat, amely egy mai reklámújság kiköpött mása, volt a legkitartóbb és a legjelentősebb szószólója az egyszerű életnek, s dinamikus szerkesztője, Edward Bok a kiadók Andrew Carnegie-jeként vált ismertté. A lap elképesztő üzleti sikert aratott, a világ legnagyobb tömegterjesztésű magazinjává vált, s 1910-re csaknem kétmillió előfizetővel büszkélkedhetett. A ma is ismert Cosmopolitan szintén az önkéntes egyszerűséget hirdető magazin volt (Rudmin-Kilbourne [1995], 198. o.). "A külvárosi kertes házak, a szabadtéri sportlétesítmények, a helyrepofozott tanyák, a hegyi vagy tóparti nyaralók, a nyári táborozások, a cserkészet, a gyerekek számára létrehozott kollégiumok és az iparművészeti lakberendezések mindegyike igen gyorsan a dúsgazdag kozmopolita életstílus ismertetőjegyévé vált - írja Shi. - Az egyszerű élet Amerikában mindig kegyetlenül ironikus fordulatokkal szolgált. ... Egy mozgalomnak, amely eredetileg az ősi esztétikumnak és a példás eszményeknek kötelezte el magát, így azzal a veszéllyel kellett szembenéznie, hogy őt magát is kizsákmányolják, s a status quo szolgájává teszik." (Shi [1985], 213. o.)

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg mint a gazdasĂĄg motorja: jelenbeli tapasztalatok

Az önkéntes egyszerűségnek az 1970-es években kezdődő újbóli felvirágzását 1990 óta már könyvek, cikkek, hírlevelek, az egyszerűséget tanulmányozó csoportok és szemináriumok tömegének megjelenése kíséri, s ezek nem éppen ingyenes tanácsokat adnak arra, hogyan csökkentsük a stresszt, a zűrzavart és a bonyolultságot magunk körül. Az egyszerűség, úgy látszik, mániává vált, s megvásárolható a helyi könyvesboltban (McCormick [1997], 46. o.). James B. Twitchell szerint sem célszerű összekevernünk napjaink önkéntes egyszerűségi mozgalmát a vissza a természethez mozgalommal, amelyben a résztvevők összetörik társadalombiztosítási kártyájukat, megtagadják az adófizetést, s lekapcsolódnak a villamos hálózatról. A mozgalom inkább az abba vetett szenvedélyes hit megtestesülése, hogy kevesebbért is jobban élhetünk, ha a megfelelő dolgokat vásároljuk és használjuk. A fogyasztói társadalom emberének egyre nagyobb elvárásaira, a vásárlási láz, a növekvő stressz és a felbolydult családok problémájára a mozgalom egy "hogyan hagyjuk abba a vásárlást?"-könyv megvásárlását, néhány összejövetel látogatását, meditálást és másmilyen holmik vásárlását ajánlja (Twitchell [1999], 6-7. o.).

S az Ăźzleti siker nem is maradt el. Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg egyik bibliĂĄjĂĄvĂĄ vĂĄlĂł PĂŠnzt vagy ĂŠletet cĂ­mĹą kĂśnyv első kiadĂĄsa - a szerzők ama tanĂĄcsa ellenĂŠre, hogy inkĂĄbb kĂśnyvtĂĄrbĂłl kĂślcsĂśnĂśzzĂŠk - hat ĂŠv alatt majdnem fĂŠlmilliĂł pĂŠldĂĄnyban kelt el, s tĂśbb mint egy ĂŠvig tanyĂĄzott a Business Week sikerlistĂĄjĂĄn. Amy Dacyczyn, a rendkĂ­vĂźl nĂŠpszerĹą Tightwad Gazette (Garasosok HĂ­rlevele) ĂŠs hĂĄrom mĂĄsik kĂśnyv szerzője olyan praktikus megtakarĂ­tĂĄsi tanĂĄcsokat ad, amelyekkel sajĂĄt hattagĂş csalĂĄdja ĂŠves kĂśltsĂŠgvetĂŠsĂŠt hihetetlenĂźl alacsonyra, mintegy 17 580 dollĂĄrra (kĂśrĂźlbelĂźl 5,3 milliĂł forintra) sikerĂźlt leszorĂ­tania, mikĂśzben mĂŠg egy 125 000 dollĂĄr (kĂśrĂźlbelĂźl 37,5 milliĂł forint) ĂŠrtĂŠkĹą ViktĂłria korabeli hĂĄz megvĂĄsĂĄrlĂĄsĂĄra ĂŠs berendezĂŠsĂŠre is elegendő pĂŠnzt spĂłrolt Ăśssze (a tanĂĄcsadĂĄs mellesleg tĂśbb mint egymilliĂł dollĂĄrt jĂśvedelmezett Dacyczyn szĂĄmĂĄra) (McCormick [1997], 47. o.). Sarah Ban Breathnach pedig egy olyan, nőknek szĂłlĂł mindennapi meditĂĄciĂłkat tartalmazĂł kĂśnyvvel alapozta meg vĂĄllalkozĂĄsĂĄt, amely időkĂśzben valĂłsĂĄgos profitcenterrĂŠ vĂĄlt. Ma mĂĄr a kĂśnyv eredeti cĂ­me - Simple Abundance (egyszerĹą bősĂŠg) - egy vĂĄllalkozĂĄst, egy bejegyzett vĂŠdjegyet ĂŠs egy nonprofit alapĂ­tvĂĄnyt takar, s a szervezet a Warner Books alvĂĄllalkozĂĄsakĂŠnt (Simple Abundant Press) ĂŠvente nĂŠgy kĂśnyvet ad ki a takarĂŠkos ĂŠlet fontossĂĄgĂĄrĂłl.⁽²¹⁾ Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠget tanĂ­tĂł kĂśnyvek tehĂĄt a hervadozĂł ĂśnsegĂŠlyező ipar (self-help industry) ĂşjdonsĂźlt profitcenterĂŠvĂŠ vĂĄltak (Twitchell [1999], 7-9. o.).

Elgin és Mitchell 1977-ben még óvatosan latolgatja, milyen hatása lenne a jövedelmekre, ha az Egyesült Államok felnőtt lakosságának harmada a felére mérsékelné fogyasztását 2000-re, s megállapítja, hogy ez csupán 15%-kal csökkentené a bruttó nemzeti terméket. Az önkéntes egyszerűség növekedéséből üzletet húzó iparág gyarapodását azonban robbanásszerűnek valószínűsítik a szerzők: e piac az 1977. évi 35 milliárd dollárról 2000-re 300 milliárdosra is növekedhet (1975. évi dollárban). Ezen az egyszerűségpiacon az eladható termékek is nagymértékben eltérnek a hagyományostól: funkcionálisak, egészségesek, nem szennyezők, tartósak, javíthatók, újra feldolgozhatók vagy megújuló nyersanyagokból állók, energiatakarékosak, megbízhatók, esztétikusak és egyszerű technológiával készülők lesznek (Elgin-Mitchell [1977], 16-17. o.).

E jĂłslat rĂŠszben valĂłra vĂĄlt, s a San FranciscĂł-i LIVES kĂśzvĂŠlemĂŠny-kutatĂł intĂŠzet 1994 vĂŠgĂŠn kĂŠszĂźlt felmĂŠrĂŠse mĂĄr az egyesĂźlt ĂĄllamokbeli lakossĂĄg 24%-ĂĄt sorolja a kultĂşrateremtők (cultural creatives) csoportjĂĄba. E csoport tulajdonsĂĄgai kĂ­sĂŠrtetiesen emlĂŠkeztetnek az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂ­tőkĂŠire. A felmĂŠrĂŠsről kĂŠszĂźlt tudĂłsĂ­tĂĄs beharangozĂłjĂĄban ezt olvashatjuk: "A kĂśrnyezetvĂŠdelemben ĂŠs a feminizmusban hĂ­vők, valamint a globĂĄlis Ăźgyek ĂŠs a spirituĂĄlis keresĂŠs irĂĄnt elkĂśtelezettek eme csoportja egyenletesen oszlik el az orszĂĄgban, s tagjai minden tĂĄrsadalmi csoportban megtalĂĄlhatĂłk. E »kultĂşrateremtők« elsősorban a gazdagok ĂŠs a magasan iskolĂĄzottak kĂśzĂźl kerĂźlnek ki, s a tĂĄrsadalmi vĂĄltozĂĄs zĂĄszlĂłvivői. Az Ăşj ĂŠrtĂŠkek kiszolgĂĄlĂĄsĂĄval az Ăźzleti szfĂŠra szĂĄmos fogyasztĂłi piacon az ĂŠlcsoport igĂŠnyeit szolgĂĄlhatja ki" (Ray [1997], 29. o.). Shama (1995) szerint az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂ­tők ĂĄltal vallott fogyasztĂłi ĂŠrtĂŠkek idővel az egĂŠsz tĂĄrsadalomra kiterjedtek, s mĂ­g Shama (1981) az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠgről mĂŠg csak mint a niche-marketing egyik szĹąk szegmensĂŠről beszĂŠlhetett, addig ma mĂĄr szinte mindenki a funkcionĂĄlis, a hatĂŠkony, az ĂŠrtĂŠkes ĂŠs az Ăşjra feldolgozhatĂł termĂŠkeket keresi (Shama [1995], 223. o.).

Szempontunkból szintén sokatmondó Seth R. Ellis megjegyzése a materializmus kutatásával kapcsolatban, hiszen a materializmustól való elfordulás elvben az önkéntes egyszerűségtől sem idegen: "A materializmus mérésére képes módszerek a marketing számára is hasznos eszközök lehetnek a jövedelmező piacszegmentációs stratégiák kialakításakor. A különböző mértékben materialista piaci szegmensek válaszfüggvényei eltérők lehetnek a különféle terméktípusokra, termékminőségekre és szolgáltatási minőségekre vonatkozóan" (Ellis [1992], 688. o.). Ellen Graham a Wall Street Journalban pedig egyenesen arról cikkezik, Hogyan adjunk el többet azoknak, akik azt hiszik, klassz dolog a takarékosság? (Graham [1996]). Akárhogy is: a marketing "utánamegy" a piacról "menekülőknek", s - az 1900-as évek elején tapasztaltakhoz hasonlóan - üzletet kovácsol a jelenségből (vö. Rudmin-Kilbourne [1995], 199. o.).

Vita az önkéntes egyszerűségről

Az önkéntes egyszerűség filozófiája erőteljes szembenállás a fogyasztói társadalommal, s a nyugati fogyasztói társadalmakban emberek milliói törekszenek egyszerűségre. Az önkéntes egyszerűség alapértékei - az anyagi egyszerűség, az emberi lépték, az önállóság, az ökológiai tudatosság és a személyes gyarapodás - konzisztens és egymást erősítő rendszert alkotnak, s a gyakorlatba való következetes átültetésük lehetővé teszi a fogyasztói társadalommal való szembehelyezkedést. Az önkéntes egyszerűség filozófiájának gyakorlatba ültetésekor, azaz a ténylegesen egyszerű élet megvalósításakor azonban olyan nehézségek adódnak, amelyek részben strukturális, részben elméleti problémákra vezethetők vissza.

Az önkéntes egyszerűséggel szemben megfogalmazott kritikák egy része a fogyasztói társadalom ideológiájából indul ki. E kritikák érthetők, hiszen az önkéntes egyszerűség éppen azzal az emberképpel és gazdasági eszmével száll szembe, amellyel e kritikai észrevételek még nem szakítottak. Így például az önkéntes egyszerűsítőt a nyugati társadalom balekjának tekinteni egészen addig értelmes dolog, amíg nem sikerült túllépnünk e társadalom napjainkban uralkodó értékrendjén. Persze, e megjegyzések mégiscsak fontosak: jól rávilágítanak arra nehézségre, amellyel az önkéntes egyszerűsítő kénytelen szembenézni a fogyasztói társadalomban, tudniillik azzal, hogy bolondnak nézik, s ezt a lélek nehezen viseli. Hasonlók említhetők a gazdasági felforgatástól tartó nézetekkel kapcsolatban is: e "felforgató" hatás nélkül nem sok értelme volna a mozgalomnak, még ha a felforgatás nem is mindig szándékos. A globális szintű problémák ugyanis csak akkor kezelhetők, ha az egyéni cselekvések összegződő hatása társadalmi-gazdasági szinten is érezteti hatását. Vajon ha sikerülne meghaladnunk az anyagiakban és a bruttó hazai termékben mért sikerkritériumokat, akkor is problémának kellene tekintenünk az össztermelés szintjének esetleges visszaesését?

Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg szempontjĂĄbĂłl nĂŠzetem szerint valĂłdi nehĂŠzsĂŠget okoz az a hangsĂşlyeltolĂłdĂĄs, amely elsősorban az 1990-es ĂŠvekben ment vĂŠgbe, s amely egyre inkĂĄbb az egyszerĹąsĂśdĂŠs technikĂĄjĂĄra kezdett koncentrĂĄlni. Nemcsak azt lĂĄtom problĂŠmĂĄnak, hogy e hangsĂşlyeltolĂłdĂĄs a sikert rituĂĄlis lĂŠpĂŠsek gĂŠpies vĂŠgrehajtĂĄsĂĄnak sorozatĂĄra egyszerĹąsĂ­ti (leltĂĄr kĂŠszĂ­tĂŠse, diagramok rajzolgatĂĄsa stb.), hanem - ĂŠs főkĂŠppen - azt is, hogy az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠgre tĂśrekvők figyelmĂŠt elsősorban az anyagiak felĂŠ fordĂ­tja. Mire a fogyasztĂł vĂŠgre eljut addig a pontig, hogy ĂŠrzi a fogyasztĂłi őrĂźlet remĂŠnytelensĂŠgĂŠt ĂŠs az ĂŠletenergia ĂŠrtelmetlen pazarlĂĄsĂĄt, addigra a legkĂźlĂśnfĂŠlĂŠbb segĂŠdletek tĂśmege az anyagiakkal valĂł virtuĂłz bĂĄnĂĄsmĂłdot kezdi tanĂ­tani neki: hogyan spĂłroljunk, hol vĂĄsĂĄroljunk, hogyan halmozzuk fel megtakarĂ­tĂĄsunkat, hovĂĄ fektessĂźnk be jĂł hozammal, biztonsĂĄgosan stb. - hogy majd egyszer, valamikor a belĂĄthatatlan jĂśvőben, megszabadulhassunk az anyagi gondoktĂłl. A pĂŠnzzel valĂł helyes bĂĄnĂĄsmĂłd ugyan fontos eleme az egyszerĹą ĂŠletmĂłdnak, ĂĄm tĂĄvolrĂłl sem a legfontosabb, s egĂŠszen mĂĄst kellene sikernek tekinteni, mint a hagyomĂĄnyos beĂĄllĂ­tottsĂĄgban. A materialista kultĂşrĂĄbĂłl kitĂśrni igyekvőt aligha Ăşjabb pĂŠnzĂźgyi trĂźkkĂśkkel ĂŠs tanĂĄcsokkal kell ellĂĄtni. HasonlĂłan fontos szempont az is, hogy egy tĂĄrsadalmi ĂŠs kĂśrnyezeti szempontbĂłl felelős ĂŠletmĂłd fizikai ĂŠs mentĂĄlis sĂ­kon nem feltĂŠtlenĂźl kĂŠnyelmesebb a fogyasztĂłi tĂĄrsadalom ilyen szempontbĂłl felelőtlen ĂŠletvitelĂŠnĂŠl. Erről azonban az amerikai "csinĂĄld magad"-ipar teljesen megfeledkezni lĂĄtszik, s hamis illĂşziĂłkat ĂŠbreszt a nyers materializmusbĂłl kiĂĄbrĂĄndulĂłkban. Ilyen ĂŠrtelemben azokat az EgyesĂźlt Államokban kĂŠszĂźlt statisztikĂĄkat, amelyek az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠggel rokonszenvezni lĂĄtszĂłk arĂĄnyĂĄt az ĂśsszlakossĂĄg csaknem egynegyedĂŠre teszik, nĂŠmi fenntartĂĄssal kell kezelni, hiszen kĂśnnyen meglehet, hogy e tĂśmeg szĂĄmĂĄra pusztĂĄn a kellemetlensĂŠgek (stressz, tĂşlmunka, adĂłssĂĄgok, rĂŠszletfizetĂŠs stb.) előli menekĂźlĂŠs az elsődleges szempont. A mozgalom ugyan tĂśmegessĂŠ vĂĄlik, ĂĄm ez mĂĄr nem az a mozgalom, amelyről az "alapĂ­tĂł atyĂĄk" eredetileg beszĂŠltek, s mĂĄr nem a fogyasztĂłi tĂĄrsadalom alternatĂ­vĂĄja.⁽²²⁾

FrappĂĄns, magyar szemszĂśgből megfogalmazott vĂŠlemĂŠnyt olvashatunk a mozgalomrĂłl dr. AdorjĂĄnnĂŠ Farkas Magdolna internetes Ă­rĂĄsĂĄban,⁽²³⁾ amelyben a szerző egy tipikus amerikai ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂ­tői kĂśnyvet⁽²⁴⁾ ismertet: "A legtĂśbb magyarorszĂĄgi olvasĂł szĂĄmĂĄra jelenleg a kĂśnyvben leĂ­rtak nem nyĂşjtanak hasznĂĄlhatĂł receptet egy kĂśrnyezetbarĂĄt ĂŠletmĂłd kialakĂ­tĂĄsĂĄhoz. InkĂĄbb ĂŠrdekes leĂ­rĂĄst adnak az amerikai ĂŠletszĂ­nvonalrĂłl, ĂŠletformĂĄrĂłl ĂŠs szemlĂŠletről. KĂŠpet kaphatunk a leginkĂĄbb elterjedt amerikai kĂśrnyezetvĂŠdelmi felfogĂĄsrĂłl, amely szerint a luxus ĂśnkĂŠntes kismĂŠrtĂŠkĹą csĂśkkentĂŠse hatalmas »harci tett«. Ez a fajta kĂśrnyezetvĂŠdelem igazĂĄbĂłl csak az egyĂŠn lelkiismeretĂŠnek elaltatĂĄsĂĄt ĂŠs az AmerikĂĄban oly fontos ĂśnbecsĂźlĂŠs (vagy ĂśnelĂŠgĂźltsĂŠg?!) nĂśvelĂŠsĂŠt szolgĂĄlja. Az egyik tĂĄblĂĄzat pĂŠldĂĄul rĂŠszletezi [a szerzők] egyhavi kiadĂĄsait: a vĂŠgĂśsszeg 3704,25 USD [1,1 milliĂł forint]. AzĂŠrt a kĂśnyv egy ĂĄtlag magyar olvasĂł szĂĄmĂĄra is szolgĂĄlhat tanulsĂĄggal: gondoljuk ĂĄt ĂŠletĂźnk cĂŠljĂĄt, figyeljĂźk tudatosan, hogy mire mennyit kĂśltĂźnk, ĂŠs mĂŠrlegeljĂźk, hogy valĂłban a szĂĄmunkra fontos cĂŠlokat valĂłsĂ­tjuk-e meg. A mi tĂĄrsadalmunk is kezd fogyasztĂłi tĂĄrsadalommĂĄ alakulni. Minket is ĂśsztĂśnĂśznek a mindenhonnan rĂĄnk zĂşdulĂł reklĂĄmok a fĂślĂśsleges vagy szĂźksĂŠgtelenĂźl drĂĄga ĂĄrucikkek megvĂĄsĂĄrlĂĄsĂĄra."

SzĂłt kell ejtenĂźnk azokrĂłl az elvi nehĂŠzsĂŠgekről is, amelyek alighanem magyarĂĄzatot adnak az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg kudarcĂĄra. A hagyomĂĄnyok, a "dogmatikus gondolkodĂĄs" stb. hatĂĄrozott elutasĂ­tĂĄsĂĄrĂłl van szĂł. Mintha maguk az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg filozĂłfusai is tartanĂĄnak attĂłl, hogy nĂŠzeteikkel esetleg elszigetelődnek - egy fogyasztĂłi tĂĄrsadalomban. Így pĂŠldĂĄul gyakran megvető megjegyzĂŠsekkel illetik azokat a szenteket ĂŠs szerzeteseket, akik amĂşgy pĂŠldakĂŠnt is ĂĄllhatnĂĄnak előttĂźnk az anyagiak irĂĄnti tĂşlzott vĂĄgyakozĂĄs legyőzĂŠsĂŠben. A feminizmus dicsőítĂŠse is kĂŠtfĂŠle hatĂĄsĂş: kedvező, ha a fĂŠrfiassĂĄg megszĹąnik a magas kereset ĂŠs fogyasztĂĄs szinonimĂĄja lenni, s ezzel kultĂşrĂĄnk kevĂŠsbĂŠ agresszĂ­vvĂŠ, kevĂŠsbĂŠ versengővĂŠ, befogadĂłbbĂĄ ĂŠs nyitottabbĂĄ, mĂĄsokra nagyobb figyelmet fordĂ­tĂłvĂĄ ĂŠs az ĂŠlet meghitt kapcsolatai irĂĄnt ĂŠrzĂŠkenyebbĂŠ vĂĄlik. A feminizmus kedvezőtlen oldalĂĄrĂłl azonban ritkĂĄbban esik szĂł: a nők "fĂŠrfiassĂĄ", menedzseri szemlĂŠletĹąvĂŠ vĂĄlĂĄsĂĄrĂłl, a csalĂĄdok szĂŠtzilĂĄlĂłdĂĄsĂĄrĂłl, a csonka csalĂĄdokban felnĂśvekvő gyermekekről ĂŠs a tĂĄrsadalomban ily mĂłdon erősĂśdő materializmusrĂłl.⁽²⁵⁾

HasonlĂłan sĂşlyos hiba a mozgalom szinkretizmusa, a manapsĂĄg divatos New Age-re valĂł hajlama. Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg alapĂŠrtĂŠkei kĂśzĂśtt ott talĂĄljuk a szemĂŠlyes gyarapodĂĄst, ĂĄm ennek konkrĂŠt formĂĄja irĂĄnt meglehetősen kĂśzĂśmbĂśs az elmĂŠlet (ĂŠs a gyakorlat), sőt, a tradicionĂĄlis felfogĂĄssal szemben kimondottan ellensĂŠges.⁽²⁶⁾ Az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠgben a humanizmus, a pszichoanalĂ­zis, a feminizmus, a buddhizmus, a hinduizmus, a taoizmus, a szufizmus, a zen, a meditĂĄciĂł, a jĂłga, a keresztĂŠnysĂŠg stb. egyre megy, sőt, Elgin ĂŠs Mitchell 1977-es kĂŠrdőívĂŠben mĂŠg a "tudattĂĄgĂ­tĂł kĂĄbĂ­tĂłszerek" kategĂłria is szerepelt ebben az ĂśsszefĂźggĂŠsben. Aligha meglepő, hogy a rĂŠsztvevők ĂĄltal tetszőlegesen ĂśsszemazsolĂĄzott spiritualitĂĄs sok mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy erős, a fogyasztĂłi tĂĄrsadalommal az ĂŠlet minden terĂźletĂŠn szembehelyezkedő ĂŠs a nehĂŠzsĂŠgekben konkrĂŠt tĂĄmaszt nyĂşjtĂł vilĂĄgnĂŠzeti hĂĄtteret teremtsen. Kialakulhat egy, a materializmust erősĂ­tő ĂĄlspiritualitĂĄs vagy egy azzal szembeszĂĄllni kĂŠptelen elĂŠgtelen spiritualitĂĄs. TovĂĄbbi problĂŠmakĂŠnt emlĂ­thető mĂŠg, hogy a mozgalomban hiĂĄnyzik vagy nem elĂŠg hangsĂşlyos a helyi lakĂł- ĂŠs kulturĂĄlis kĂśrnyezethez valĂł ragaszkodĂĄs előmozdĂ­tĂĄsa (a fogyasztĂłi tĂĄrsadalom ĂĄltal dicsőített mobilitĂĄssal szemben),⁽²⁷⁾ valamint a termĂŠszeti kĂśrnyezettel valĂł ĂŠlő kapcsolat fenntartĂĄsa ĂŠs a termĂŠszet szeretetĂŠnek megalapozĂĄsa (vĂĄroslakĂłk szĂĄmĂĄra pĂŠldĂĄul gyalogtĂşrĂĄk formĂĄjĂĄban).

Végül szóljunk egy fontos definíciós problémáról, amely az "önkéntesen egyszerű" ember azonosításával kapcsolatos! Nyilvánvaló, hogy a személyiséget romboló hatású (depriváló) szegénység semmiképpen sem tekinthető ideális állapotnak, s a kényszerű egyszerűség megfelelően írja le ezt a helyzetet. Kérdés azonban: mit tekintünk személyiséget romboló hatású szegénységnek, s valóban csak a gazdagok luxusa-e az önkéntes egyszerűség által ígért teljesség? Feltétlenül végig kell-e mennie az emberiségnek a nyugati országok által bejárt úton, azaz értelmes dolog-e óriási anyagi gazdagságra szert tennie minden nemzetnek, hogy aztán az önkéntes egyszerűsítők némi fintorgással félretolhassák az egészet? Nézetem szerint nemcsak társadalmi szempontból nemkívánatos ez a nyugati modell, hanem környezeti szempontból sem valószínű, hogy világméretekben lehetséges. Ha viszont az önkéntességet nem valamilyen külső mérce felállításával, hanem az embernek saját anyagi helyzetével való szubjektív elégedettsége alapján kívánjuk meghatározni, akkor is sajátos nehézségekbe ütközünk. A fogyasztói társadalom kritikusai ugyanis rámutatnak arra, hogy az emberek aspirációs szintje, azaz hogy milyen anyagi életszínvonallal volnának elégedettek, viszonylag könnyen manipulálható például a reklámok és a média által. Meglehet, hogy egy ember nagyjából elégedett az anyagi helyzetével - mindaddig, amíg a televízióból meg nem ismerkedik a világ leggazdagabbjainak életmódjával. Ekkor az illető eddigi "önkéntes" egyszerűsége hirtelen önkéntelenné (kényszerűvé) válhat, hiszen ő is úgy akar élni, ahogy a leggazdagabbak. Ebben az esetben szegénnyé (kényszerűen egyszerűvé) válik, jóllehet pusztán a gondolatvilágában következett be változás, amely például a nyugati média hatására vezethető vissza. S vajon egyszerűnek tekinthető-e az átlagos önkéntes egyszerűsítő élete Észak-Amerikában? Az Egyesült Államok viszonylatában minden bizonnyal, ám globális perspektívában már kevésbé egyértelmű a válasz.

A materializmus taposĂłmalma

A materializmustĂłl materializmusig Ă­velő folyamatot a materializmus taposĂłmalmĂĄnak nevezem. E malom mĹąkĂśdĂŠsĂŠnek ĂĄllomĂĄsai: (1) a materialista fogyasztĂłi ĂŠletstĂ­lus tobzĂłdĂĄsa, (2) a materialista berendezkedĂŠs tĂĄrsadalmi-kĂśrnyezeti problĂŠmĂĄinak felismerĂŠse, (3) az ĂśnkĂŠntes egyszerĹąsĂŠg filozĂłfiĂĄjĂĄnak ĂŠs gyakorlatĂĄnak kialakĂ­tĂĄsa, valamint (4) a fogyasztĂłi lĂŠtmĂłdba valĂł visszasĂźllyedĂŠs. Az EgyesĂźlt Államok pĂŠldĂĄja, a kitĂśrĂŠsi kĂ­sĂŠrletek mĂşlt- ĂŠs jelenbeli tapasztalatai e taposĂłmalom intenzĂ­v forgĂĄsĂĄra engednek kĂśvetkeztetni.⁽²⁸⁾ KĂŠrdĂŠs, hogy a malom kĂśrforgĂĄsa egy helyben topogĂĄst jelent-e, vagy azĂŠrt felismerhető nĂŠmi haladĂĄs is, mondjuk Ăşgy, ahogy egy lĂĄtszĂłlagos kĂśrfolyamatra oldalrĂłl tekintve kiderĂźl: a jelensĂŠg egy emelkedő spirĂĄlhoz hasonlĂł pĂĄlyĂĄt Ă­r le.

Annyi bizonyos, hogy az önkéntes egyszerűsítők piaci szegmensét a vállalatoknak sajátos árucikkekkel és üzenetekkel ajánlatos célba venniük, mint ahogy ez más piaci szegmensek esetében is igaz. Ennek kapcsán az önkéntes egyszerűség által vallott alapértékek átszivároghatnak a termelői oldalra is, hiszen a profit záloga e piaci szegmensben is az igények valamelyes figyelembevétele. Az önkéntes egyszerűsítők által vallott értékek egyike-másika idővel átterjedhet a szélesebb társadalomra is (lásd például a zöld termékek és a zöld marketing esetét), s ez a termelés és a fogyasztás kapcsolatát kedvezően befolyásolhatja. Ilyen értelemben tehát a taposómalom körforgása emelkedő spirálnak látszik. Azt azonban e siker ellenére sem szabad elfelejtenünk: a fogyasztói társadalommal kapcsolatban felvetett alapproblémánk nem az, hogy nem megfelelők a termékek, hanem az, hogy az emberek figyelme elsősorban az anyagiakra irányul, a teljes élet felé vezető út teljesíthetetlen akadálypályává alakul, s a természeti környezet szempontjából fenntarthatatlan gazdasági struktúrák alakulnak ki. Ebből a szempontból a materializmus taposómalma jottányit sem visz bennünket előrébb, pusztán a piac és a profitorientált üzleti stratégiák átrendeződésének lehetünk szemtanúi. Emelkedő spirálról ekkor legfeljebb csak a fogyasztás szintjének további növekedésével kapcsolatban beszélhetünk.

A materializmus taposómalmának végtelennek látszó körforgása az ember közösségi gyökereinek elvesztésével és az individualizmus felerősödésével is jól magyarázható. Az önzésre való hajlam ugyanis, amint azt már láttuk, nem idegen a fogyasztói társadalomtól, s e hajlamon, gyakorlati szinten, az önkéntes egyszerűség mozgalma sem nagyon tudott változtatni az Egyesült Államokban. Humánetológiai szempontból a modern, fogyasztóivá vált társadalomban a csoportméret egyetlen személyre csökkent, a társadalom ilyen egyfős "csoportok" hálózataiból áll. A fiataloknak nem azt mondják, hogy légy hűséges a csoportodhoz, a családodhoz, az életedet is áldozd fel értük, hidd el, amit az idősek mondanak, és rendezd életedet a csoportod érdeke szerint, hanem inkább azt, hogy terveid, céljaid vannak, valósítsd meg önmagad. A párkapcsolatban is önmagát akarja majd megvalósítani a társ, egyezkedj hát vele, s ha megszegi az egyezséget, menj a magad útján - mondják. Csökkent a lojalitás, az önfeláldozás, a morális támogatás és a közös akciók szerepe a csoportokban és a családokban, s a kompromisszumok, a szüntelen védekezés és a racionális taktikázás vált uralkodóvá (Csányi [1999], 290-291. o.). Az elveszett, szétzilált emberi kapcsolatok helyére pedig (amely nem anyagi vonatkozás) akadálytalanul nyomul a piaci árucikkek világa.

A teljességben gyökerező személy

Azzal mindenképp egyetérthetünk, hogy az egyszerűbb, a természetet kevésbé megterhelő életmód terjedése jórészt azon fog múlni, áldozatként éli-e meg ezt az elmozdulást az emberek többsége. Ez azonban sokkal inkább értékrendváltás kérdése, semmint azé, hogy mennyire demonstrálható az egyszerű életmód önkéntes jellege a külvilág felé (feltűnő nem fogyasztás - conspicuous non-consumption). A külsőleg megmutatkozó változásnak belső, értékrendbeli változással kell együtt járnia. Az ilyen értékrendű ember az alapszükségletnek számító mások általi elismerést nem "a fogyasztói kultúrába süllyedt" embertársaitól várja, hanem olyanoktól, akik már szakítottak ezzel az alapjában materialista felfogással. Ebben az esetben lényegtelen, hogy a fogyasztói társadalom milyen szemmel tekint az egyszerű életmódot választóra, nincs szükség az egyszerűség önkéntes jellegének bemutatására a továbbra is materialista értékrendet vallóknak.

Tanulmányunk tanulságai alapján - nézetünk szerint - tendenciaszerűen érvényesnek tekinthető, hogy a teljes ember

- legszĹąkebb emberi kĂśrnyezete (csalĂĄdja) integritĂĄst tĂźkrĂśz;

- ragaszkodik lakĂłhelyĂŠhez, ismeri ĂŠs szereti azt a kĂśzeget, amelyben ĂŠl;

- élő kapcsolatot ápol lakóhelye közösségével, részt vesz a helyi kezdeményezésekben;

- ismeri és ápolja a helyi közösség őshonos kultúráját;

- a természeti környezettel rendszeres és élő kapcsolatot ápol;

- az emberiség évezredes erkölcsi törvényeit nem kérdőjelezi meg;

- szilĂĄrd (nem tetszĂŠs szerint ĂśsszevĂĄlogatott) vallĂĄsi hĂĄttere van.

A teljességet elérő ember gyökerei tehát társas, kulturális, természeti és vallási jellegűek. E gyökerek épségére célszerű törekednie mindenkinek, aki a fogyasztói társadalom materializmusával hathatósan szembe kíván helyezkedni. E szembehelyezkedés, persze, nem öncél, hanem a teljesség felé vezető út része. Ha valaki részben vagy egészben elveszítette már gyökereit, akkor ezek helyreállítása az elsőrendű feladat. E gyökerek elvesztésekor ugyanis egyre nagyobb mértékben fogja az illető életét a pénz, az anyagiak és a fogyasztói attitűd irányítani, s a materializmus taposómalmából való "kiugrási kísérletek" nagy valószínűséggel kudarccal fognak végződni.

TermĂŠszetesen e gyĂśkerek tĂśbbĂŠ-kevĂŠsbĂŠ ĂĄtvehetik egymĂĄs szerepĂŠt, bĂĄr teljes mĂŠrtĂŠkben aligha pĂłtolhatjĂĄk egymĂĄst, s e szerepĂĄtvĂŠtel inkĂĄbb kivĂŠtelnek, mint szabĂĄlynak tekinthető. Így pĂŠldĂĄul a fogyasztĂłi tĂĄrsadalmakrĂłl elmondhatĂł, hogy rĂŠgebben kizĂĄrĂłlag a zsidĂł-keresztĂŠny kultĂşrkĂśr elterjedĂŠsi terĂźletĂŠn jelentek meg, s mĂŠg ma is jellemző e helyzet, jĂłllehet mĂĄr nem kizĂĄrĂłlagosan. Ennek alapjĂĄn ezen a fĂśldrajzi terĂźleten hagyomĂĄnyos vallĂĄsi gyĂśkĂŠrnek a - tanĂ­tĂĄsĂĄban gazdasĂĄgi szempontbĂłl nem modernizĂĄlĂłdott - keresztĂŠnysĂŠg tekinthető.⁽²⁹⁾ Ugyan szĂĄmtalan pĂŠlda hozhatĂł fel arra, hogy egy-egy kĂźlĂśnleges adottsĂĄgĂş embernek vallĂĄsos meggyőződĂŠs nĂŠlkĂźl is sikerĂźlt fĂźggetlenednie a fogyasztĂłi tĂĄrsadalomtĂłl (lĂĄsd pĂŠldĂĄnak Erich Frommot), ĂĄm ez az Ăşt bizonyosan nem jĂĄrhatĂł nagy embertĂśmegek szĂĄmĂĄra. ValĂłszĂ­nĹąbb, hogy inkĂĄbb az hozhat ĂĄttĂśrĂŠst, ha a rĂŠgiĂłban őshonos keresztĂŠnysĂŠgnek a materializmussal szemben ĂĄllĂł ĂźzenetĂŠt Ăşjra felfedezzĂźk (lĂĄsd pĂŠldĂĄul Kavanaugh [1991], Etzioni [1998], Nash [2000]). A mĂĄr kialakult fogyasztĂłi tĂĄrsadalmakban a fő kĂŠrdĂŠs tehĂĄt az, hogy mikĂŠnt ĂŠrheti el a fenti ĂŠrtelemben teljes emberek arĂĄnya azt a kritikus szintet, amely mĂĄr valĂłban ĂĄtalakĂ­tja a tĂĄrsadalmi ĂŠs a gazdasĂĄgi tĂśrekvĂŠsek jellegĂŠt.

HIVATKOZÁSOK

Andrews, C. [1997]: The Circle of Simplicity: Return to the Good Life; HarperCollins, New York

Andrews, F. M. - Withey, S. B. [1976]: Social Indicators of Well-Being: Americans' Perceptions of Life Quality; Plenum, New York

Belk, R. W. - Pollay, R. W. [1985]: Images of Ourselves: The Good Life in Twentieth Century Advertising; Journal of Consumer Research 11, mĂĄrcius, 887-897. o.

Belk, R. W. [1984]: Three Scales to Measure Constructs Related to Materialism: Reliability, Validity, and Relationships to Measures of Happiness; Advances in Consumer Research, Vol. 11., Association for Consumer Research, Provo, UT, 291-297. o.

Belk, R. W. [1985]: Materialism: Trait Aspects of Living in the Material World; Journal of Consumer Research, Vol. 12., december, 265-280. o.

Blix, J. - Heitmiller, D. [1999]: Getting a Life: Real Lives Transformed by Your Money or Your Life; Penguin Books, New York, NY

Brickman, P. - Campbell, D. T. [1971]: Hedonic Relativism and Planning the Good Society; in. Appley, H. D. (szerk.): Adaptation-Level Theory: A Symposium; Academic Press, New York, 287-302. o.

CsĂĄnyi V. [1999]: Az emberi termĂŠszet: HumĂĄnetolĂłgia; TudomĂĄny-Egyetem sorozat, Vince KiadĂł, Budapest

Diener, E. - Horwitz, J. - Emmons, R. A. [1985]: Happiness of the very wealthy; Social Indicators Research 16, 263-274. o.

Diener, E. [1984]: Subjective Well-Being; Psychological Bulletin, Vol. 95. No. 3., 542-575. o.

Dominguez, J. - Robin, V. [1999]: Your Money or Your Life: Transforming Your Relationship with Money and Achieving Financial Independence; frissített segédletlistával bővített kiadás, Penguin Books, New York, NY

Easterlin, R. A. [1995]: Will raising the incomes of all increase the happiness of all?; Journal of Economic Behavior and Organization, Vol. 27., 35-47. o.

Elgin, D. - Mitchell, A. [1977]: Voluntary Simplicity (3); The CoEvolution Quarterly, nyĂĄr, 4-19. o.

Elgin, D. [1993]: Voluntary Simplicity: Toward a Way of Life That Is Outwardly Simple, Inwardly Rich; Revised Edition, Morrow, New York

Ellis, S. R. [1992]: A Factor Analytic Investigation of Belk's Structure of the Materialism Construct; Advances in Consumer Research, Vol. 19., 688-695. o.

Etzioni, A. [1998]: Reply to Peter Taylor-Gooby; Journal of Economic Psychology 19, 651-652. o.

Faber, R. J. - O'Guinn, T. C. [1992]: A Clinical Screener for Compulsive Buying; Journal of Consumer Research 19, 459-469. o.

Flouri, E. [1999]: An integrated model of consumer materialism: Can economic socialization and maternal values predict materialistic attitudes in adolescents?; Journal of Socio-Economics 28, 707-724. o.

French, J. R. P. Jr. - Rodgers, W. - Cobb, S. [1974]: Adjustment as Person-Environment Fit; in. Coelho, G. V. - Hamburg, D. A. - Adams, J. E. (szerk.): Coping and Adaptation; Basic Books, New York

Goodwin, N. R. [1997]: Visions of an Alternative: Overview Essay; in. Goodwin, N. R. - Ackerman, F. - Kiron, D. (szerk.): The Consumer Society; Island Press, Washington, DC; Covelo, California, 333-343. o.

Graham, E. [1996]: How to Sell More to Those Who Think It's Cool to be Frugal; Wall Street Journal, szeptember 30., keleti kiadĂĄs, B1-B2. o.

Gregg, R. [1936]: Voluntary Simplicity; Visva-Bharati Quarterly, augusztus, Ăşjranyomva in. The CoEvolution Quarterly, 1977, nyĂĄr, 20-27. o.

Hirsch, F. [1976]: Social Limits to Growth; Harvard University Press, Cambridge

Inglehart, R. [1990]: Culture shift in advanced industrial society; Princeton University Press, Princeton, NJ

Kavanaugh, J. F. [1991]: Following Christ in a Consumer Society: The Spirituality of Cultural Resistance; 2. kiadĂĄs, Orbis Books, Maryknoll, New York

Kocsis T. [1998]: A FĂśldi Paradicsom prĂłfĂŠtĂĄi, avagy mĂŠrlegen a bizniszkeresztĂŠnysĂŠg ideolĂłgiĂĄja; KovĂĄsz, nyĂĄr, 58-83. o.

Kopp M. - Skrabski Á. - Szedmák S. [1998]: A bizalom, a társas támogatás, az összetartozás, együttműködés képességének egészségügyi jelentősége; Végeken, 9. évf., 4. szám, 4-11. o.

Lears, J. T. J. [1981]: No Place of Grace: Antimodernism and the Transformation of American Culture, 1880-1920; Pantheon Books, New York

Marcuse, H. [1964]: One Dimensional Man: Studies in the Ideology of Advanced Industrial Society; Beacon Press, Boston

Mason, R. S. [1981]: Conspicuous Consumption: A Study of Exceptional Consumer Behavior; Gower, Westmead, England

McCormick, P. [1997]: Warning: simplicity may complicate your life; U.S. Catholic, jĂşlius, 46-49. o.

McKendrick, N. - Brewer, J. - Plumb, J. H. [1982]: The Birth of a Consumer Society: The Commercialization of Eighteenth Century England; Europa Publications Limited, London

Mick, D. G. [1996]: Are Studies of Dark Side Variables Confounded by Socially Desirable Responding? The Case of Materialism; Journal of Consumer Research 23, 106-119. o.

Mishan, E. J. [1993]: The Costs of Economic Growth; revised edition, Weidenfeld and Nicolson, London (első megjelenés: 1967)

Moschis, G. P. - Moore, R. L. [1982]: A Longitudinal Study of Television Advertising Effects; Journal of Consumer Research 9, 279-286. o.

Mukerji, C. [1983]: From Graven Images: Patterns of Modern Materialism; Columbia University Press, New York

Muncy, J. A. - Eastman, J. K. [1998]: Materialism and Consumer Ethics: An Exploratory Study; Journal of Business Ethics 17, 137-148. o.

Myers, D. G. - Diener, E. [1995]: Who Is Happy?; Psychological Science, Vol. 6., No. 1., januĂĄr, 10-19. o.

Nash, J. A. [2000]: A mĂŠrtĂŠkletessĂŠg felforgatĂł erĂŠnyĂŠnek felelevenĂ­tĂŠse ĂŠs megĂşjĂ­tĂĄsa felĂŠ; KovĂĄsz, tavasz-tĂŠl, 25-52. o.

New Road Map Foundation [1996]: Your Money or Your Life: A Group Study Guide for Contemporary Christians, to be used with the book Your Money or Your Life by Joe Dominguez and Vicki Robin; New Road Map Foundation, Seattle, WA

PolĂĄnyi K. [1997]: A nagy ĂĄtalakulĂĄs - Korunk gazdasĂĄgi ĂŠs politikai gyĂśkerei; MĂŠszĂĄros GĂĄbor kiadĂĄsa, h. n. (eredeti megjelenĂŠs: 1946)

Princen, T. [1999]: Consumption and environment: some conceptual issues; Ecological Economics 31, 347-363. o.

Ray, P. H. [1997]: The Emerging Culture; American Demographics, februĂĄr, 29-34., 56. o.

Richins, M. L. - Dawson, S. [1992]: A Consumer Values Orientation for Materialism and its Measurement: Scale Development and Validation; Journal of Consumer Research, Vol. 19., december, 303-316. o.

Richins, M. L. - Rudmin, F. W. [1994]: Materialism and economic psychology; Journal of Economic Psychology 15, 217-231. o.

Richins, M. L. [1987]: Media, Materialism, and Human Happiness; Advances in Consumer Research, Vol. 14. Association for Consumer Research, Provo, UT, 352-356. o.

Richins, M. L. [1999]: Material Values; in. Earl, P. E. - Kemp, S. (szerk.): The Elgar Companion to Consumer Research and Economic Psychology; Edward Elgar, Cheltenham, UK, Northampton, MA, USA, 374-380. o.

Rindfleish, A. - Burroughs, J. E. - Denton, F. [1997]: Family Structure, Materialism, and Compulsive Consumption; Journal of Consumer Research 23, 312-325. o.

Rudmin, F. W. - Kilbourne, W. E. [1995]: The Meaning and Morality of Voluntary Simplicity: History and Hypotheses on Deliberately Denied Materialism; in. Belk, R. W. - Dholakia, N. - Venkatesh, A. (szerk.): Consumption and marketing, macro dimensions; South-Western College Publishing, Cincinnati, Ohio, 166-215. o.

Schor, J. [1999]: What's Wrong with Consumer Society? Competitive Spending and the "New Consumerism"; in. Rosenblatt, R. (szerk.): Consuming Desires: consumption, culture, and the pursuit of happiness; Island Press, Washington, DC

Schumacher, E. F. [1991]: A kicsi szĂŠp - TanulmĂĄnyok egy emberkĂśzpontĂş kĂśzgazdasĂĄgtanrĂłl; KĂśzgazdasĂĄgi ĂŠs Jogi KĂśnyvkiadĂł, Budapest

Scitovsky T. [1990]: Az örömtelen gazdaság; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest (első külföldi megjelenés: 1976)

Shama, A. [1981]: Coping with stagflation: voluntary simplicity; Journal of Marketing 45, 120-134. o.

Shama, A. [1995]: A Comment on »The Meaning and Morality of Voluntary Simplicity: History and Hypotheses on Deliberately Denied Materialism«; in. Belk, R. W. - Dholakia, N. - Venkatesh, A. (szerk.): Consumption and marketing, macro dimensions; South-Western College Publishing, Cincinnati, Ohio, 216-224. o.

Shi, D. E. [1985]: The Simple Life: Plain Living and High Thinking in American Culture; Oxford University Press, New York, Oxford

Stone, I. F. [1988]: The Trial of Socrates; Little, Brown and Co., Toronto

SzabĂł A. - SzabĂł L. [1994]: Az ĂŠletszĂ­nvonalrĂłl alkotott vĂŠlemĂŠnyek ĂŠs a jĂśvedelmek ĂśsszefĂźggĂŠsei; SzociolĂłgiai Szemle, 3. szĂĄm, 93-123. o.

Thoreau, H. D. [1999]: Walden; Fekete Sas Kiadó (első külföldi megjelenés: 1861)

Townsend, P. [1979]: Poverty in the United Kingdom - A survey of Household Resources and Standard of Living; Penguin, Harmondsworth

Toynbee, A. [1947]: A Study of History; 1. kĂśtet, Oxford University Press, New York

Twitchell, J. B. [1999]: Lead Us Into Temptation - The Triumph of American Materialism; Columbia University Press, New York

UrbĂĄn R. [1995]: BoldogsĂĄg, szemĂŠlyisĂŠg, egĂŠszsĂŠg; Magyar PszicholĂłgiai Szemle, 5-6. szĂĄm, 379-404. o.

Vitell, S. J. - Muncy, J. A. [1992]: Consumer Ethics: An Empirical Investigation of Factors Influencing Ethical Judgements of the Final Consumer; Journal of Business Ethics 11, 585-598. o.

Williams, J. - Bryce, W. [1992]: Materialism and Care for Others; in. Rudmin, F. - Richins, M. (szerk.): Meaning, Measure, and Morality of Materialism; The Association for Consumer Research, Provo, UT, 149-157. o.

LĂĄbjegyzetek: