V. ĂŠvfolyam, 1-2. szĂĄm 2001. Tavasz-NyĂĄr (23-59. oldal)

Pataki GyĂśrgy: Az Ăśko-modernizĂĄciĂł ĂŠs ellentmondĂĄsai - MagyarorszĂĄgi nagyvĂĄllalatok zĂśldĂźlĂŠse az 1990-es ĂŠvekben^(*)

TĂŠmĂĄk: bĂźrokrĂĄcia, empĂ­ria, etika, identitĂĄs, kĂśrnyezet, kĂśrnyezettudatossĂĄg, kutatĂĄs, leadership, legitimĂĄciĂł, MagyarorszĂĄg, menedzsment, modern, mĂłdszertan, privatizĂĄciĂł, szervezet, vĂĄllalat, zĂśldek

E tanulmány célja a vállalatok, üzleti vállalkozások környezettudatossá válási folyamatának (amit a rövidség kedvéért zöldülésnek fogunk nevezni) empirikus vizsgálata. A vizsgálat eddigi elméleti kutatásomat egészíti ki, amelyről e folyóirat oldalain már volt alkalmam beszámolni (lásd Pataki [1999]). A tanulmány egy, az utóbbi két évben a magyarországi nagyvállalatok körében végzett empirikus kutatás eredményeit ismerteti. Célunk azonban egyáltalán nem a vállalati környezeti menedzsment úgymond "legjobb gyakorlatainak" (eszköztárának) a föltárása, hanem inkább arra törekszünk, hogy a kritikai szervezeti- és társadalomtudományok hagyományát követve (Alvesson-Willmott [1992], Reed [1992]) megértsük a magyarországi nagyvállalatok zöldülésének folyamatát. Ennek érdekében egyszerre kell vizsgálat tárgyává tenni az intézményi struktúrákat, az egyéni cselekvőket és egymásra hatásukat (lásd Giddens [1984], Whittington [1988] és [1992], Barley-Tolbert [1997], Child [1997] és Reed [1997]). Azt kívánjuk megérteni, hogy a vállalati zöldülés társas (vagy társadalmi) valóságának fölépítésben milyen intézményi logikák "aktiválódnak", melyek a domináns struktúrák, és azok hogyan hatnak a különböző egyéni szereplők jellemezte sajátos esetekben. Mivel a kutatási cél összetett interakciók, folyamatok, ok-okozati összefüggések megértése, illetve az elméletalkotás elősegítése, ezért a problémát esettanulmányokon keresztül közelítettük meg (lásd Eisenhardt [1989]; Tsoukas [1989]).

MetodolĂłgia

Az ĂĄltalunk alkalmazott kvalitatĂ­v empirikus kutatĂĄs⁽¹⁾ cĂŠlja annak fĂśltĂŠrkĂŠpezĂŠse volt, hogy MagyarorszĂĄgon az elmĂşlt tĂ­z ĂŠvben mit jelentett a nagyvĂĄllalatoknak a kĂśrnyezet Ăźgye. Hogyan ĂŠrtelmezik a kĂśrnyezeti problĂŠmĂĄkat a magyarorszĂĄgi nagyvĂĄllalatok, vezetőik ĂŠs alkalmazottaik? Hogyan beszĂŠlnek rĂłla? Milyen diskurzusba ĂĄgyazĂłdik bele a kĂśrnyezet Ăźgye a vĂĄllalati szfĂŠrĂĄban? Hogyan ĂŠpĂźl fĂśl a "kĂśrnyezetvĂŠdelem valĂłsĂĄga" a magyarorszĂĄgi vĂĄllalatoknĂĄl? Hogyan jellemezhető ez a valĂłsĂĄg? Milyen lehetősĂŠgeket nyĂşjt ĂŠs milyen akadĂĄlyokat tĂĄmaszt a fĂśltĂĄrt "valĂłsĂĄgfĂślĂŠpĂ­tĂŠs", illetve annak "valĂłra vĂĄltĂĄsa" a vĂĄllalatok tĂŠnyleges tettein keresztĂźl? Milyen intĂŠzmĂŠnyi kontextusba ĂĄgyazĂłdik mindez bele, ĂŠs annak melyek a leginkĂĄbb meghatĂĄrozĂł elemei?

Miután a magyarországi helyzetet föltáró (exploratív) jelleggel vizsgáló empirikus kutatásokból kirajzolódó kép (Boda-Pataki [1997], Csutora [1998], Pataki-Radácsi [1998], Pataki-Tóth [1999], Kerekes et al. [2000], Pataki [2001]) azt mutatja, hogy kellő sokféleség és kellő gazdagság jellemzi a magyarországi vállalatok környezeti gyakorlatát, értelmes kérdéseknek látszanak a fentiek. Ahhoz, hogy túllépjünk a kérdőíves (survey típusú) kutatási metodológiák korlátain, a "mélyfúrást" segítő módszertan(ok)ra van szükségünk. Tartalommal kell föltöltenünk a kérdőíves kutatás segítségével megrajzolt átfogó, de távoli képet a magyarországi vállalati környezetgazdálkodás gyakorlatáról. Ehhez konkrét esetek elemzésére van szükség, melynek alapján már általánosításokhoz is eljutunk. Metodológiai választásunkat a kvalitatív módszerek közül alapvetően ez határozta meg.

LehetsĂŠges-e azonban egyes esetekből ĂĄltalĂĄnos kĂśvetkeztetĂŠseket levonni, esetleg valamilyen szintĹą elmĂŠletet fĂślĂŠpĂ­teni? Erre a kĂŠrdĂŠsre a tĂĄrsadalomtudomĂĄnyok igenlő feleletet adnak (lĂĄsd Eisenhardt [1989]; Tsoukas [1989]). KutatĂĄsi mĂłdszertanunkat hĂĄrom klasszikus metodolĂłgiai megkĂśzelĂ­tĂŠsre ĂŠpĂ­tettĂźk: a Strauss ĂŠs Glaser ĂĄltal kifejlesztett Ăşgynevezett grounded theory-ra (lĂĄsd Glaser-Strauss [1967], Strauss-Corbin [1990], [1994]); Yin esettanulmĂĄny mĂłdszertanĂĄra (Yin [1994]); valamint a Miles ĂŠs Huberman [1994] ĂĄltal ajĂĄnlott kvalitatĂ­v adatelemzĂŠsi eljĂĄrĂĄsokra.⁽²⁾

HĂŠt vĂĄllalatrĂłl kĂŠszĂ­tettĂźnk esettanulmĂĄnyt.⁽³⁾ A vĂĄllalatok kivĂĄlasztĂĄsa termĂŠszetesen nem a vĂŠletlenen, hanem elmĂŠleti ĂŠs gyakorlati megfontolĂĄsokon alapult. A legfőbb kritĂŠrium az volt, hogy a mintĂĄba kerĂźlő cĂŠgek ismertek legyenek kĂśrnyezetvĂŠdelmi erőfeszĂ­tĂŠseikről. Így a mintĂĄba csak olyan vĂĄllalat kerĂźlt be, amelyik a magyarorszĂĄgi viszonyok kĂśzĂśtt a zĂśldĂźlĂŠsben ĂŠlenjĂĄrĂł cĂŠgek kĂśzĂśtt szerepel. Ez a kritĂŠrium magĂĄbĂłl a kutatĂĄsi kĂŠrdĂŠsfeltevĂŠsből adĂłdik, hiszen azt akarjuk megĂŠrteni, hogy mit jelent a zĂśldĂźlĂŠs a vĂĄllalatoknak, ĂŠs ezt ĂŠrdemlegesen csak azoktĂłl hallhatjuk (azoknak vannak rĂŠszletes ĂŠs gazdag tapasztalataik), akik rĂŠgebb Ăłta tesznek erőfeszĂ­tĂŠseket e tĂŠren.

Mind a hĂŠt kivĂĄlasztott magyarorszĂĄgi cĂŠg nagyvĂĄllalat, legalĂĄbbis ĂŠves ĂŠrtĂŠkesĂ­tĂŠsi ĂĄrbevĂŠtele szerint.⁽⁴⁾ A kĂśzepes- ĂŠs kisvĂĄllalatokrĂłl alig-alig tudunk valamit, nemzetkĂśzi szinten is viszonylag kevĂŠs kutatĂĄs irĂĄnyult eddig rĂĄjuk. A nagyvĂĄllalatok vizsgĂĄlata mellett szĂłlt a kvantitatĂ­v kutatĂĄsokban szerzett tapasztalatunk is: tĂśbb klasszikus kĂśrnyezeti menedzsment kĂŠrdĂŠs ĂŠs problĂŠma inkĂĄbb nĂĄluk vetődik fĂśl ĂŠs vizsgĂĄlhatĂł, nem pedig a kis- ĂŠs kĂśzepes vĂĄllalatoknĂĄl.

A vállalati minta kiválasztásában további fontos szempont volt, hogy a megkeresendő cégek együttműködjenek velünk abban, hogy minél mélyebb esettanulmány készülhessen. A siker érdekében személyes ismeretségeinket és kapcsolatainkat is felhasználtuk, amelyeket konferenciákon és szakmai szemináriumokon szereztünk, miközben a vállalatok környezetvédelmi előadásait hallgattuk. A következő szempontok játszottak még szerepet a kiválasztásban: a vállalatok többféle szektorban tevékenykedjenek, hogy a közöttük lévő különbségeket is vizsgálhassuk; szerepeljenek általában nagy környezetterhelésűnek tartott szektorokban (például vegyipar, cementipar stb.) és kisebb környezeti terhelésűnek tartott szektorokban (például kutatás-fejlesztés orientált elektronikai iparvállalatok stb.) működő vállalatok is a mintában, hogy lehetőségünk legyen a szembeállításra; olyan cégek is szerepeljenek, amelyek komoly környezeti konfliktusokba keveredtek a helyi lakossággal vagy a zöld szervezetekkel, s olyanok is, amelyekről ilyen konfliktus nem vált ismertté. Mintánkban található még zöldmezős beruházásként alapított cég, tőzsdei részvénykibocsátással privatizált és szakmai befektető által közvetlenül az államtól megvásárolt cég; olyan vállalat, amelynek a tulajdonosi köre meglehetősen szétszórt, illetve olyan, amelyik egy-egy nemzetközi vállalat leányvállalataként működik. Az 1. táblázat foglalja össze a kutatás mintaválasztásának indokait.

MintavĂĄlasztĂĄs tĂ­pusa	CĂŠl	KutatĂĄsunk mintavĂĄlasztĂĄsi szempontjai
maximális különbözőség	a variációk és közös mintázatok azonosítása	eltérés van az iparágban, a tulajdonosi struktúrában, a cégek történetében, az okozott környezeti terhelésben, a környezeti kockázatokban
homogenitás	fókuszál, egyszerűsít, csoportinterjúra teremt lehetőséget	zöld erőfeszítéseikről ismert nagyvállalatok
kritikus eset	lehetőség a logikai általánosításra, más esetekre alkalmazhatóság elérése	az egyik vállalatot folyamatos és éles támadások érik egy radikális környezetvédő csoport részéről; két másik vállalat sikeresen szerelte le a környezetvédők ellenkezését
intenzitás	információban gazdag esetek, amelyek színesen, de nem szélsőségesen jelenítik meg a vizsgált jelenséget	előzetes sajtófigyeléssel igyekeztünk látványos eseteket találni, illetve megerősíteni ebbéli előzetes tudásunkat
politikai szempontból fontos esetek	kívánatosnak tartott figyelem felkeltése	a pozitív példák keresésében benne rejlett a konstruktív lehetőségek felmutatásának a vágya
rétegzett, célzott	alcsoportok képzése, összehasonlítás	a vizsgált hét vállalat közül kettő vegyipari, másik kettő pedig elektronikai cég
kritérium	meghatározott előfeltételek teljesítése	legfőbb előfeltétel a környezeti erőfeszítések több évre visszamenő története
kényelem	idő, erőfeszítés és pénz megtakarítása	könnyebb hozzáférés személyes ismeretségeken keresztül

A hĂŠt vĂĄllalatnĂĄl Ăśsszesen 56 interjĂş kĂŠszĂźlt.⁽⁵⁾ Valamennyi interjĂşt magnĂłszalagra rĂśgzĂ­tettĂźnk, ĂŠs szĂłrĂłl szĂłra legĂŠpeltĂźnk.⁽⁶⁾ EzutĂĄn a szĂśvegek kĂłdolĂĄsa kĂśvetkezett.⁽⁷⁾ ElőszĂśr azt a kĂłdolĂĄsi mĂłdszert kĂśvettĂźk, amely a legrĂŠszletesebb ĂŠs legmunkaigĂŠnyesebb. Vagyis az adott szĂśvegben soronkĂŠnt haladva az interjĂşalanyok ĂĄltal hasznĂĄlt, az adott sorban megjelenő legfontosabb kifejezĂŠseket, szavakat (legyenek azok igĂŠk, főnevek, mellĂŠknevek) hasznĂĄltuk a sorok mellĂŠ Ă­rva kĂłdokkĂŠnt. EzutĂĄn egy mĂĄsikfajta kĂłdolĂĄst alkalmaztunk, mely adott sorok vagy interjĂşszakaszok fő mondanivalĂłjĂĄt kĂźlĂśnĂ­tette el lĂŠnyegi tĂŠmĂĄjukat megjelĂślve az adott szĂśvegrĂŠszlet mellett. Ezt is viszonylag sĹąrĹą kĂłdolĂĄssal vĂŠgeztĂźk, amennyiben egy-egy interjĂşszakaszhoz tĂśbb ilyen kĂłd is kerĂźlhetett, hiszen tĂśbb, lĂŠnyeges kĂśrnyezeti Ăźgy, tĂŠma megjelenhetett egymĂĄssal ĂśsszefĂźggĂŠsben. Ezek a kĂłdok pĂŠldĂĄul a kĂśvetkezők voltak: "zĂśldek", "lakossĂĄg" stb. (a zĂśldĂźlĂŠs szereplői), "kĂśrnyezeti politika", "kĂśrnyezeti szervezet", "technolĂłgia" stb. (a vĂĄllalat kĂśrnyezeti szempontbĂłl relevĂĄns belső mĹąkĂśdĂŠse), "telepĂ­tĂŠs", "vezetĂŠsi stĂ­lus" stb. (a vĂĄllalat mĹąkĂśdĂŠsĂŠnek vagy adottsĂĄgainak ĂĄltalĂĄnos jellemzői).

A tovĂĄbbi elemzĂŠs a kĂśvetkezőkĂŠppen haladt. ÁltalĂĄban az első interjĂşt a vĂĄllalat kĂśrnyezetvĂŠdelmi felelősĂŠvel kĂŠszĂ­tettĂźk. Az első interjĂş(k) egyik fontos feladata volt fĂśltĂŠrkĂŠpezni, kik azok a szemĂŠlyek a vĂĄllalaton belĂźl ĂŠs kĂ­vĂźl, valamint melyek azok a szervezetek a vĂĄllalaton kĂ­vĂźl, akik ĂŠs amelyek valamilyen szerepet jĂĄtszottak a zĂśldĂźlĂŠs tĂśrtĂŠnetĂŠben.⁽⁸⁾ Vagyis kĂśvetkező hasznos interjĂşalanyaink kivĂĄlasztĂĄsĂĄra ĂźgyeltĂźnk. EzenkĂ­vĂźl az első interjĂşk (ĂĄltalĂĄban az első 3-4 interjĂş) sorĂĄn ragaszkodtunk a grounded theory mĂłdszerĂŠnek ama ajĂĄnlĂĄsĂĄhoz, hogy ne befolyĂĄsoljuk kĂŠrdĂŠseinkkel interjĂşalanyainkat. A lehető legĂĄltalĂĄnosabb, legnyitottabb kĂŠrdĂŠseket tettĂźk fĂśl. Azt akartuk hallani ĂŠs fokozatosan megĂŠrteni, hogy ők mit emelnek ki a vĂĄllalat zĂśldĂźlĂŠsĂŠnek tĂśrtĂŠnetĂŠből, hogyan, milyen szavakkal, kifejezĂŠsekkel, kĂŠpekkel mesĂŠlik el ĂŠs Ă­rjĂĄk le azt.⁽⁹⁾ Ahogy az egyes cĂŠgeknĂŠl kĂŠszĂźlt interjĂşkat kĂłdoltuk, elemeztĂźk, megvitattuk ĂŠs ĂśsszevetettĂźk az egyĂŠb dokumentumokbĂłl nyert informĂĄciĂłkkal, egyre tĂśbb kĂŠrdĂŠs vetődĂśtt fĂśl az adott esettel kapcsolatban.⁽¹⁰⁾ Ezekből lassankĂŠnt fĂślsejlettek azok a tĂŠmĂĄk is, amelyeket vagy minden (tĂśbb) interjĂşalany megfogalmazott, vagy csak egyikĂźk, de akkor ĂŠrezhető volt a tĂŠma hordereje, ĂŠrdekessĂŠge. E tĂŠmĂĄk tovĂĄbbi "rĂĄkĂŠrdezĂŠst" igĂŠnyeltek, melynek sorĂĄn termĂŠszetesen ismĂŠt kerĂźltĂźk a direkt kĂŠrdĂŠseket, nehogy mi kĂŠnyszerĂ­tsĂźnk rĂĄ valamilyen ĂŠrtelmezĂŠsi keretet beszĂŠlgetőpartnereinkre. Ezeket a fĂślmerĂźlt tĂŠmĂĄkat "toposzoknak" neveztĂźk el, ĂŠs az előbb ismertetett kĂłdolĂĄsi mĂłdszerek kĂśzĂźl a mĂĄsodik kĂłdjait gazdagĂ­tottĂĄk (ilyen kĂłdokat formĂĄltunk a toposzokbĂłl, mint pĂŠldĂĄul "tudatossĂĄg", "fegyelem", "profit ĂŠs kĂśrnyezetvĂŠdelem" stb.).

Kódolási (elemzési) eljárásunk következő fő lépése az volt, hogy a kétfajta kódolást "kombináljuk", mégpedig oly módon, hogy az egyes toposzokhoz hozzárendeltük a leggyakoribb szavakat, kifejezéseket, amelyek az egyes toposzokkal jelölt szövegrészletekben előfordultak. Ennek eredményeként fokozatosan csökkenteni tudtuk a toposzok számát, illetve összefüggéseket fedeztünk föl az egyes toposzok között aszerint, hogy milyen szavakkal, kifejezésekkel éltek egyes interjúalanyaink a különböző toposzokról beszélve. Eljárásunk logikája a grounded theory háromféle kódolási mechanizmusához áll közel: mi is kategóriák képzésére, ezen kategóriák közötti kapcsolódások föltárására és a legfontosabb kategóriák, azaz a "kulcskategóriák" elkülönítésére tettünk kísérletet a szövegek alapján.

Amikor az egyes vállalati eseteknél elkészült legalább négy-öt interjú, akkor tartottunk egy csoportos megbeszélést, ahol minden kutató összefoglalta tapasztalatait. Ez volt a zöldülés egyes (persze még csak formálódó) történeteinek első megmérettetése, melynek során egymás kérdéseiből, kétségeiből, kritikáiból és észrevételeiből okulhattunk (azaz összevethettük az eseteket egymással, sok-sok olyan jellemzőre találva, amelyeket csak ez az összevetés tett észrevehetővé). Ezután az interjúk már strukturáltabban zajlottak, céljuk a fölmerült hipotézisek tesztelése, az egyes esetek részleteire vonatkozó bizonytalanságok csökkentése vagy megszüntetése volt.

A vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs toposzai

A vĂĄllalati esetek rĂŠszletes elemzĂŠsĂŠvel szĂĄmos olyan "toposzt" tudtunk azonosĂ­tani, amelyek valamilyen formĂĄban megjelennek, illetve szerepet jĂĄtszanak a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs magyarorszĂĄgi kontextusĂĄnak ĂŠs folyamatainak megĂŠrtĂŠsĂŠben. ElőszĂśr kĂŠt olyan toposzt mutatunk be (rendszervĂĄltozĂĄs ĂŠs privatizĂĄciĂł), amelyek a szĂŠlesebb tĂĄrsadalmi-gazdasĂĄgi-politikai kontextus megvĂĄltozĂĄsĂĄnak vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠsre gyakorolt hatĂĄsĂĄt ĂŠrzĂŠkeltetik. Az elmĂşlt tĂ­z ĂŠvben a magyarorszĂĄgi nagyvĂĄllalatok kĂśrnyezetvĂŠdelmi teljesĂ­tmĂŠnyĂŠnek vonatkozĂĄsĂĄban a rendszervĂĄltozĂĄs ĂŠs a privatizĂĄciĂł ugyanis radikĂĄlis vĂĄltozĂĄst idĂŠzett elő: a kĂśrnyezet Ăźgye eltĂŠrő mĂŠrtĂŠkben, de stratĂŠgiai kĂŠrdĂŠssĂŠ vĂĄlt. A kĂśvetkező kĂŠt toposz - a "leadership" ĂŠs a "kĂśrnyezetvĂŠdelmi vezető mint agitĂĄtor ĂŠs kĂśzvetĂ­tő" - a cselekvő egyĂŠn szerepĂŠt (lehetősĂŠgeit ĂŠs korlĂĄtait) mutatja be a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs folyamatĂĄban. Ez a rĂŠsz azt ĂŠrzĂŠkelteti, hogy a struktĂşra (lĂĄsd rendszervĂĄltozĂĄs ĂŠs privatizĂĄciĂł) befolyĂĄsa mellett az egyĂŠni stratĂŠgiai akciĂłk szĂĄmĂĄra is tĂŠr nyĂ­lik (nyĂ­lott) a nagyvĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs befolyĂĄsolĂĄsĂĄban. A harmadik toposz a szervezeten belĂźli hatalmi vonatkozĂĄsokat ismerteti. Ez az Ăşgynevezett kĂśrnyezetkĂśzpontĂş irĂĄnyĂ­tĂĄsi rendszer (KIR) szerepĂŠre vilĂĄgĂ­t rĂĄ a kĂśrnyezeti ĂŠrdekek szervezeten belĂźli ĂŠrdekĂŠrvĂŠnyesĂ­tő kĂŠpessĂŠgĂŠt illetően; valamint a minősĂŠgĂźgy ĂŠs a kĂśrnyezetĂźgy konfliktusos kapcsolatĂĄra az ISO rendszerek⁽¹¹⁾ kiĂŠpĂ­tĂŠse sorĂĄn. A negyedik toposz a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs esztĂŠtikai dimenziĂłjĂĄt ismerteti, majd az ezt kĂśvető hĂĄrom toposz az elmĂşlt tĂ­z ĂŠv vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠsĂŠnek igazolĂĄsĂĄt (legitimĂĄciĂłjĂĄt) jellemző diskurzusokat mutatja be: az eurĂłpaivĂĄ vĂĄlĂĄst, a modernet a kĂśrnyezetkĂ­mĂŠlĂŠssel azonosĂ­tĂł felfogĂĄst ĂŠs a piaci alapĂş kĂśrnyezetvĂŠdelmet. Ezek szolgĂĄltatjĂĄk azoknak az alapvető diszkurzĂ­v (ĂŠs retorikai) elemeknek a halmazĂĄt, amelyekkel a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs rĂŠsztvevői igazoljĂĄk erőfeszĂ­tĂŠseik ĂŠrtelmĂŠt ĂŠs szĂźksĂŠgessĂŠgĂŠt az Ăźzleti szfĂŠrĂĄban - s egyĂşttal ezeket ĂĄllĂ­tjĂĄk szembe mĂĄs diskurzusokkal, illetve igyekeznek legitimitĂĄsuktĂłl megfosztani eme mĂĄs diskurzusokat. VĂŠgĂźl hĂĄrom olyan toposz kĂśvetkezik, amelyek a "beszĂŠdes hiĂĄnyok" cĂ­mkĂŠvel foglalhatĂłk Ăśssze. E cĂ­mke a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs etika- ĂŠs ĂŠrzelemmentessĂŠgĂŠre, a szervezeti identitĂĄs vĂĄltozatlansĂĄgĂĄra ĂŠs a kritikai szemlĂŠlet hiĂĄnyĂĄra utal, azaz a nagyvĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs korlĂĄtait ĂŠrzĂŠkelteti.

Nyilvánvaló, hogy a toposzok elkülönítését csak a könnyebb érthetőség kívánja meg; valójában a toposzok által leírt és magyarázott tényezők összefüggései és dinamikus egymásra hatása adhat magyarázatot a vizsgált vállalatok zöldülésére. Úgy véljük, hogy az alábbi témák és problémák általános elméleti jelentőségűek a nagyvállalati zöldülés történetének elmúlt tíz-tizenegy évében hazánkban.

Az intĂŠzmĂŠnyi kontextus szerepe a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠsben

RENDSZERVÁLTOZÁS - A hazai vĂĄllalatok zĂśldĂźlĂŠsĂŠnek megĂŠrtĂŠsĂŠben dĂśntő a tĂĄrsadalmi-gazdasĂĄgi, azaz az intĂŠzmĂŠnyi kĂśrnyezet vĂĄltozĂĄsa. A demokrĂĄcia politikai intĂŠzmĂŠnyei ĂşjrarendeztĂŠk gazdasĂĄg ĂŠs tĂĄrsadalom viszonyĂĄt, ĂĄtalakĂ­tottĂĄk a helyi kĂśzĂśssĂŠg ĂŠs az ott mĹąkĂśdő vĂĄllalatok kapcsolatĂĄt. Mindez fĂślĂŠrtĂŠkeli a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs legitimĂĄciĂłs oldalĂĄt: hogyan ĂŠs mennyiben sikerĂźl a vĂĄllalatoknak visszaszerezniĂźk ĂŠs megőrizniĂźk az Ăşj intĂŠzmĂŠnyi kontextusban hitelessĂŠgĂźket, a helyi kĂśzĂśssĂŠg bizalmĂĄt.⁽¹²⁾ Ez nem pusztĂĄn etikai vagy politikai kĂŠrdĂŠs, hanem sĂşlyos gazdasĂĄgi kĂśvetkezmĂŠnyekkel jĂĄrĂł problĂŠma is (lĂĄsd azokat a hatalmas Ăźzleti vesztesĂŠgeket, amelyek a helyi ĂśnkormĂĄnyzatok engedĂŠlyezĂŠsi folyamatĂĄnak elhĂşzĂłdĂĄsĂĄbĂłl fakadnak).

A rendszervĂĄltozĂĄs hatĂĄsĂĄt a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠsre jelentősen befolyĂĄsolta a mĂşlt. Ennek legĂŠlesebb pĂŠldĂĄi azok a nagyvĂĄllalatok, amelyek az Ăşgynevezett szocialista ipar- ĂŠs vĂĄrosfejlesztĂŠs idejĂŠn szĂźlettek. Ennek kĂśzismert eredmĂŠnyekĂŠnt a vĂĄros ĂŠs a gyĂĄr ĂŠlete szorosan ĂśsszefonĂłdott, ahogy azt kĂŠt vĂĄllalatunk, egy cementgyĂĄr ĂŠs egy vegyipari cĂŠg is pĂŠldĂĄzza.⁽¹³⁾

A vizsgĂĄlt cementgyĂĄr - mikĂŠnt interjĂşalanyaink beszĂĄmoltak rĂłla - nemcsak munkahelyet jelentett a mĂĄr korĂĄbban itt ĂŠlő ĂŠs a vĂĄrosba Ăşjonnan bekĂśltĂśző embereknek, hanem sok tekintetben jobb ĂŠletlehetősĂŠgeket is teremtett: a gyĂĄr pĂŠldĂĄul lakĂłtelepet ĂŠpĂ­tett a dolgozĂłk szĂĄmĂĄra, melyhez iskola, sportpĂĄlya, mĹąvelődĂŠsi hĂĄz, sőt orvosi rendelő ĂŠs egyĂŠb szolgĂĄltatĂĄsi infrastruktĂşra is tartozott. A gyĂĄr telepĂ­tette ĂŠs gondozta a kĂśzparkot, ĂŠs a vĂĄllalat kĂśzremĹąkĂśdĂŠse tette lehetővĂŠ a gĂĄzkĂśzmĹąvek kiĂŠpĂ­tĂŠsĂŠt is. "Sokat adtunk a vĂĄrosnak" - fogalmazott a cementgyĂĄr PR-referense.⁽¹⁴⁾

Azonban a vĂĄros ĂŠletĂŠben ĂĄltalĂĄban nemcsak gazdasĂĄgi sĂşlya volt a nagyvĂĄllalatnak, hanem egyĂŠrtelmĹąen politikai is, amit mi sem jelez jobban, mint az, ami előfordult pĂŠldĂĄul a cementgyĂĄri esetben: "sok gyĂĄri kĂĄder kerĂźlt pozĂ­ciĂłba" az akkori vĂĄrosi tanĂĄcsban, ĂŠs Ă­gy "nem nagyon lehetett vĂĄrosi dĂśntĂŠseket hozni" nĂŠlkĂźlĂźk, hĂĄt mĂŠg ellenĂźkben. MagyarorszĂĄg tĂśrtĂŠnetĂŠnek rendszervĂĄltozĂĄs előtti periĂłdusĂĄban Ă­gy fonĂłdott Ăśssze orszĂĄgos politika, vĂĄrospolitika ĂŠs gazdasĂĄg. A hatalmi, dĂśntĂŠshozatali centralizĂĄciĂł miatt pedig egyĂŠrtelmĹąen a termelĂŠs extenzĂ­v nĂśvelĂŠsĂŠnek "orszĂĄgos" ĂŠrdekei dominĂĄltak a helyi lakossĂĄg jobb ĂŠletminősĂŠg irĂĄnti igĂŠnyeivel szemben.⁽¹⁵⁾

"A város együtt kezdett épülni ... céggel", mondja az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője.^(*) "Valamikor ... cég végezte a kommunális tevékenységet. Amikor ezt a gyárat idetelepítették a 60-as évek elején, akkor itt teljes közműrendszer épült ki, és a legelején épült már szennyvíztisztító is. Itt a vállalat már a kezdet-kezdetétől tisztította a szennyvizeket, először a kommunális szennyvizeket, aztán az ipari szennyvizeket." Interjúalanyaink közül többen is úgy fogalmaztak, hogy a vállalat és a város egymással "szimbiózisban" él: sem a cég, sem a város nem lehet meg a másik nélkül.

Ennek ellenĂŠre jelentős eltĂŠrĂŠsek figyelhetők meg az erőltetett iparosĂ­tĂĄsbĂłl adĂłdĂł kĂśrnyezetszennyezĂŠs civil fogadtatĂĄsĂĄban.⁽¹⁶⁾ MĂ­g az egyik vizsgĂĄlt vegyipari cĂŠget olyan telepĂźlĂŠs fogadta be, mely falubĂłl lett iparvĂĄrossĂĄ ĂŠs nĂŠpessĂŠgĂŠnek szĂĄma az Ăşj Ăźzemek idevĂĄndorlĂł munkĂĄscsalĂĄdjaival gyarapodott, addig a cementgyĂĄr - az egykori KĂśzponti BizottsĂĄg hatĂĄrozata alapjĂĄn - egy nagy mĂşltĂş, civil hagyomĂĄnyokkal rendelkező vĂĄrosba telepĂźlt. Nem vĂŠletlen, hogy a cementgyĂĄr lĂŠgszennyezĂŠse miatt mĂĄr a 70-es ĂŠvekben megindult ĂŠs egyre erősĂśdĂśtt egy "ĂśsztĂśnĂśs kĂśrnyezetvĂŠdelmi mozgolĂłdĂĄs, zĂşgolĂłdĂĄs a vĂĄrosban", annak ellenĂŠre, hogy a cementgyĂĄr vezetĂŠse minden politikai befolyĂĄsĂĄt latba vetette, s a gyĂĄr szerepe is pozitĂ­v volt a helyi infrastruktĂşra fejlesztĂŠsĂŠben. A vegyipari cĂŠg esetĂŠben lakossĂĄgi tiltakozĂĄsrĂłl ellenben szĂł sem volt.

A cementgyár esetében egyik interjúalanyunk (önkormányzati környezetvédelmi felelős) úgy fogalmazott, hogy az emberek "alsóbbrendűnek" érezték magukat amiatt, hogy "az egész város olyan volt, mint egy... gyártelep. ...a cementport a városra okádta a gyár". A por mindent belepett, s ezzel minden nap szembesülni kellett. "A gépkocsikra rárakódott cementport nem lehetett mással, csak vegyszerrel lemosni." A cementgyár közelében lévő zártkertekben a tulajdonos az almát még csak-csak lemosta slaggal, a málnát azonban sehogyan sem tudta fogyaszthatóvá tenni. A tetőcserepekre rárakódott cementpor vastag réteget alkotott, s az idők folyamán e rétegek egymásra kötöttek, jelentősen lerövidítve a cserepek élettartamát, felesleges kiadást okozva a lakosságnak.

A "rendszervĂĄltĂł magyar tĂĄrsadalom" azonban radikĂĄlis vĂĄltozĂĄsokat hozott a nagyvĂĄllalatok ĂŠs a helyi kĂśzĂśssĂŠgek ĂŠletĂŠben. A politika mindent ĂĄthatott, de Ăşj szerepben: "A politika kettĂŠbontotta a gazdasĂĄgot ĂŠs a vĂĄrospolitikĂĄt. A rendszervĂĄltĂĄs bizonytalansĂĄgot hozott lĂŠtre, ugyanakkor a kĂśrnyezetvĂŠdőknek egy lehetősĂŠget: a vas melegebb volt, jobban kellett Ăźtni, tĂśbb lehetősĂŠgĂźnk volt hozzĂĄ", mondta a vĂĄros ĂśnkormĂĄnyzati kĂśrnyezetvĂŠdelmi felelőse. "A rendszervĂĄltĂĄs kĂśzeledtĂŠvel az ember kezdett merĂŠszebb lenni", jelentette ki az ĂśnkormĂĄnyzat kĂśrnyezetvĂŠdelmi bizottsĂĄgĂĄnak elnĂśke. Az akkoriban jelentkező pĂĄrtok, pĂĄrtkezdemĂŠnyek szinte kivĂŠtel nĂŠlkĂźl zĂĄszlajukra tĹąztĂŠk a kĂśrnyezetvĂŠdelmet. Ne feledjĂźk, ez a bős-nagymarosi konfliktus időszaka, orszĂĄgos kĂśrnyezetvĂŠdelmi tĂźntetĂŠsekkel. A vĂĄrosban "a dolgok felfokozĂłdtak": "Voltak akciĂłink: [pĂŠldĂĄul] »cementes autĂł fĂźrdetĂŠs«. ElĂĄlltuk az utat a gyĂĄr bejĂĄratĂĄnĂĄl, ĂŠs csak azt a cementes autĂłt engedtĂźk ki, amelyiket lemostak a gyĂĄrban... Ebben a rendőrsĂŠg is partner volt, Ăşgyhogy mindig egy rendőr ĂĄllt mellettĂźnk, hogy ha a sofőr ĂŠpp a kerĂŠklazĂ­tĂł kulccsal akar minket elkergetni az ĂştbĂłl, akkor azt mondja, hogy »Ăllj! TessĂŠk visszamenni!«", emlĂŠkezett vissza az ĂśnkormĂĄnyzati kĂśrnyezetvĂŠdelmi bizottsĂĄg elnĂśke. A nagyvĂĄllalatok egyĂŠrtelmĹąen ĂŠrzĂŠkeltĂŠk, mennyire nem bĂ­zik bennĂźk sem a lakossĂĄg, sem a hatĂłsĂĄgok, sem pedig a kĂśrnyezetvĂŠdők. "KĂźlĂśnĂśsen a kĂśrnyezetvĂŠdelem vonalĂĄn, igen nagy volt a bizalmatlansĂĄg a lakossĂĄg rĂŠszĂŠről", vallotta az egyik vegyipari cĂŠg kĂśrnyezetvĂŠdelmi vezetője.

A rendszerváltozás első éveiben komoly gazdasági problémákkal kellett szembenézniük a nagyvállalatoknak. Az egyik vegyipari cég minőségügyi referense a helyzetet egyenesen "csőd közeli helyzetként", "gödörként" írta le. "Valamikor a kilencvenes évek legelején eléggé padlón volt a cég, és akkor helyre kellett rántani gazdaságilag, hírnév - akármilyen szempontból. Ki kellett lábalnunk abból a gazdasági helyzetből." Hasonlóan nyilatkozik az egyik vegyipari cég elnök-vezérigazgatója: "...nagyon eladósodott cég volt, nehéz pénzügyi helyzettel... A cég demoralizált volt. A szocializmus utolsó két évében már érezték, hogy megváltozik a rendszer, és sok vezető már inkább széjjelhúzta a céget".

Sok esetben a civil környezetvédő szervezetek rendszerváltozás után megerősödött és politikailag legitimmé vált "hangja" járult hozzá az események fölgyorsulásához. A sajtószabadsággal ugyanis megteremtődtek a feltételek, hogy civilek is föllépjenek a környezetszennyező vállalati tevékenységek ellen. "1990-ben kirobbant a ... botrány, és ez volt mindennek az alapja, amikor elkezdődött az egész dolog. Végül is a rendszerváltás hozta magával azt, hogy a környezetvédelem is egyre inkább előtérbe került", mondja az egyik vegyipari cég környezetvédelmi munkatársa.

A rendszervĂĄltozĂĄs tehĂĄt ĂĄtrendezte a gazdasĂĄgi szereplők ĂŠs a civil lakossĂĄg kĂśzĂśtti erőviszonyokat, korlĂĄtozva az előbbiek korĂĄbban korlĂĄtlan hatalmĂĄt az utĂłbbiakkal szemben, intĂŠzmĂŠnyesĂ­tve ĂŠs vĂŠdve azokat a negatĂ­v szabadsĂĄgjogokat, amelyek minden ĂŠrdekĂŠrvĂŠnyesĂ­tĂŠsnek az alapjĂĄt kĂŠpezik.⁽¹⁷⁾ A vĂĄllalatok szemszĂśgĂŠből ez azonban mĂĄst is jelentett: legitimĂĄciĂłjuk megkĂŠrdőjelezĂŠsĂŠt. De a bizalmatlansĂĄg lĂŠgkĂśrĂŠben, hiteltelenĂźl egyetlen nagyvĂĄllalat sem lĂŠtezhet vagy prosperĂĄlhat. HiĂĄba a versenykĂŠpessĂŠg, ha a vĂĄllalat alaptevĂŠkenysĂŠgĂŠt, fő termĂŠkĂŠt vagy lĂŠtĂŠt kĂŠrdőjelezik meg, rĂĄadĂĄsul jelentős ĂŠs befolyĂĄsos ĂŠrintett csoportok.⁽¹⁸⁾ Nem vĂŠletlen tehĂĄt, hogy a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs tanulmĂĄnyozott tĂśrtĂŠneteiben maguk a vĂĄllalati főszereplők is a hitelessĂŠg visszaszerzĂŠsĂŠnek szĂźksĂŠgessĂŠgĂŠről beszĂŠltek.

"Igenis, ezek [a technológiai rekonstrukciók] nem fölösleges fejlesztések, ezeket nagyon komolyan és hatékonyan végre kell hajtani azért, hogy a környezet elfogadja a tevékenységünket", mondta a cementgyár elnök-vezérigazgatója. "És úgy fogadja el egyre jobban, hogy mi tényleg meg akarjuk változtatni. Ez elemi érdekünk nekünk is... Ez a nagy lépcsők és a kis lépcsők összerakásának elvén működik. Először a nagy dolgokat rendbe kell tenni, hogy utána lehessen a kicsikkel foglalkozni. (...) Tehát az alapvető technológiai megújulások... nélkül hiába beszél a cementgyár környezetvédelemről, ...amíg a kéményen por jön ki, amíg a tárolók nyitottak és mindenütt porolnak... Ez volt az első lépcső. (...) A második... az egésznek az emberi motivációs körével, a kommunikációs körével függött össze... Nem engedheti meg egy cementgyár magának, hogy ha valaki bejön az útról, akkor ne zöldet lásson... Ilyen apróságok, hogy ...az épületek állagának megóvása, az irodáknak a kulturáltabb megjelenítése, a dolgozók szociális részeinek kulturáltabb és környezetbarátabb működtetése, tehát ezek részei ennek [a belső zöldülésnek]. Ha ez nincs így összerakva, akkor ez nem hiteles, és e nélkül az összes többi gazdasági célt is sokkal nehezebb eladni. (...) Hitelesebbek leszünk a környezetünkben, hitelesebbek leszünk a partnereknél, és azt tükrözzük a vevőnknek, hogy az általunk gyártott termékek megbízhatóan használhatók..." (kiemelés P. Gy.)

A szakirodalombĂłl ismert integrĂĄlt stratĂŠgiĂĄnak nem is vĂĄrhatnĂĄnk pontosabb megfogalmazĂĄsĂĄt.⁽¹⁹⁾ A vĂĄllalati tevĂŠkenysĂŠg minden aspektusĂĄnak zĂśldĂźlnie kell ahhoz, hogy a vĂĄllalat hiteles legyen a belső ĂŠs a kĂźlső ĂŠrintettek szemĂŠben egyarĂĄnt. Nem elĂŠg publikĂĄlni a vĂĄllalati kĂśrnyezetpolitikĂĄt,⁽²⁰⁾ nem elĂŠg kĂśrnyezetkĂ­mĂŠlővĂŠ tenni egyes termĂŠkeket vagy a mĹąkĂśdĂŠs egyes rĂŠszleteit, az egĂŠsz vĂĄllalatot kell stratĂŠgiailag Ăşgy pozĂ­cionĂĄlni, mint kĂśrnyezetkĂ­mĂŠlőt.⁽²¹⁾ Ilyen szempontbĂłl a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs tĂśrtĂŠnete a tĂĄrsadalmi (helyi) legitimĂĄciĂł visszaszerzĂŠsĂŠnek tĂśrtĂŠnete. A vĂĄllalatoknak ki kellett dolgozniuk ĂŠs tudatosan kĂśvetniĂźk kellett "nem piaci" stratĂŠgiĂĄjukat,⁽²²⁾ kezdve az alapvető technolĂłgiai rekonstrukciĂłk vĂŠgrehajtĂĄsĂĄval, majd a kommunikĂĄciĂł előtĂŠrbe ĂĄllĂ­tĂĄsĂĄval.

PRIVATIZÁCIÓ - A magĂĄnosĂ­tĂĄs Ăşj, kĂźlfĂśldi (jellemzően nyugati) tulajdonos megjelenĂŠsĂŠt jelentette a hazai nagyvĂĄllalatok szĂĄmĂĄra. Az Ăşj tulajdonos Ăşj erőforrĂĄsokat, azaz tőkeerőt ĂŠs/vagy szemlĂŠletet hozott, sok nagyvĂĄllalat szĂĄmĂĄra egyenesen a tĂşlĂŠlĂŠs egyetlen ĂştjĂĄt jelentette. A zĂśldĂźlĂŠs pĂŠnzĂźgyi feltĂŠteleinek megteremtĂŠsĂŠben a tőkeerős tulajdonos mindenhol fontos szerepet jĂĄtszott. A zĂśldĂźlĂŠs finanszĂ­rozĂĄsĂĄnak foka ugyan eltĂŠrő, de minden esetben legalĂĄbb addig terjedt, hogy az Ăşj tulajdonos "kipucolva" akarta ĂĄtvenni a cĂŠget, ily mĂłdon csĂśkkentve a korĂĄbbi kĂśrnyezetszennyezĂŠsből eredő pĂŠnzĂźgyi kockĂĄzatot.⁽²³⁾ "Ha a kĂśrnyezetvĂŠdelmi dolgainkra nem fordĂ­tunk ilyen kiemelt figyelmet, akkor a cĂŠg sokkal, de sokkal nehezebben tudott volna a tőzsdĂŠre kerĂźlni. Mert ez egy olyan alapvető szempont volt, hogy egy vegyipari cĂŠgnĂŠl a kĂśrnyezetvĂŠdelmi ĂĄllapotot teljesen ĂĄtlĂĄthatĂłvĂĄ kellett tenni...", mondta az egyik vegyipari cĂŠg ĂźzletĂĄg igazgatĂłja.

Az interjĂşkbĂłl Ăşgy tetszik, jelentős kĂźlĂśnbsĂŠget eredmĂŠnyezhet a vĂĄllalatok kĂśzĂśtt, hogy tulajdonosuk szakmai vagy pĂŠnzĂźgyi befektető-e. A pĂŠnzĂźgyi befektetőket - a kĂśrnyezeti teljesĂ­tmĂŠny vonatkozĂĄsĂĄban - legfőkĂŠpp a kockĂĄzatkerĂźlĂŠs motivĂĄlja, s bĂĄr kĂśzvetlenĂźl nem akadĂĄlyozzĂĄk a zĂśldĂźlĂŠst, nem is kĂŠnyszerĂ­tik azt ki. A szakmai befektetők szemlĂŠletet hoznak magukkal, mely segĂ­ti a kĂśrnyezetvĂŠdő erőfeszĂ­tĂŠseket. Ők emelik ki a helyi kĂśzĂśssĂŠghez fĹąződő jĂł kapcsolat szĂźksĂŠgessĂŠgĂŠt, s helyezik a hangsĂşlyt a zĂśldĂźlĂŠsre, a kĂśrnyezeti teljesĂ­tmĂŠny javĂ­tĂĄsĂĄra.⁽²⁴⁾ "A tulajdonosok eleve magukkal hoztĂĄk azt a szemlĂŠletet..., amely eurĂłpai... Ők olyan igĂŠnyekkel lĂŠptek fĂśl velĂźnk szemben, ...ĂŠs azt a szintet itt is megkĂśvetelik, amelyet ők otthon termĂŠszetesnek vesznek", mondta a cementgyĂĄr munkavĂŠdelmi vezetője. A megtermelt nyeresĂŠg visszaforgatĂĄsĂĄval pedig meg is teremtette ehhez az anyagi feltĂŠteleket, ismerte el a magyar elnĂśk-vezĂŠrigazgatĂł.

Az Ăşj tulajdonos egyszerre volt Ăłvatos ĂŠs elszĂĄnt: mielőtt megvette a gyĂĄrat, "kiutaztatott" egy ĂśnkormĂĄnyzati kĂŠpviselőkből ĂŠs civil (kĂśztĂźk kĂśrnyezetvĂŠdő) szervezetek tagjaibĂłl ĂĄllĂł csoportot egyik anyaorszĂĄgbeli gyĂĄrĂĄba. A lĂĄtottakra a zĂśld akciĂłkban rĂŠszt vevő egyik szereplő Ă­gy emlĂŠkezik, aki ma az ĂśnkormĂĄnyzati kĂśrnyezetvĂŠdelmi bizottsĂĄg elnĂśke: "Az eleve borĂ­tĂŠkolva volt, hogy nem szakadt, Ăłcska gyĂĄrakat fognak megmutatni, de bevallom fĂŠrfiasan, hogy leesett az ĂĄllunk... LĂĄttuk az ottani cementes autĂłkat, amelyek feketĂŠre voltak lakkozva azĂŠrt, hogy a kosz jobban lĂĄtsszon rajtuk, ĂŠs ezek a cementes autĂłk gyĂśnyĂśrĹą tisztĂĄn hordtĂĄk a cementet... MegmutattĂĄk azt, hogy hogyan prĂłbĂĄlnak egy tĂĄjsebet rehabilitĂĄlni... A tulajdonos biztosĂ­tott minket arrĂłl, hogy »KĂŠrem, ĂŠn szeretnĂŠk befektetni ott, ĂŠn hosszĂş időre gondolkozom, ez a hosszĂş idő legalĂĄbb 150 ĂŠv. Nemcsak sajĂĄt magamnak, hanem a dĂŠdunokĂĄimnak is szeretnĂŠk ebből megĂŠlhetĂŠst biztosĂ­tani, ĂŠs mihelyst az ottani vĂĄllalkozĂĄsombĂłl lĂĄtszik, hogy jĂśvedelmezővĂŠ fordul, akkor be fogok fektetni nemcsak a gyĂĄrba, hanem a vĂĄrosba is«."

A cselekvő/egyén szerepe a vállalati zöldülésben

LEADERSHIP⁽²⁵⁾ - A zĂśldĂźlĂŠs folyamatĂĄban a leader szerepe elsősorban akkor meghatĂĄrozĂł, ha a folyamat valamifĂŠle szakĂ­tĂĄst, diszkontinuus vĂĄltozĂĄst jelent a mĂşlthoz kĂŠpest.⁽²⁶⁾ Nem szĂźksĂŠgszerĹą, hogy a zĂśldĂźlĂŠs fentről, a leadertől induljon, de az elengedhetetlen, hogy a zĂśldĂźlĂŠs "bajnokĂĄt"⁽²⁷⁾ a felsővezetők kĂśzĂśtti leader segĂ­tse. Eseteink alapjĂĄn Ăşgy lĂĄtszik, a leader lehet sikeres "bajnok" nĂŠlkĂźl, de - az ĂĄltalĂĄban a kĂśzĂŠpvezetői szintről ĂŠrkezett - "bajnok" sohasem sikeres a tĂĄmogatĂł, pozĂ­ciĂłjĂĄt erősĂ­tő leader nĂŠlkĂźl.

A leader szerepét legtöbb interjúalanyunk hasonló szavakkal emelte ki: "sikeresen vette át a stafétabotot", "dinamizmusa, céltudatos tenni akarása" erőteljes motivációt ad a munkatársaknak, terjeszti és kikényszeríti az elkötelezettséget és a szemléletváltozást, fölgyorsítja az eseményeket, továbbá kapcsolattartó szerepében elsőszámú hírvivője és képviselője a cég zöldülésének a külső érintettek felé. Ezt a szerepet azonban csak az töltheti be, akit a szervezetben elfogadnak. Mindezzel a leader is tisztában van: "A környezetet elhatározásokkal nem lehet irányítani, ezt motivációkkal lehet, és a motivációk sorában benne van az is, hogy a belső környezetet szebbé kell tenni, a dolgozónak a szociális körülményeitől a munkaruháig... Onnantól kezdődik, és akkor hiszi el azt, hogy a nagy célok is jó irányba haladnak", mondja a cementgyár elnök-vezérigazgatója (kiemelés P. Gy.). Így válik lehetségessé - a cementgyár vezetője szerint - a "pozitív motiváció", a "dolgozók megnyerése" az ügynek; és - tehetjük hozzá - elérhető és megtartható a leader belső, szervezeti hitelessége is. Nem elég ugyanis, ha a leader csak személyes példát mutat. A leadership feladatát "motivációs jegyek sokaságából kell fölépíteni [ahol a] leglényegesebb, [hogy] a másikat emberszámba veszem; [ha pedig] kritikát mond, [azon] érdemes elgondolkodni", hangsúlyozta felsővezető interjúalanyunk.

A rendszerváltozás utáni években a leadereknek nemcsak a külső bizalmatlansággal kellett megküzdeniük, hanem sokszor a belső bizalmatlanság légkörében kellett hozzálátniuk az újjáépítéshez. Az egyik vegyipari céghez biztosként érkezett vezető erre így emlékezik: "Leültem a mérnökökkel..., ám igazából az első félév arra ment rá, hogy [meggyőzzem őket] megmondhatják őszintén, senkinek sem esik baja. Az egész dolog azért történik, hogy az egészet megjavítsuk. Körülbelül egy évig tartott, amire az üzletágak mérnökei megnyíltak, és mindenki őszintén leírta, hogy ő mit lát rossznak, és hogy lehetne javítani az egészen." Munkatársa a következőket mondta: "Az üzletágaknak a szakértőit, technológusait, üzemmérnökeit, vezetőit külön-külön összehívtuk, és ...tulajdonképpen közös nyelvet kellett kialakítani... Elindult a cégben egy olyan folyamat, amit mi úgy hívtunk, hogy igazmondás. A valóságot tehát fel kellett tárni őszintén, mert meg kell oldanunk, ha van probléma; tehát nem elhallgatni..." (kiemelés P. Gy.)

A leadership sikeressĂŠge rĂŠszben azt is megmagyarĂĄzza, miĂŠrt nem ĂŠrezte pĂŠldĂĄul tĂśrtĂŠnetĂźnk cementgyĂĄra a kinevezett ĂŠs fĂźggetlenĂ­tett kĂśrnyezetvĂŠdelmi vezető hiĂĄnyĂĄt. "Emiatt, hogy ennek [a kĂśrnyezetvĂŠdelemnek] a fontossĂĄgĂĄt igazĂĄbĂłl hangsĂşlyozzuk, ezek [a kĂśrnyezetvĂŠdelmi feladatok ĂŠs jogkĂśrĂśk] egyrĂŠszt projektre leosztottak voltak az elmĂşlt időszakban, mĂĄsrĂŠszt kommunikĂĄciĂłra leosztottak. TehĂĄt ennek egy mĂĄtrixos felelőssĂŠgi rendszere⁽²⁸⁾ jobban mĹąkĂśdik egy cementgyĂĄrban. A fő felelős ezĂŠrt egyĂŠrtelmĹąen ...a menedzsment, aki ezt lekĂśzvetĂ­ti. De ezen belĂźl mindig megtalĂĄlhatĂłk, hogy most a kĂśrnyezetvĂŠdelemĂŠrt, ha az szabĂĄlyozĂĄsi kĂŠrdĂŠs, akkor ki felel; hogy ha az kommunikĂĄciĂłs kĂŠrdĂŠs, akkor ki felel", mondta az elnĂśk-vezĂŠrigazgatĂł.

Egy másik vállalatnál szinte mindent fölforgató szerepben tűnik föl a zöldülés bajnoka, aki egy személyben (beosztásánál fogva) leader is. "És akkor [a privatizációnál] jött egy cég, amelyik alapvetően egy zöld cég. Ezt én állítom! Ez nem egy kifelé mutatott reklám, hanem akármilyen ... céghez tartozó telephelyre elmehet, akármilyen ... cég tevékenységet vizsgálna, erről a cégről kiderül, hogy ez egy zöld cég mindenhol a világon. És ezen belül is jött ide egy olyan úr, aki egy zöld ember, ...aki egy csomó dolgot, amit látott a világban, két perc alatt meg akart valósítani, és általában az volt a probléma, hogy nem tud olyan gyorsan előrehaladni a dolgokban, ahogy ő szeretett volna. Tehát megvoltak a törvényi feltételei Magyarországon, vagy legalábbis a külső igény erre vonatkozóan, és jött egy belső ember, aki fantasztikus léptekkel bontotta le itt a szennyezett épületeket és a különböző veszélyeshulladék-elszállításokra egyhetes meg tíznapos terminusokat adott, ...hogy ezek eltűnhessenek innét, a legszabályosabban, a leginkább dokumentáltan... Ő hiteles ember volt. Persze ezt nem is lehetett volna előadni egyébként. A nem hiteles ember után nem mennek... Tartok is attól, hogy ő elment, nyilvánvalóan lesz visszaesés, mert egy ilyen gőz azért hiányzik a társaságból; ez világos", mondta az egyik elektronikai cég műszaki igazgatója.

A visszaesés veszélye nagyon is valós. Vizsgált élelmiszeripari vállalatunk esetében a zöldülés bajnoka, egy laborvezető, a leader jelenlétében teljesedhetett ki. Áldozatos és sikeres munkájának eredményeként az egyik legutolsóként privatizált és "elképesztően lepusztult" állapotban lévő gyártelepen fokozatosan mindent rendbe tettek, felújítottak és megszépítettek - természetesen az új külföldi tulajdonos pénzén, amit a leader környezetvédelmi célra is mozgósítani tudott. Végül a gyár építészeti díjat nyert, és ma sétákat szerveznek megtekintésére. A környezetvédelem ugyancsak biztatóan intézményesült a szervezeti hierarchiában: a laborvezetőből környezetvédelmi vezető lett, közvetlenül a termelési igazgatónak alárendelve, osztályát pedig korszerű laborokkal egészítették ki. A leader távozása után azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Az új vezetésből hiányzott a leadership, s ezt a mégoly kiváló menedzsmenttudás sem ellensúlyozhatta. (A leadert nem helyettesíthetik menedzserek). A környezetvédelem ügye a piaci és a hatósági igényekhez képest "előreszaladt", komoly költségtétel lett az egyre élesebbé váló piaci verseny körülményei között. Ma lehangoló a helyzet: a bajnok egyszerű beosztott lett a minőségügyi osztályon, laborjait és osztályát megszüntették, munkatársait szinte kivétel nélkül elbocsátották. A további zöldülés nemcsak a volt környezetvédelmi vezető személyes szempontjából lett kilátástalan, hanem a fölhalmozott környezetvédelmi tudás és képességek is visszavonhatatlanul megsérültek.

Ha hiányzik a leader a zöldülés folyamatából, a zöldülés bajnokának és segítőinek (akik jellemzően a szervezeti hierarchia alacsonyabb fokán állnak, mint a leader) komoly, a legtöbb esetben legyőzhetetlen akadályokkal kell megküzdeniük. "Egy irodai szelektív hulladékgyűjtést... próbáltam [kezdeményezni] három-négy évvel ezelőtt, de nem sikerült", mondta a csomagolóipari cég környezetvédelmi vezetője. "Az akkori gyárigazgató ellenállt a dolognak úgy, hogy technikai problémákat keresett, hogy mondjuk, amikor bebáláztuk a papírt, akkor még tárolni kellett legalább egy hónapig..., amíg összejött annyi papírbála, hogy érdemes lett volna elvinnünk. Ő azt mondta, hogy ez nem jó. Amikor meg báláztunk szennyezett dobozokat, amit mi fogyasztunk itt bent üdítőket, akkor [azt mondta], hogy koszos lett a bálázó, és az nem higiénikus." E cég minőségbiztosítási vezetője szerint "ez egy nehéz dolog, mert ...megmaradt nekünk a feladat [tudniillik a KIR bevezetése], és utána nem igazán érezte az ember a támogatást. (...) Nem hátráltatták, de nem is segítették [a felsővezetők]. (...) Akarták, hogy legyen..., de a szívüket nem tudták mellé tenni, és ezt egy beosztott megérzi. Tehát én, a beosztott, amikor tudom, hogy a főnököm nem tette oda a szívét, én már nagyon nehezen teszem oda a magamét. Ez már hátráltat engem."

A KÖRNYEZETVÉDELMI VEZETŐ MINT AGITÁTOR ÉS KÖZVETÍTŐ - A környezetvédelmi vezető egyik vizsgált nagyvállalatnál sem tartozik a legfelső vezetéshez, legfeljebb közvetlenül az alá. Ebből adódóan egyfajta "ütköző zónában" dolgoznak; a környezetvédelmi szempontokat, szakmai érveket közvetítik fölfelé és lefelé egyaránt. "A környezetvédelem egy mediátor, közvetíti azokat a feladatokat, amelyeket az üzletágaknál meg kell oldani műszakilag és egyéb szempontból is. Természetesen vannak olyan feladataink is, amiket nekünk kell végrehajtani cég szinten, és nagyon komoly koordinációs feladataink is vannak. De talán ennél a kettőnél kicsit nagyobb súllyal esik latba a mediátor szerep. Ehhez nagyon jó emberi kvalitásokra, meggyőzőképességre és kommunikatív készségre van szükség. A felső vezetést is meg kell győzni arról, hogy ez fontos, mert ez bizony nagyon sok pénz, és akkor utána még meg kell győzni azokat, akik meg fogják csinálni. Más közösségekben sem örülnek annak, hogy valaki munkát ad a másiknak, nem? Szándék is kell hozzá, hogy én ezt meg akarom csinálni, de meg is kell győzni, hogy erre a megoldásra szükség van", mondta az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője (kiemelés P. Gy.). Az egyik elektronikai cég környezetvédelmi vezetője pedig így nyilatkozott: "rettenetesen finom kis stratégiákat kell kidolgoznom..., hogy mikor, mit, hogyan, kinek, miért szólítok meg... Itt néha hibákat is követek el".

A környezetvédelmi munkatársak egyszerre sajátos stratégiákat alkalmazó agitátorok (meggyőzők) és segítők, akiknek kiváló kommunikációs készséggel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a környezetvédelmet "eladják", vagyis legyőzzék a szervezet különböző részeinek - jellemző módon például a rövidtávú költségcsökkentési és nyereségtermelési nyomás alatt álló üzletági vezetőknek - az ellenállását. A szervezet különböző hierarchikus szintjeinek környezeti tudatosságáról így nyilatkozott az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője: "Érdekes a megoszlás a tudatosság vonatkozásában... A felső vezetés teljesen elfogadja ezeket a követelményeket; azt lehet mondani, hogy környezettudatos magatartást folytat. A tevékenységek alsó szintjével foglalkozók[nál], beleértve azokat is, akik a környezetvédelmi feladatokat ellenőrzik... a különböző gyártási területeken vagy üzemegységeknél..., óriási mértékben javult a környezeti tudatosság. Érdekes módon a középvezetésnek az a része, amely az egyes gyárak irányításával foglalkozik, tehát a legfelsőbb vezetés alatt lévő szint..., főosztályvezetők, gyárvezetők, akiknek végre kell hajtani a vállalat üzleti tervében meghatározott feladatokat..., sokszor hajlamosak arra, hogy költségmegtakarítás vagy rövidtávú profitérdekek miatt néha esetleg elhanyagoljanak - vagy legalábbis megpróbáljanak kevésbé megfelelő szinten értékelni - egy-egy környezetvédelmi problémát. De ezt mindig ellensúlyozni tudjuk, mert azért vagyunk, hogy ezeket megbeszéljük. Az ő esetükben is természetesen ez a változás (tudniillik a környezettudatosabbá válás( érzékelhető."

A környezetvédelmi felelős a "szervezet határán" áll abban az értelemben is, hogy neki kell a kapcsolatot tartania a hatóságokkal, a helyi lakossággal, a környezetvédő szervezetekkel. A környezetvédelmi felelősök "ütköző zónában" élik szakmai életüket.

A zĂśldĂźlĂŠs szervezeti politikĂĄja

Miután jellemzően nem a szervezeti hierarchia "erős" pozícióiban találhatók a környezetvédelmi vezetők, élesen vetődik föl (belső) szervezeti hatalmi helyzetük kérdése. Tanulságos "belehallgatnunk" abba a sajátos magyarázat-együttesbe, melyet az egyik vegyipari cégnél fejtettek ki arról, miért nem kapott igazgatói irányítást a környezetvédelem. A környezetvédelmi vezető szerint "ezt menet közben nem sikerült kiharcolni. Lehet, hogy azért, mert így is kitűnően mentek a dolgok a ... cégnél". A marketingkommunikáció igazgatója szerint "a környezetvédelmi vezetőnek a feladata nagyon fontos... Most hívhatnánk őt nyugodtan környezetvédelmi igazgatónak is, attól sem a hatásköre, sem a tekintélye nem növekedne". A stratégiai igazgató szerint pedig "nincs rá szükség (mármint az igazgatói rangra emelésre(. Most az, hogy valakit hogy hívnak, nem mindegy?"

NyilvĂĄnvalĂł, hogy a fenti szavak nem meggyőzőek, elhallgatĂĄsrĂłl ĂĄrulkodnak. Egyik igazgatĂł beosztĂĄsĂş interjĂşalanyunk annyit mĂŠgis elĂĄrult, hogy a kĂśrnyezetvĂŠdelem nem ĂŠlvez felhőtlen tĂĄmogatottsĂĄgot a szervezet minden szintjĂŠn, "akadĂŠkoskodĂł" szervezeti egysĂŠg hĂ­rĂŠben ĂĄll, feladatokat rĂł mĂĄsokra ĂŠs azok elvĂŠgzĂŠsĂŠt ellenőrzi is. A kĂśrnyezetvĂŠdelmi ĂŠrdekek ĂŠs igĂŠnyek szervezeten belĂźli kĂŠpviselete nem tartozik a nĂŠpszerĹą feladatok kĂśzĂŠ, amit szĂĄmos vĂĄllalatnĂĄl mĂŠg a kĂśrnyezetvĂŠdelem tĂśrzskari pozĂ­ciĂłja is tetĂŠz, hiszen e pozĂ­ciĂł gyengĂŠbb hatalmi befolyĂĄssal jĂĄr.⁽²⁹⁾

A környezetvédelem hatalmi pozíciójának vagy befolyásának erősödésében főszerepet játszik a környezetközpontú irányítási rendszer (KIR), illetve kapcsolata a minőségügyi rendszerrel. A vállalati "környezetvédelmisek" szerint a KIR egyértelműen erősíti belső hatalmi helyzetüket: rendszert ad munkájuknak, kiépítése és karbantartása (auditálás) révén folyamatos megfelelést "kényszerít" valamennyi vállalati munkatársra, rutinná alakítja a környezetvédelmi feladatokat, kötelességeket. A szabványban foglalt "folyamatos fejlődés" elve pedig alapot ad további igények megfogalmazására, még ha lassú és fokozatos változások formájában is.

A vizsgált vállalatoknál a KIR bevezetése elősegítette a környezetvédelem szervezeten belüli súlyának növekedését. Például az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője szerint "az összes beruházás előkészítésében részt veszünk, ami azt jelenti, hogy valamennyi beruházást vagy beruházással kapcsolatos elképzelést velünk véleményeztetni kell. Ez óriási eredmény és óriási jelentőségű dolog. (Ez azóta van így, amióta] a KIR-t üzemeltetjük, előtte nem volt ennyire szisztematikus, de most már egyre szisztematikusabbá válik. És ez felülről jön". A KIR a környezeti tudatosság terjesztését is segítheti. Az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője szerint "óriási szerepe van ezek (tudniillik a technológiák( működtetése során az emberi tényezőnek, tehát a tudatosságnak. És ebben nagy segítséget nyújt a környezetirányítási rendszer, ahol nagyon-nagyon pontosan meg van mindenkinek szabva a feladata, a kötelessége. Ez előbb-utóbb automatizmussá válik, és föl se merül már a kérdés, hogy valamilyen hulladékot hova tegyenek, aminek megvan a helye. Vagy ha valamilyen üzemzavar van, akkor mit kell csinálni, hogy a környezeti hatásai vagy ne következzenek be, vagy ha bekövetkeznek, akkor minimálisak legyenek, de semmiképpen se terjedjenek túl a cég területén".

Mindez a szervezeti hatalmi pozíció és befolyásolási képesség kedvező változására utal, ám a környezetvédelem és a minőségügy kapcsolata a környezetvédelem szempontjából általában kedvezőtlen hatású. A minőségügy túlnyomórészt korábban intézményesült a szervezetben, ezért a KIR kiépítése során sokszor alárendelt helyzetbe kerül a környezetvédelem: a KIR-t gyakran a minőségi osztály vezeti be és felügyeli az integrált rendszer keretében. Mindezen folyamatok szervezeti konfliktusokkal terhesek, melyekben általában a környezetvédelem marad alul. Efféle konfliktusokról árulkodnak azok a bonyolult magyarázatok, amelyeket interjúalanyaink a minőségügy és a környezetügy viszonyának kapcsán fogalmaztak meg. "A minőségbiztosítás főosztályként működik, a környezetvédelem önálló főosztályként működik... Ezek önálló egységek. Az irányítási rendszeren belül a minőségbiztosítás és a környezetvédelem kapcsolódik. De csak a rendszeren belül, nem a szakágazaton belül... Egyébként mindketten önálló szakmai szervezetek, de mint rendszer egy egységet alkotnak, és az irányítási rendszert megpróbálják összehangolni... Nagyon vigyázni kell, hogy ezek nem összevonások..., hanem csak rendszerszinten, tehát nem szakmai szinten. Ezek nüánszok, de nagyon fontos dolgok. Önálló tevékenység, mert a minőségbiztosítás teljesen más szakmailag, mint a környezetvédelem, más szemléletmódot követel meg...", vallja az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője. A cég minőségbiztosítási vezetője szerint "nálunk is megvoltak a szakmai problémák és nézeteltérések. Ez nemcsak a ... cégnél volt jellemző, hanem (...) minden cégnél... jelenség. (...) De ez nem azt jelenti a cégnél - és ennek kellett a felismerése nálunk is ugyanúgy, mint más társaságnál -, hogy a minőségbiztosítás veszi át a környezetvédelem pozícióit. Csak a környezetvédelmi tevékenység (...) ugyanúgy a vállalati tevékenységek láncolatába tartozik, és amíg a minőségbiztosítás a beszerzés, a kereskedelem, a gyártás folyamatait ellenőrizte, hogy úgy működik-e, ahogy azt a vállalat menedzsmentje szabályban rögzítette, most ebbe a körbe bekerül a környezetvédelem is (...) Tehát csak ki van terjesztve a tevékenység ellenőrzése magára a környezetvédelmi központi funkciókra is".

A kĂśrnyezetvĂŠdelem tĂŠrvesztĂŠse tehĂĄt nem feltĂŠtlen oly mĂŠrtĂŠkĹą a minősĂŠgĂźggyel szemben, amint arra a vizsgĂĄlt ĂŠlelmiszeripari vĂĄllalat esetĂŠvel kapcsolatban a leadershipről szĂłlĂł alfejezetben utaltunk, ĂĄm kĂŠtsĂŠgtelen, hogy - a mintĂĄnkban szereplő egyik vegyipari cĂŠg kivĂŠtelĂŠvel - mindenĂźtt a minősĂŠgĂźgy vezetője ĂŠs csapata irĂĄnyĂ­totta a kĂśrnyezetirĂĄnyĂ­tĂĄsi rendszer bevezetĂŠsĂŠt, ĂŠs az integrĂĄlt rendszer irĂĄnyĂ­tĂĄsa is a minősĂŠgbiztosĂ­tĂĄs vezetőjĂŠnek felelőssĂŠgi kĂśrĂŠbe kerĂźlt.⁽³⁰⁾ RĂĄadĂĄsul a kĂśrnyezeti erőfeszĂ­tĂŠsek előtt tornyosulĂł tovĂĄbbi nehĂŠzsĂŠgeket maguk a minősĂŠgbiztosĂ­tĂĄsi szakemberek is gyakran a felső vezetĂŠs elĂŠgtelen hozzĂĄĂĄllĂĄsĂĄval magyarĂĄztĂĄk. Ugyanis meglehetősen elterjedt az a percepciĂł, hogy a minősĂŠgĂźgy kĂśzvetlen profitĂŠrdek, a kĂśrnyezetvĂŠdelem pedig legfeljebb kĂśzvetetten az. "Ennek oka van", mondta a minősĂŠgbiztosĂ­tĂĄsi vezető a csomagolĂłipari cĂŠgnĂŠl, "mĂŠghozzĂĄ az, hogy a minősĂŠgĂŠrt kĂśnnyebb elkĂśtelezettnek lenni, mert ott kĂśzvetlenebb a kapcsolat a minősĂŠg ĂŠs annak hozama kĂśzĂśtt... TehĂĄt kĂśzvetlenebb a kapcsolat a minősĂŠg ĂŠs a profit kĂśzĂśtt. MĂĄrpedig egy cĂŠg a profitĂŠrt dolgozik. A kĂśrnyezeti dolgok a vezetők fejĂŠben elsősorban kĂśltsĂŠget jelentenek, ĂŠs profit sehol... EgyszerĹąen meg se fordul... a fejekben..., hogy ennek valami haszna lehet... A felső vezetĂŠs elĂŠggĂŠ racionĂĄlisan gondolkodik, elĂŠg nehĂŠz elkĂśtelezettnek lennie a kĂśrnyezeti Ăźgyek irĂĄnt. Sokkal nehezebb, mint a minősĂŠg irĂĄnt."

Az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője hasonlóan vélekedett: "Amíg a minőségbiztosítási rendszernél a gyártó érdekeltsége gyakorlatilag teljesen egyértelmű és világos, a követelményrendszere is az, és azt érdeke betartani; addig az ISO 14000-es rendszer esetében ennek a motivációja nem annyira egyértelmű. Ebből csak közvetve származik előnye a gyártónak vagy az eladónak; a hátrányok pedig nagyobb súlyt képeznek, különösen akkor, ha sok intézkedést kell megtenni annak érdekében, hogy a rendszernek valóban meg is feleljen a tevékenység". A zöldülés ilyenkor nagyon lassan halad. "Elég hosszú utat kellett bejárni ez ügyben, ...amíg azt meg tudtuk tanítani a vezetőinkkel, hogy a hulladékcsökkentés is környezeti ügy, és ...ennek dupla haszna van... Azt hitték, hogy a környezeti rendszer csak azt jelenti, hogy mi most beruházunk hulladékmegsemmisítőbe meg... szűrőbe..., holott életünk minden darabja gyakorlatilag környezeti tevékenység. Elég nehéz volt átalakítani ezt a [felsővezetői] gondolkodást", mondta a csomagolóipari cég minőségbiztosítási vezetője.

A zĂśldĂźlĂŠs esztĂŠtikĂĄja

A zöldülés komoly mértékben átesztétizált fogalom, jelenség és folyamat a vállalatok számára. Gyakran éppen a múlt "piszkos", "szennyezett", "rendezetlen", "lepusztult" állapotaival áll szemben. A zöldülés vizuális változásokat hoz: "zöld növényeket", "parkosítást", "rozsdamentességet", "tisztaságot", "rendet", sőt "harmóniát" és "szépséget" is.

Ennek leglĂĄtvĂĄnyosabb pĂŠldĂĄjĂĄt a cementgyĂĄri tĂśrtĂŠnet szolgĂĄltatja. 1997-ben a cementgyĂĄr kĂśrnyezetszennyező mĂşltjĂĄt ĂŠs a telephelyĂŠt adĂł vĂĄros piszkos tizenkettőbeli tagsĂĄgĂĄt⁽³¹⁾ szimbolikus aktus zĂĄrta le: lebontottĂĄk a mĂĄr rĂŠgĂłta hasznĂĄlaton kĂ­vĂźl ĂĄllĂł, tĂśbb mint szĂĄz mĂŠter magas kĂŠmĂŠnyeket. A hĂĄrom kĂŠmĂŠny minden interjĂşalanyunk szerint jelkĂŠp volt: "szeretett ĂŠs gyĹąlĂślt jelkĂŠp". LebontĂĄsuk a mĂşlt eltĂśrlĂŠsĂŠt jelkĂŠpezte a helyiek szĂĄmĂĄra: "a vĂĄros fellĂŠlegzett, eltĹąnt az utolsĂł kĂŠp is", mondta a gyĂĄr egyik helyi őslakos munkatĂĄrsa. A kĂŠmĂŠnyek eltĹąnĂŠse a szennyezĂŠs eltĹąnĂŠsĂŠt, a vĂĄros fejlődĂŠsĂŠt jelkĂŠpezte. Ahogy az esemĂŠnyről tudĂłsĂ­tĂł hĂ­rlevĂŠl fogalmaz: "A hĂĄrom kĂŠmĂŠny szimbĂłluma volt a gyĂĄrnak, a vĂĄrosnak - hosszĂş ideig ... vĂĄros cĂ­merĂŠben is szerepelt, negatĂ­v ĂŠlmĂŠnyeket is hordozott. Üzemen kĂ­vĂźl helyezĂŠse, lebontĂĄsa ugyancsak szimbolikus jelentősĂŠgĹą, hiszen a gyĂĄr tĂśretlen fejlődĂŠsĂŠt, a rĂŠgi elavult berendezĂŠsek elbontĂĄsĂĄt, a fejlődĂŠs Ăşj irĂĄnyĂĄt jelkĂŠpezi".

Mindez a cég PR-stratégiája alapján történt; igyekeztek "lerobbantani a gyárról a negatív asszociációkat" is. A negatív képzettársításokat csak erősítette, hogy maga a fő termék, a cement, "szürke" és "porszerű", ezért "nincs presztízsértéke", könnyen "ráragad" a "piszkos" és a "semmire sem jó" asszociációja. Nem véletlen, hogy a cég megújulása után a cégismertető "színesebb", "tisztább" és "természetesebb" lett: a követ (szürke) és a borostyánt (zöld) párosították benne. A borostyán hivatott a kő természetes anyag voltát hangsúlyozni, annak érdekében, hogy kedvező kép alakuljon ki róla az emberekben.

A cementgyĂĄr vĂĄltozĂĄsa oly szembeszĂśkő, hogy interjĂşalanyaink nem fukarkodtak az ezt leĂ­rĂł kĂŠpekkel ĂŠs jelzőkkel. ÓriĂĄsi a kĂźlĂśnbsĂŠg mĂşlt ĂŠs jelen kĂśzĂśtt. MĂ­g korĂĄbban a "lĂĄtvĂĄnyos porkibocsĂĄtĂĄs" miatt a tetőcserepek "nem pirosak, hanem szĂźrke szĂ­nĹąek" voltak, a "szĂźrke por ott volt az ablakpĂĄrkĂĄnyon ĂŠs a kocsikon", vagy ahogy az ĂźdĂźlőtelkeken "az ember vĂŠgigment a fĂźvĂśn, akkor tiszta cementes lett", valamint a bĂĄnya meddői miatt szembetĹąnő volt a "megbomlott hegy rombolĂł lĂĄtvĂĄnya", illetve a hegyen ejtett "szĂŠpsĂŠgfolt". Ezzel szemben ma a termĂŠszet "zĂśldje", "szĂŠpsĂŠge" ĂŠs "harmĂłniĂĄja" uralkodik: "az udvaron, ahol eddig cementpor volt, most zĂśld fĹą nő... VirĂĄgos gyĂĄr lett", mondta az egyik gyĂĄri munkĂĄs. A gyĂĄr ĂŠs a vĂĄros a szĂł szoros ĂŠrtelmĂŠben kiemelkedett a "szĂźrkesĂŠgből".⁽³²⁾ A gyĂĄr a volt vezĂŠrigazgatĂł szerint "ugyanolyan korszerĹąen nĂŠz ki mĂĄr esztĂŠtikailag is, mĂŠg nĂŠhĂĄny aprĂł dolgot kivĂŠve, mint akĂĄrmelyik nyugat-eurĂłpai korszerĹą gyĂĄr".

LegitimĂĄciĂłs diskurzusok a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠsben

EURÓPAIVÁ VÁLÁS - A szélesebb társadalmi-politikai közeg európai uniós diskurzusa a zöldülés történeteiben is föltűnik, és fontos viszonyítási alap, illetve a legitimáció forrása. Sok vállalatnál a zöldülést egyfajta "civilizálódási folyamatnak" tekintik, mellyel a "fejlett és korszerű Nyugathoz csatlakozunk". Az Európai Unió és a többi fejlett nyugati ország adja a követendő mintát technológiai és kulturális téren egyaránt. A zöldülés ebben az értelemben egyrészt a korszerű, "eleve környezetkímélő" technológiák átvételét, másrészt egy kultúra elsajátításának folyamatát jelenti. "Azt hiszem, mindenhol ez a fejlődési ütem átvonult", hallottuk a cementgyár PR-referensétől. "Mint ahogy életünk minősége is sok területen megváltozott..., ezen a területen is legalább olyan színvonalban változott maga a gyár és a környezete... Ez az európaivá válás. Mint ahogy az élet minden területén azokat a normákat próbáljuk magunk számára és a környezetünk számára is előírni, amelyek egy civilizáltabb életvitelhez szükségesek és fontosak." (kiemelések P. Gy.) Az egyik vegyipari cég stratégiai igazgatója pedig így nyilatkozott: "Ezek a technológiák mind olyan cégektől származnak, amelyek az egész környezetvédelmi mozgalomnak vagy tevékenységnek a zászlóshajói. (...) Ezek tehát olyan kipróbált, nyugat-európai, fejlett országokból származó technológiák, amely országok sokkal előbb járnak környezetvédelmi szabályozásuk és környezetvédelmi, társadalmi normáik terén. Azt gondolom tehát, eleve képtelenség, hogy a ... céghez egy olyan technológia bejöjjön, amely nem felel meg a ... cég által megszabott előírásoknak" (kiemelés P. Gy.).

E zöldülő cégek úgy érzik, nemcsak megfelelnek a hazai előírásoknak, hanem túl is teljesítik azokat, még a főbb referenciapontokhoz képest is megfelelő a környezeti teljesítményük. "Az Európai Unió jelenlegi követelményeit most is ki tudjuk elégíteni, ...mintha benn lennénk az Európai Unióban. (...) A ... cég akár holnap csatlakozhatna az Európai Unióhoz", mondja az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője. A környezetvédelmi szabályozás vonatkozásában ugyancsak hivatkozási alap az Európai Unió "ésszerű" gyakorlata. Az egyik vegyipari cég üzletág igazgatója szerint "erre a nyugat-európaiak... a legjobb példa..., (mert( ésszerű és gazdaságilag végrehajtható feladatokat kell vállalni, illetve előírni. Nem lehet aránytalanul nagy terheket, mondjuk, egy ... cégre róni, (ha( azt akarjuk, hogy egyik évről a másikra oldjon meg egy feladatot, mert azáltal elveszti a versenyképességét más cégekkel szemben... Ha elveszti, akkor tönkremegy..."

MODERN = KÖRNYEZETKÍMÉLŐ - Valamennyi esetĂźnkben lĂĄtvĂĄnyosan megfogalmazĂłdott a modern (korszerĹą) azonosĂ­tĂĄsa a kĂśrnyezetvĂŠdelemmel. Legyen az technolĂłgia vagy kultĂşra, ami mai, Ăşj, korszerĹą, az "eleve", "szĂźksĂŠgkĂŠppen" kĂśrnyezetkĂ­mĂŠlőbb is. A modern technolĂłgia ma mĂĄr tiszta vagy tisztĂĄbb; a modern ember (szervezeti ember⁽³³⁾ ) "tudatos", "fegyelmezett", "odafigyel" kĂśrnyezetĂŠnek tisztasĂĄgĂĄra, rendjĂŠre. KorszerĹą technolĂłgiĂĄt korszerĹą emberekkel lehet csak mĹąkĂśdtetni, Ă­gy jĂĄrhatĂł a zĂśldĂźlĂŠs Ăştja.

A technológiák tekintetében számos interjúalanyunk evidenciaként fogalmazta meg, hogy vállalata a jelenleg elérhető legjobb technológiákat alkalmazza. Az egyik vegyipari cég marketingkommunikáció igazgatója szerint "a ... cég a legkorszerűbb nyugat-európai és japán technológiákkal dolgozik. Mindig is ilyen technológiákat használt a ... cég; a megalakulásától kezdve mindig csúcstechnológiát képviselő gyár volt... Ezek a rendkívül korszerű és nagy fejlettségű technológiák eleve úgy készülnek, hogy minél kisebb terhelést jelentsenek a környezetre... Azok a technológiák, amelyeket mi használunk, eleve környezetkímélőre készülnek".

"A vállalatnál telepített technológiák", mondja a vegyipari cég környezetvédelmi vezetője, "...mind nyugati, korszerű technológiák, amelyekről elmondható az európai uniós követelményrendszernek való megfelelés, [illetve] hogy a lehető legjobb technológiáknak minősülnek. Ez egyben meg is könnyíti a környezeti hatásoknak a kezelését, mert a korszerű technológiák... nemcsak a működésüket, a teljesítményüket, a termékminőséget, hanem a környezeti hatásokat tekintve is a legkevesebb problémával [járnak], viszonylag csekélyek a környezeti hatások. Azt nem mondom, hogy nincsenek, mert olyan technológia nincs..., de a tiszta technológiák közé tartoznak." Ugyanez a felfogás uralkodik a termékek vonatkozásában is. "A legtöbb modern műanyag, hogyha megfelelő módon be van gyűjtve a hulladék, akkor [egyrészt] elégethető, és semmiféle káros anyag nem jön ki belőle - ezek modern műanyagtermékek... másrészt pedig újra feldolgozhatóak", állítja a vegyipari cég stratégiai igazgatója.

PIACI ALAPÚ KÖRNYEZETVÉDELEM - A piac, az ĂĄllam ĂŠs a civil szfĂŠra egyĂźtt kĂŠpviselik a modern tĂĄrsadalomszervezet uralkodĂł logikĂĄit: az ĂĄrucsere, a bĂźrokrĂĄcia ĂŠs a civil ĂśnszerveződĂŠs logikĂĄjĂĄt. E hĂĄrom intĂŠzmĂŠnyi logika tĂĄrsadalom- ĂŠs gazdasĂĄgszervező szerepĂŠt ĂĄltalĂĄnossĂĄgban, valamint ezek jelentősĂŠgĂŠt a zĂśldĂźlĂŠsben tĂśbbnyire konkrĂŠtan megemlĂ­tettĂŠk ĂŠs/vagy elismertĂŠk vĂĄllalati interjĂşalanyaink. MĂŠgis fontosak azok a hangsĂşlyok, amelyeket ezek jelentősĂŠgĂŠnek taglalĂĄsakor fedezhettĂźnk fel. Az interjĂşkban a piac "szĂźksĂŠgszerĹąen" dominĂĄns keretkĂŠnt, megkĂŠrdőjelezhetetlen logikakĂŠnt tĹąnt fĂśl, kĂśrnyezetvĂŠdelem pedig csak a gazdasĂĄgi feltĂŠtelek megteremtĂŠse, gazdasĂĄgi fejlettsĂŠg mellett kĂŠpzelhető el. A piac "tĂśrvĂŠnyszerĹąsĂŠgei" - megfelelő ĂĄllami szabĂĄlyozĂĄs mellett, amely alapvetően az externĂĄliĂĄk internalizĂĄlĂĄsĂĄra⁽³⁴⁾ irĂĄnyul - az Ăśko-hatĂŠkonysĂĄg ĂŠs a "fenntarthatĂł nĂśvekedĂŠs" szolgĂĄlatĂĄba ĂĄllĂ­thatĂłk ugyan, de a "piac tĂśrvĂŠnyeivel" szemben nem haladhat a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs. Mivel pedig a piac tĂśrvĂŠnyei "szĂźksĂŠgszerĹąek", ezen kĂ­vĂźl el sem kĂŠpzelhető a zĂśldĂźlĂŠs.

Egyik csomagolĂłipari interjĂşalanyunk szerint mĂĄr maga a gazdasĂĄgi (ĂŠrtsd: piaci) ĂŠrdek lĂŠtrehozza az "optimĂĄlis csomagolĂĄsi megoldĂĄst", hiszen "a [piac]gazdasĂĄg ĂśntĂśrvĂŠnyei... kizĂĄrjĂĄk előbb-utĂłbb a rossz megoldĂĄsokat, azzal egyĂźtt, hogy ilyenek vannak [mĂĄrmint tĂşlcsomagolĂĄs]". A hulladĂŠkkĂĄ vĂĄlĂĄs fĂĄzisĂĄban az alapvető kĂŠrdĂŠs ebben a megkĂśzelĂ­tĂŠsben az, hogy "milyen rĂĄfordĂ­tĂĄsokkal vezethető vissza a termĂŠkkĂśrforgĂĄsba az adott anyag... Ha ezeket ĂŠrvĂŠnyesĂ­tjĂźk a termĂŠkek ĂĄraiban, akkor tulajdonkĂŠppen ez ĂśnmĹąkĂśdő mĂłdon hat abba az irĂĄnyba, hogy az ĂĄr- ĂŠs kĂśltsĂŠgviszonyok dĂśntsenek arrĂłl, melyik megoldĂĄst alkalmazzĂĄk", mondja az iparĂĄgi szĂśvetsĂŠg szakĂŠrtője. Vagyis internalizĂĄlni kell az externĂĄlis (jelen esetben kĂśrnyezetvĂŠdelmi) kĂśltsĂŠgeket a termĂŠkĂĄrakban, hogy a rendszer magĂĄtĂłl lĂŠtrehozza a "kĂśrforgĂĄsos gazdasĂĄgot".⁽³⁵⁾ Ugyanakkor - eme interjĂşalanyunk szerint - a "piac tĂśrvĂŠnyszerĹąsĂŠgeivel" nem lehet szembemenni, azokat csak "korrigĂĄlni" lehet. Ha beavatkozunk a tĂśrvĂŠnyszerĹąsĂŠgekbe, kevĂŠsbĂŠ leszĂźnk hatĂŠkonyak, s az effĂŠle kĂ­sĂŠrleteket egyenesen "eltiporja a piacgazdasĂĄg tĂśrvĂŠnyszerĹąsĂŠge". RĂĄadĂĄsul ezek a tĂśrvĂŠnyszerĹąsĂŠgek nem tisztelik az orszĂĄghatĂĄrokat sem, ugyanis "egy olyan nemzetkĂśzi munkamegosztĂĄsban vagyunk, hogy szĂĄmtalan kĂśrnyezetvĂŠdelmi lĂŠpĂŠst nem lehet meghozni nemzeti keretek kĂśzĂśtt, mert a negatĂ­v hatĂĄsok nagyobbak, mint a pozitĂ­vak... [EzĂŠrt] mi [az iparĂĄgi szĂśvetsĂŠg] nem hiszĂźnk az olyan megoldĂĄsokban, amelyek MagyarorszĂĄgra fĂłkuszĂĄlnak, [hiszen] ez versenykĂŠpessĂŠgi kĂŠrdĂŠs is". Ebből a logikĂĄbĂłl az kĂśvetkezik - mivel jelenleg MagyarorszĂĄgon az eurĂłpai ĂĄtlagnak a fele az egy főre jutĂł csomagolĂłanyag-felhasznĂĄlĂĄs -, hogy a csomagolĂłanyag-felhasznĂĄlĂĄs csĂśkkentĂŠse (azaz a fogyasztĂĄs csĂśkkentĂŠse) hazĂĄnkban "nem ĂŠrtelmes cĂŠlkitĹązĂŠs... Ez szĂźksĂŠgszerĹąen nĂśvekedni fog..., ha MagyarorszĂĄg felzĂĄrkĂłzik az EurĂłpai UniĂł ĂĄtlagos gazdasĂĄgi fejlettsĂŠgĂŠhez", hangsĂşlyozta az iparĂĄgi szĂśvetsĂŠg szakĂŠrtője. Emiatt - Ăşgy lĂĄtszik - az egyetlen "ĂŠrtelmes cĂŠlkitĹązĂŠs a fajlagos mĂŠrtĂŠkek csĂśkkentĂŠse", azaz az Ăśko-hatĂŠkonysĂĄg.

A piaci alapú környezetvédelem pontosabb megfogalmazását nem is kaphattuk volna. Kiindulópontja a "fejlettség" sajátos definíciója s az ehhez vezető út "szükségszerűsége". A nagybetűs Nyugat, az Európai Unió szimbolizálják a fejlettséget. A piacgazdaság jelenlegi formája, működése "törvényszerű", ezt környezetvédelmi szempontból hatékonyabbá kell tenni az árak korrigálásával, vagyis "öko-hatékony" árrendszert kell kialakítani. Így valósulhat meg a "fenntartható növekedés". A növekedés, azaz az abszolút mértékek, a termelés és a fogyasztás csökkentése szóba se jöhet, hiszen a verseny, a piac törvényei ellene hatnak. Növekedni kell, mert ez jelenti a túlélést, a fejlődést: növekedni jó, mindenféle határ vagy korlát nélkül. Az állam beavatkozása csak a "korrekció" erejéig fogadható el (a piac kudarcainak kiigazítása végett). Ennek mértéke természetesen politikai vita tárgya, lobbizni kell, "mert ez a társadalom szempontjából nagyon fontos".

A piaci környezetvédelemnek ezt a logikáját tükrözi és erősíti a fenntartható fejlődés vállalati értelmezése, amelynek legszókimondóbb példáit az egyik vegyipari cégnél készített interjúk szolgáltatták. A cég környezetvédelmi vezetője szerint "amikor fenntartható fejlődésről beszélünk, akkor... nemcsak a környezetnek a minőségét kell fenntartani, hanem a gazdaság fejlődését is... De semmiképpen nem jelentheti azt, hogy a környezetvédelmi érdekek - akármennyire fontosak is...- negatívan befolyásolhatják a gazdasági fejlődés lehetőségeit. A gazdasági fejlődés és a gazdaság által biztosított fedezet nélkül nem is lehetne környezetvédelemről beszélni". A vegyipari cég marketingkommunikáció igazgatója szerint "a fenntartható fejlődés elmélete tulajdonképpen - nagyon-nagyon kicsontozva - az, hogy az ipari fejlődésnek összhangban kell állnia a környezet védelmével, a természet védelmével. A környezetvédelem nem lehet azonos az ipari fejlődés, az ipari termelés visszaszorításával, elsorvasztásával".

Ha valakinek mĂŠg kĂŠtsĂŠge lenne e mondatok ĂŠrtelme felől, idĂŠzzĂźk a vegyipari cĂŠg kĂśrnyezetvĂŠdelmi vezetőjĂŠnek nyilatkozatĂĄt: "Én azt ĂŠrtem fenntarthatĂł fejlődĂŠsen, hogy a gazdasĂĄg nĂśvekedĂŠsĂŠt Ăşgy kell biztosĂ­tani, hogy az ne jĂĄrjon a kĂśrnyezeti terhelĂŠs nĂśvekedĂŠsĂŠvel, sőt egyidejĹąleg lehetősĂŠg legyen a kĂśrnyezeti hatĂĄsokat csĂśkkenteni. A fenntarthatĂłsĂĄg egyrĂŠszt a gazdasĂĄgi nĂśvekedĂŠst jelenti; mĂĄsrĂŠszt a gazdasĂĄgi nĂśvekedĂŠs mellett a kĂśrnyezetvĂŠdelmi teljesĂ­tmĂŠny javĂ­tĂĄsĂĄt" (kiemelĂŠsek P. Gy.). A fenntarthatĂł fejlődĂŠs tehĂĄt nem jelent szakĂ­tĂĄst a nĂśvekedĂŠsi paradigmĂĄval,⁽³⁶⁾ hanem a "zĂśld nĂśvekedĂŠs" megvalĂłsĂ­tĂĄsĂĄt Ă­gĂŠri. Ennek ĂŠrtelmĂŠben anĂŠlkĂźl oldhatjuk meg ĂśkolĂłgiai problĂŠmĂĄinkat, hogy lemondanĂĄnk a termelĂŠs ĂŠs a fogyasztĂĄs tovĂĄbbi nĂśvelĂŠsĂŠről. NyilvĂĄnvalĂł, hogy a piaci tĂĄrsadalomnak "a tĂśbb - jobb" fogyasztĂłi logikĂĄjĂĄt ĂŠs "a nagyobb - nyeresĂŠgesebb" termelĂŠsi logikĂĄjĂĄt hĂ­ven megőrzi a fenntarthatĂł fejlődĂŠs e sajĂĄtos ĂŠrtelmezĂŠse.

A piaci környezetvédelem logikája azonban nem kizárólagos, hiszen a vállalatok is elismerik, hogy bizonyos mértékű állami beavatkozásra (a bürokratikus-szabályozó logika érvényesítésére) is szükség van. Az állami-hatósági szabályozás szerepe nagyon is jelentős abban az értelemben, hogy még a vizsgált, zöldülésben élenjáró cégek számára is elsősorban ez teszi vagy teheti egyértelműen stratégiai kérdéssé a környezetügyet. Interjúinkban ez például a mai, illetve a korábbi, szocialista rendszer összehasonlítása során jelent meg. "Abban a [szocialista] időszakban", mondta az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője, "a környezetvédelemmel kapcsolatban nem merültek föl olyan követelmények, mint ma. Sajnos ez nem is annyira a vállalatok bűne, hanem [a törvényhozásé]... Annak idején ez abszolút nem volt szempont, nem volt követelményrendszer, senki sem ellenőrizte, és senki sem vonta kérdőre azt, aki szennyezte a talajt. Az egy teljesen természetes dolog volt. Ha akkor is lettek volna már ezzel kapcsolatban követelmények, akkor lehet, hogy korábban kezdődik a folyamat... Most kell helyre tenni... a dolgokat, mert az Európai Unió követelményrendszere is ezt várja el tőlünk... Korábban... a követelmények gyakorlatilag a nullán voltak... Semmilyen kényszer nem volt a magyar gazdálkodókon, vállalatokon vagy akár az állami közigazgatási rendszeren." Vízügyi szabályozás azonban már a szocializmus idején is létezett. "Érdekes módon a felszíni vizekkel kapcsolatban - hisz vízügyi törvény már a hatvanas években volt Magyarországon... - például nagyon szigorúan [járt el a hatóság], és a vállalat[ok] korábban is megfelelő magatartást tanúsított[ak]", mondja a környezetvédelmi vezető az egyik vegyipari cégnél.

A törvényi és a hatósági kényszer szerepének másik jellemző példája a már eddig is sok politikai vihart kavart s egyelőre fiókban maradt környezetterhelési díj-terv. Vizsgált cégeink némelyikénél már most pontos pénzügyi számításokat végeznek arra vonatkozóan, mennyi lenne fizetési kötelezettségük, ha bevezetnék e díjat. Ám ameddig ez nem történik meg, a további nagyobb volumenű környezetvédelmi beruházások várakoznak, hiszen semmi sem kényszeríti a vállalatokat - a piac pedig ily mértékű "túlteljesítést" nemhogy nem honorál, hanem nyereségcsökkenéssel büntet. Ezért érzik jogosnak vállalati interjúalanyaink közül számosan, hogy figyelmeztessenek: "Nem lehet túlvállalni magát az országnak, mert ha túlvállalja magát, akkor versenyképesség-csökkenés lesz a nemzetközi piacon. Ha Magyarország nem a fejlettségének megfelelő paramétereket vállal, esetleg túllicitálja a mostani európai direktívákat, akkor biztosan nagyon jól fog kinézni a jogszabály, csak nem lesz végrehajtható. És a most fellendülőben levő jó nemzetközi versenyképességet is vissza fogja szorítani. Úgyhogy azért küzdünk, hogy olyan jogszabályok szülessenek, amelyek végrehajthatók és nem okoznak versenyképesség-csökkenést az ország fellendülő gazdaságának", mondja az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője.

Ám a környezetvédelmi hatóságot mint szakmai partnert csak a legalsóbb szinten, a környezetvédelmi felügyelőségek szintjén emlegetik elismeréssel a vizsgált nagyvállalatok, följebb, minisztériumi szinten már kevésbé tartják alkalmasnak és hozzáértőnek. Például az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője szerint "a bizalmatlanságon alapuló kapcsolatot a jogszabályalkotók... igyekeznek elmélyíteni. Mert Magyarországon lehetetlen állapot, hogy a hatóság mindenért bírságolhat... Nyilván, hogy ha ilyen rendszer alakul ki, akkor mint minden bírsággal vagy elvonással kapcsolatban automatikusan kialakul egy ellenérzés, és annak a kísérlete, hogy hogyan lehet ezt valahogy kivédeni... A kikényszerítés eszköze - s ez a demokratikus - elsősorban a bírósági út kell legyen". Egy másik interjúban e környezetvédelmi vezető kifejtette, hogy "a magyar törvények és a magyar törvényhozók vagy jogszabályalkotók... mindig átesnek a ló másik oldalára... Ha olyan törvényeket alkotnak, ami nem végrehajtható, mert nincsenek meg a gazdasági feltételei, akkor nagyobb kárt okoznak vele, mintha a törvényt meg se hozták volna. Ugyanis demoralizáló hatású, ha egy törvényt nem azért nem lehet végrehajtani, mert valaki, mondjuk, ...szándékosan próbálja szabotálni, hanem azért, mert nincsenek meg a feltételei... Akkor a jogalkalmazó is kénytelen megalkudni, és ebből aztán gyakorlatilag káosz alakul ki".

A civil önszerveződés intézményi logikáját megtestesítő "zöldek", azaz a környezetvédő szervezetek demokráciában játszott szerepe általánosan elfogadott vállalati interjúalanyaink körében: a vegyipari cég környezetvédelmi vezetője szerint "a magyarországi civil zöld szervezetek... egyrészt a demokrácia nagyon fontos elemei kell hogy legyenek, másrészt a társadalom... jogos igényeit... kell hogy érvényesítsék, tolmácsolják a gazdaság és a politika szerepével szemben vagy velük együttműködve".

Ám ez az elfogadottság támadásokkal, sőt szakmai lenézéssel párosul. A környezetvédők többnyire úgymond "vad", illuzórikus nézeteket vallanak, és szakmailag nem partnerek a vállalatok számára. "Amikor a zöldek azt mondják, hogy vissza a természetbe, akkor az nagyon szép, hangzatos, meg hogy az ipart erre meg arra kötelezzék, és hogy zárják be, [de] ezt... nem szabad teljesen komolyan venni... Ha ezt megvalósítanánk, akkor olyan károkat okoznánk, amivel a környezetvédelem feltételrendszerét is kihúznánk a lábunk alól", mondja a környezetvédelmi vezető az egyik vegyipari cégnél.

A vállalati zöldülés vizsgált történeteinek vállalati és iparági interjúiból tehát a különböző intézményi logikáknak vagy az azokat megtestesítő szereplőknek sajátos konstrukciói fedhetők föl: a piaci alapú környezetvédelem dominanciája mellett megjelenik a szabályozás (a bürokratikus logika) szükségessége, ám a beavatkozás mértékét már erősen korlátozza a piaci versenyképesség szempontja; a civil szféra szerepe pedig még ennél is korlátozottabb, hiszen - jó esetben - jogos társadalmi igényeket jeleníthet meg a piaccal vagy az állammal szemben, de korántsem jelenthet egyenrangú intézményi logikát a piaci és a bürokratikus mellett/helyett.

BeszĂŠdes hiĂĄnyok a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠsben

A vállalati zöldülés vizsgált esetei sokatmondók abból a szempontból is, hogy mi az, ami hiányzik belőlük. A következő főbb hiányokat érzékeltük.

ETIKA ÉS ÉRZELEM - MagĂĄtĂłl szinte egyetlen interjĂşalanyunk sem beszĂŠlt etikai fogalmakat ĂŠs kontextust hasznĂĄlva a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs folyamatairĂłl. MĂŠg olyan kifejezĂŠsek, mint pĂŠldĂĄul a "helyes" vagy a "felelőssĂŠg", is csak ritkĂĄn tĹąntek fĂśl - erre vonatkozĂł kĂŠrdĂŠseink sem tudtĂĄk a zĂśldĂźlĂŠs eme dimenziĂłjĂĄt "megnyitni". A kĂśrnyezet ĂźgyĂŠhez fĹąződő ĂŠrzelmi kapcsolat is viszonylag ritkĂĄn jelent meg, s az is leginkĂĄbb a zĂśldĂźlĂŠs vĂĄllalati bajnokĂĄnĂĄl vagy esetleg a leadernĂŠl. EsettanulmĂĄnyaink alapjĂĄn Ăşgy lĂĄtszik, hogy a vĂĄllalati zĂśldĂźlĂŠs tĂşlnyomĂłrĂŠszt etika- ĂŠs ĂŠrzelemmentes fogalmakkal leĂ­rt ĂŠs ĂŠrtelmezett folyamat.⁽³⁷⁾

SokatmondĂłnak lĂĄtszik az is, hogy az erkĂślcsi tartalom nem a fenntarthatĂł fejlődĂŠs fogalmĂĄval ĂśsszefĂźggĂŠsben bukkant fĂśl az egyik interjĂşban, hanem az Ăşgynevezett felelős gondoskodĂĄs (Responsible Care)⁽³⁸⁾ nemzetkĂśzi programjĂĄval kapcsolatban - bĂĄr annak nem elkĂśtelezettje (alĂĄĂ­rĂłja) az interjĂşban ĂŠrintett vegyipari cĂŠg. "A felelős gondoskodĂĄs egy magatartĂĄsforma... Ez a mĂĄsok irĂĄnti felelőssĂŠgĂŠrzetnek egy megnyilvĂĄnulĂĄsi formĂĄja. Ez mĂĄr szigorĂşan vĂŠve nem Ăźzleti dolog. Ez mĂĄr gyakorlatilag emberi, humĂĄnus dolog... Ez mĂĄr egyĂŠni, egyĂŠnektől fĂźggő dolog is, de abba az irĂĄnyba kell haladni, hogy ez a gondolkodĂĄsmĂłd ĂŠs ez a megkĂśzelĂ­tĂŠs kialakuljon. És ez mĂĄr nemcsak gazdasĂĄgi, hanem nagyon komolyan tĂĄrsadalmi vonatkozĂĄsĂş kĂŠrdĂŠskĂśr is", vallja a cĂŠg kĂśrnyezetvĂŠdelmi vezetője (kiemelĂŠsek P. Gy.).

Egyetlen vizsgált vállalatnál jelent meg kiemelkedő argumentációként az etika toposza, mégpedig annál az elektronikai cégnél, amelynek felsővezetője számos közszereplésében bizonyította, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról határozott és progresszív elképzelése van. Nem véletlen tehát, hogy vállalata zöldülését e vállalatvezető a társadalmi felelősség szélesebb perspektívájába helyezi. "Azok az élmények, amelyek engem értek akár a személyes környezetemben, akár külföldön, arra indítottak, hogy ezt terjeszteni kell... Ez misszió. Nálunk a családban nap mint nap szó esik a környezetvédelemről. Én azt szeretném, ha ez a hatszáz ember, aki itt dolgozik, szintén beszélgetne ilyen dolgokról a gyerekével... Ez egy belső kényszer. Az ember bekerül egy ilyen helyzetbe, neve van, súlya van, döntési helyzetben van, és ezzel felelősen kell élni. Nyilván nem mindegy, hogy az ember mit ösztönöz vagy mit tilt." (kiemelések P. Gy.)

SZERVEZETI IDENTITÁS - Véleményünk szerint - bár ezt interjúalanyaink többsége határozottan tagadta - igenis sokatmondó az a tény, hogy semelyik vizsgált nagyvállalatnál sem került a legfelső szintre a környezetvédelem képviselete. Még annál a vegyipari cégnél sem, ahol profit és környezetvédelem szintéziséről beszéltek. Úgy véljük, a környezet ügye többnyire megmarad a "bajnokok" (vagy hősök) szintjén, a szervezeteket nem itatja át, nem hatja át a környezettudatosság. A vizsgált vállalatok szervezeti identitásában nem kap kiemelt szerepet a zöldülés, elmaradnak a radikális "rákérdezések" a vállalati alapfolyamatokra és alaptevékenységekre. Ezzel egyelőre csak a vállalatokon kívülálló szereplők (jellemzően a zöldek) próbálkoznak.

E tekintetben nagyon jellemzőek az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetőjének nyilatkozatai: "A környezetvédelmi követelmények teljesítése... mindig valamilyen egyéb termelési, termelésbővítési fejlesztéshez kötődik". A másik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője szerint, "ha valaki vállalatnál dolgozik, akkor nem elsősorban az a dolga, hogy a környezetről gondolkodjon, hanem az a dolga, hogy minél több profitot tudjon kitermelni. Mert végül is a piacon elérhető profit adja meg a további növekedési feltételeket a vállalatnak, meg abból tud gazdálkodni". Mindez jól mutatja, hogy a vállalat szerint nem a lehetséges fejlesztési alternatívákat kell környezetvédelmi alapon (is) megrostálni és a környezetet jobban terhelő alternatívákat eleve kizárni, hanem inkább a gazdaságossági és/vagy termelésbővítési céllal meghatározott alternatívát kell környezeti szempontból is elfogadhatóan megvalósítani. Korántsem az a kérdés merül föl a vizsgált vállalatoknál, hogyan termelhetnek nyereséget úgy, hogy a környezet ügye se sérüljön, hanem sokkal inkább az, hogyan termeljenek sok nyereséget, hogy utána a környezet védelmére is jusson erőforrás.

A szervezeti identitĂĄs problĂŠmĂĄja ĂśsszefĂźgg a zĂśldĂźlĂŠs etika-mentessĂŠgĂŠvel is, hiszen az ellenpĂŠldĂĄt Ăşjfent az az elektronikai cĂŠg szolgĂĄltatja, melynĂŠl a kĂśrnyezet Ăźgye a tĂĄrsadalmi felelőssĂŠg problĂŠmakĂśrĂŠbe ĂĄgyazĂłdik bele (legalĂĄbbis a felsővezető elkĂŠpzelĂŠsei szerint, hiszen a szemlĂŠlet mĂŠg korĂĄntsem hatotta ĂĄt a szĂłban forgĂł vĂĄllalatot): "ArrĂłl van szĂł, hogy milyenek vagyunk. Ez azĂŠrt fontos, hogy hatszĂĄz ember kezdjen el Ă­gy gondolkozni, [ĂŠs] nem azĂŠrt, hogy minket Ă­gy lĂĄssanak... Mi nem is azĂŠrt csinĂĄljuk. VegyĂźnk le mindent, ami PR, ami Ăźzlet; ami marad, az a tĂĄrsadalmi kĂśtelessĂŠgtudat" (kiemelĂŠsek P. Gy.). ElĂŠg egyĂŠrtelmĹą megfogalmazĂĄsa ez az arculat (image) ĂŠs identitĂĄs kĂśzĂśtti alapvető ĂŠs lĂŠnyegbevĂĄgĂł kĂźlĂśnbsĂŠgnek.⁽³⁹⁾ A tĂśbbi, vizsgĂĄlt zĂśldĂźlő cĂŠgnĂŠl azonban inkĂĄbb olyan megfontolĂĄsokra hivatkoztak interjĂşalanyaink, amelyek nem jelzik a szervezeti identitĂĄs lĂŠnyegi vĂĄltozĂĄsĂĄt. "A kĂśrnyezetvĂŠdelem mindig fontos szempontkĂŠnt szerepel kĂźlĂśnbĂśző okokbĂłl. NyilvĂĄn ennek vannak bizonyos tĂśrvĂŠnyi, szabĂĄlyozĂĄsi vonzatai, azutĂĄn PR vonzatai... Egy vegyipari cĂŠgnek mindig kĂŠnyesen Ăźgyelnie kell arra, hogy nehogy valamilyen mĂłdon hĂ­rbe hozzĂĄk... És aztĂĄn van egy kőkemĂŠny gazdasĂĄgi ĂŠrdek is. Pillanatnyilag a helyzet az, hogy kĂśrnyezetbarĂĄtnak lenni jĂł Ăźzlet, amit mi szeretnĂŠnk meglovagolni", mondja az egyik vegyipari cĂŠg stratĂŠgiai igazgatĂłja (kiemelĂŠsek P. Gy.).

KRITIKA - A kritika hiánya számunkra a legélesebben az Európai Unióval és a piaci rendszer működésével kapcsolatos diszkurzív elemeknél merült föl. Az Európai Uniót interjúalanyaink a fejlettséggel, a korszerűséggel, a kiválósággal, sőt a zöldüléssel, a környezetkíméléssel azonosították. A fejlődésnek - és ebben a zöldülésnek - egyetlen útja lehetséges, a fejlett országok által eddig bejárt és jelenleg is követett út. A kritika hiánya akkor volt a legszembetűnőbb, amikor maguk az interjúalanyok vetették föl, hogy a fejlett országokban túlfogyasztanak vagy "túlcsomagolnak", szemben, mondjuk, hazánkkal. Ám e felismerés ellenére is arra a következtetésre jutottak, hogy a "fejlődés" (azaz a túlfogyasztás) elkerülhetetlen, ezért nem kárhoztatható.

A modernizáció útjáról letérni nem lehet és nem is kell. Öko-modernizációval anélkül védhetjük meg a természeti környezetet, valósíthatjuk meg a "fenntartható" társadalmat, hogy az anyagi jólét további növelése veszélybe kerülne. Ez vállalati szinten azt jelenti, hogy ha a működtetett ipari rendszerek és technológiák biztosítják az anyagok körben forgását, akkor a termelés és a fogyasztás növekedése anélkül folytatható, hogy a természet pusztításának valamely korlátjába ütköznénk. Ebben a perspektívában pedig valóban "eszelősnek" látszik az, aki például a műanyagok növekvő alkalmazása ellen azzal érvelve száll síkra, hogy azok végső soron kimerülő természeti erőforrást használnak. Az öko-modernizációs logika kognitív működését jól illusztrálja egyik interjúalanyunk azon fejtegetése, amelyet Angliában töltött éveire emlékezve tett. Angliai életstílusát az itthonival összehasonlítva arra figyelt föl, hogy mennyivel több szemetet termelt Angliában a rengeteg csomagolóanyag miatt, mint hazai vásárlásai során. Mindebből erre a következtetésre jut: "A fejlett ipari országokban mindent becsomagolnak... Műanyagba... Ez egy állapot... Persze jó, mert megvédi az árut, ...mert tovább eltartható... Az a probléma, hogy a felhasználás után ezek a műanyagok kikerülnek a szemétbe".

Sokatmondó az a pillanat, amikor a rendszer logikájának kritikai vizsgálatára fölcsillanó remény tovaszáll, mert működni kezd az öko-modernizáció ideológiája: "ez egy állapot" - mintegy szükségszerűség. Maga a probléma pedig újrafogalmazható az öko-modernizáció keretein belül, mintegy az újrahasznosítás problémájaként, szemben a túlfogyasztáskénti értelmezéssel. Ez utóbbit kizárja a rendszer logikája, amit megkérdőjelezni esztelenségnek tűnik föl. Az anyagi növekedés tehát továbbra is megbújik a "fejlődés", a "fenntartható fejlődés" koncepciója mögött: ezek semmiféle paradigmaváltást nem jelentenek a fejlett ipari társadalmak - és vállalati interjúalanyaink - számára.

Interjúink során a kritikai hangot (például a túlfogyasztás problémájának vagy a növekedés korlátainak fölismerését) a környezetvédők képviselték. A környezetvédő civil szervezetek azonban nemcsak kritikát fogalmaztak meg a vállalati zöldülés döntően piaci és bürokratikus logika vezérelte útjaival kapcsolatban, hanem alternatívát is szembeállítottak azzal. A radikálisnak mondott zöld kritika összetettebb, mintsem hogy "esztelen voltára" hivatkozva figyelmen kívül hagyhatnánk. A zöld civilek úgy érzik, az óriáscégek megjelenésével és "agresszív piachódításával" a fogyasztók számára eltűntek, de legalábbis drasztikusan csökkentek az alternatívák. Ahogy egyik interjúalanyunk megfogalmazta, például "az üdítőital-csomagolásban... feltétlen egyeduralma van" a vizsgált csomagolóipari vállalatnak (amit a piaci részesedési adatok nem cáfolnak). Tehát úgy látszik, "a fogyasztó kénytelen megvenni" ezt a viszonylag drága csomagolást. Az a kommunikációs politika pedig, amely ezt a piaci térnyerést kíséri, számos esetben etikátlan a civilek szerint, hiszen például a gyermekekből "kisiskolás fogyasztókat" kreál környezeti nevelés címén. Nyilvánvaló a következtetés: a zöldek mást értenek kommunikáción, mint a cég(ek), más szerepben látják a fogyasztót s a fogyasztó helyzetét is. A zöldek szerint nemhogy nőttek, de csökkentek a fogyasztó választási alternatívái, s a fogyasztók szuverenitásukat korlátozó "manipulatív" kampányoknak vannak kitéve. Ráadásul a zöldek elképzeléseiben másképp jelenik meg a piacgazdaság is, mint ahogy ez például a csomagolóanyag iparág kognitív keretéből kiviláglik. A zöldek szavaiból a helyi erőforrásokra és a helyi kapcsolatokra épülő gazdaság víziója sejlik föl, amennyiben például "a kis tejgazdaságokra kellene koncentrálni, a kis töltőüzemekre és a lokális [termék]terítésre... A tejnél még ennél is jobb dolog, ha kannában szállítják ki az iskolákba, és az iskolákban isszák a tejet a gyerekek", mondja egy zöld szervezet képviselője.

Mindezek alapján egyértelműnek látszik, hogy a zöldek számára a vállalati zöldülés semmit sem ér, sőt félrevisz az intézményi környezet (vagy az intézményi logika) zöldülése nélkül. A zöldek azért (is) értékelik tehát másképp számos cég (leginkább az óriásvállalatok) zöld erőfeszítéseit, mint maga a cég vagy iparági képviselete, mert más "társadalmi-intézményi vízióban" gondolkodnak, rendszerszintű problémákat és abból következő bírálatot fogalmaznak meg (a piaci és a bürokratikus logikával szemben).

A zöldülő ipari bürokrácia modellje

A vizsgált toposzok és az említett hiányosságok alapján a racionális ipari bürokrácia zöldülő szervezeti modelljét véljük fölfedezni. Számunkra a weberi ideális bürokratikus szervezet adja a nagyvállalati zöldülés mechanizmusainak és logikájának általános elméleti keretét. A weberi modell kiválóan magyarázza a nagyvállalati zöldülés lehetőségeit és korlátait. E modellben megjelenik (1) egy túlnyomórészt racionális fogalmi keret, azaz a "szakértői diskurzus", amely etika- és érzelemmentes; (2) a korszerű szakmaiság, a professzionalizmus igénye, amelybe az ipari szervezetek kiválóbbjai számára ma már a környezetvédelem is beletartozik (modern = környezetkímélő); és (3) a hatásos vállalati környezetvédelem azon követelménye, hogy ennek rendszerszerűen, szisztémában kell működnie (lásd KIR), hiszen egyfelől ez tudatosít, mintegy "rendet tesz a fejekben", "fegyelem és figyelem" lesz mindenütt, másfelől ez teszi kiszámíthatóvá és ellenőrizhetővé a folyamatokat - elsősorban az ipari bürokrácia felsővezetői számára.

A modern ipari bürokráciák (nagyvállalatok) úgynevezett ember-gép (man-machine) szervezetek, s ebből következően alapelemeiket a szervezeti kultúra és a technológia jelentik. Mindkettőnél, amint azt már a korábbi idézetekből is érzékelhettük, megjelennek a korszerűség jellemzői. A modern ipari bürokrácia tehát a kor követelményeinek és szellemének megfelelően zöldül technológiai és kulturális téren egyaránt. Korszerű (modern) technológiája "tisztább", "az elérhető legjobb", "megfelel a szabályozásnak", öko-hatékony (azaz anyag- és energiatakarékos, és így a fajlagosokat csökkentve költséghatékony is egyben), sőt, anyagforgalma tekintetében zárt ciklusú. Amint az egyik vegyipari cég stratégiai igazgatója fogalmaz: "az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy nagyon nagyfokú szervezettségben dolgozzanak, nagyon biztonságosan dolgozzanak. (...) Az emberek megtanulták azt, hogy ha egyszer valami le van szabályozva, akkor az nem azért van leszabályozva, mert valakinek éppenséggel olyan kedve támadt, hanem azért, mert ezzel az életét mentheti meg. Az emberekben benne van ez a gondolkodás... És erre a kultúrára már nagyon-nagyon könnyű rátelepíteni akár egy ISO 9000-es rendszert, akár egy környezetirányítási rendszert. Az embereknek a gondolkodása tehát alapvetően rá van állva arra, hogy valami szabályozva legyen" (kiemelések P. Gy.).

Modern szervezeti ember működteti (felügyeli) e korszerű technológiákat, méghozzá a környezetközpontú irányítási rendszer segítségével "szisztémába rendezve", "leszabályozva", mérésekkel folyamatosan ellenőrizve; egyszóval: rendet tartva. Ahhoz azonban, hogy "rend legyen az udvaron" (szimbolikusan értve ezen technikát és tartozékait), a modern, szervezeti ember "fejében is rendnek kell lennie". A korszerű, környezetkímélő, de nem veszélytelen ipari technológiák "fegyelmezett" és "környezettudatos" embereket igényelnek. Az egyik vegyipari cég környezetvédelmi vezetője így fogalmazott: "Ez nem veszélytelen technológia, de a high-techek azért tudnak ma már valamit, és ha hozzáértő emberek... működtetik, akkor ez biztonságosan megoldható... Műszaki kultúrával rendelkező cégnek kell lenni, hogy ezt a technológiát megkaphassa, működtethesse." (kiemelés P. Gy.)

Azért is kell a "leszabályozottság", a "szisztémába rendezettség", hogy mindenki tudja a feladatát, a kötelességét, és mindenki ellenőrizhető is legyen. "[A KIR] rendszerezte, összefogta, jobban áttekinthetővé tette a dolgokat [mármint a környezetvédelmi tevékenységet], és rendet csinált a fejekben", mondja az egyik vegyipari cég környezetvédelmi munkatársa. A "rend" és a "fegyelem" betartatásához, a "szisztéma" kiépítéséhez és működtetéséhez pedig a környezetvédelem (a korszerűség) iránt elkötelezett felsővezetők kellenek. Az ő feladatuk a szervezeti kultúra "zöldítése", az ipari kultúra és az ökológia szintézise, valamint a profit és a környezetvédelem összehangolása. Ez az ideális zöldülő ipari bürokrácia modellje - az öko-modernizáció paradigmájának ígérete és beteljesülése.

Az ipari bürokráciának ez a zöld modellje a sajátos magyar kontextustól természetesen már elvonatkoztatott, de nagyon is függ a fejlett piaci társadalmak uralkodó intézményi logikáitól, az oligopolisztikus piaci és a bürokratikus struktúráktól. Működése és hatékonysága értelmezhetetlen a külső intézményi logika, például a fogyasztó "szuverenitása" és a "több - jobb" elve nélkül, hiszen ezek egymást erősítik, egymásnak adnak értelmet. A fenntarthatóság sajátos öko-modern vízióját megkérdőjelező bármiféle kritikának erre az intézményi logikára vagy struktúrára (szocio-technológiai rezsimre és annak politikai természetére) kell rámutatnia, és - ha sikeres kíván lenni - olyan más intézményi logikák működtetésére és terjesztésére kell alapoznia változtatási stratégiáját, mint amilyen például a civil önszerveződésre épülő logika.

ZĂĄrszĂł

Empirikus kutatásunk a nagyvállalati zöldülést jellemző mintázatokra kvalitatív jellegű bizonyítékokat keresett. Az így kapott általánosítások nem statisztikai jellegűek, az alkalmazott vizsgálati módszer nem teszi lehetővé az események vagy tényezők között számszerű (kvantitatív) összefüggések meghatározását. Lehetővé teszi azonban a nagyvállalati zöldülés jellegzetes mintázatainak, elemeinek és az ezek közötti összefüggéseknek a feltárását, amely munkához az 1990-es évek magyarországi változásai szolgáltattak hátteret. A vizsgált vállalatok hazai körülmények között a zöldülésben élenjárónak tekinthetők, és az ezek alapján kirajzolódó kép az öko-modernizáció folyamatának beindulásáról tanúskodik. A modernitás szelleme, a "rend" és a "kontroll" diskurzusa hatja át a nagyvállalatok környezetvédelmi erőfeszítéseit, s e logika jelent számukra igazolást. E modernitás "új ipari kultúrát" hordoz; mégpedig olyan kultúrát, amelyben célként az ökológiai problémák ipari megoldása, "az ökológia ökonomizálása", a profit és a környezetvédelem szintézise jelenik meg. Innen ered a piaci alapú környezetvédelem elsődlegessége is az öko-modernizációs paradigmán belül.

Az öko-modernizáció azonban nem kritikai szemléletű megközelítés: továbbra is attól az intézményi logikától, illetve magától az ipartól és a technológiai fejlődéstől várja az ökológiai problémák megoldását, amelyek e problémák elsődleges okozói. Sem a növekedés, sem a fejlődés, sem a tudomány, sem a technológia szerepe és értelme nem válik kritikai vizsgálat tárgyává. Az öko-modernizációt a piaci és a bürokratikus logika összefonódása és dominanciája jellemzi a civil önszerveződés logikájának rovására, a zöldülés etikai és érzelmi dimenziói csökevényesek, valamint az ipari szervezetek identitása sem változik alapvetően. Ezek az öko-modernizáció korlátai.

Minden eredménye és vívmánya ellenére sem feledhetjük tehát az öko-modernizációban rejlő fenti ellentmondásokat, s ezért problémaként kell felvetnünk e logika kizárólagosságra törekvését is, azaz a hatalom kérdését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem ez az egyetlen lehetséges útja a fenntartható társadalom kialakításának, s joggal vethető föl, hogy nem a részrendszer, azaz a gazdaság logikáját kell kiterjeszteni az átfogóbb rendszerre, a bioszférára, hanem éppen fordítva: a gazdaság "ökologizációjára" van szükség. Jóllehet ezzel az öko-modernizáció számos technikája és eredménye összeegyeztethető, csak az eltérő szellemű megközelítések közötti nyitottabb párbeszéd megteremtése és intézményesítése révén van esély az ökológiai, a társadalmi és a gazdasági érdekek egymást erősítő érvényesülésére.

HIVATKOZÁSOK

Alvesson, M. - Willmott, H. [1992]: Critical Management Studies; Sage, London

Ayres, R. U. [1998]: A nĂśvekedĂŠsparadigma hatĂĄrai; KovĂĄsz, tavasz, 37-60. o.

Bakacsi Gy. [1996]: Szervezeti magatartĂĄs ĂŠs vezetĂŠs; KĂśzgazdasĂĄgi ĂŠs Jogi KĂśnyvkiadĂł, Budapest

Barley, S. R. - Tolbert, P. S. [1997]: Institutionalization and Structuration: Studying the Links between Action and Institution; Organization Studies 18(1), 93-117. o.

Baron, D. P. (1995): Integrated Strategy: Market and Nonmarket Components; California Management Review, Vol. 37, No. 2, 47-65. o.

Boda Zs. - Pataki Gy. [1997]: VersenykĂŠpessĂŠg ĂŠs kĂśrnyezetĂźgy; MĹąhelytanulmĂĄny, Versenyben a vilĂĄggal cĂ­mĹą kutatĂĄsi program, Budapesti KĂśzgazdasĂĄgtudomĂĄnyi Egyetem, VĂĄllalatgazdasĂĄgtan TanszĂŠk

Child, J. [1997]: Strategic Choice in the Analysis of Action, Structure, Organizations and Environment: Retrospect and Prospect; Organization Studies, 18(1), 43-76. o.

Crane, A. [1997]: The Dynamics of Marketing Ethical Products: A Cultural Perspective; Journal of Marketing Management 13, 561-577. o.

Csanådi M. [Ê. n.]: KÜrnyezetvÊdelmi garanciåk a privatizåcióban; ÁPV Rt., Szåmadås a talentumról címŹ sorozat

CsanĂĄdi M. - PĂĄczi E. [1998]: KĂśrnyezetvĂŠdelem a privatizĂĄciĂł kĂśzegĂŠben; KĂśzgazdasĂĄgi Szemle, XLV. ĂŠvf., 1. sz., 51-68. o.

Csutora M. (1998): Az alkalmazkodĂĄsi tartomĂĄny: a hiĂĄnyzĂł lĂĄncszem a vĂĄllalati kĂśrnyezeti stratĂŠgiĂĄk megĂŠrtĂŠsĂŠhez; Ph.D. ĂŠrtekezĂŠs, Budapesti KĂśzgazdasĂĄgtudomĂĄnyi Egyetem, Budapest

Drumwright, M. E. [1994]: Socially Responsible Organizational Buying: Environmental Concern as a Noneconomic Buying Criterion; Journal of Marketing 58, jĂşlius, 1-19. o.

Dutton, J. E. - Dukerich, J. M. [1991]: Keeping an Eye on the Mirror: Image and Identity in Organizational Adaptation; Academy of Management Journal, Vol. 34, No. 3, 517-554. o.

Eisenhardt, K. M. (1989): Building Theories from Case Study Research; Academy of Management Review, Vol. 14, No. 4, 532-550.o.

Fineman, S. [1996]: Emotional Subtexts in Corporate Greening; Organization Studies 17(3), 479-500. o.

Fineman, S. [1997]: Constructing the Green Manager; British Journal of Management 8, 31-38. o.

Fineman, S. - Clarke, K. [1996]: Green Stakeholders: Industry Interpretations and Response; Journal of Management Studies 33(6), 715-730. o.

Giddens, A. [1984]: The Constitution of Society: Outline of the Theory of Structuration; Polity, Cambridge

Glaser, B. - Strauss, A. [1967]: The Discovery of Grounded Theory; Aldine, Chicago

Kerekes S. - Kindler J. (szerk.) [1997]: VĂĄllalati kĂśrnyezetmenedzsment; Aula, Budapest

Kerekes S. - Baranyi Á. - Csutora M. - Kovács E. - Nemcsicsné Zsóka Á. - Zilahy Gy. [2000]: A hazai vállalatok környezeti teljesítményének értékelése; Zöld Belépő, 91. sz., Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék

Maxwell, J. - Rothenberg, S. - Briscoe, F. - Marcus, A. (1997): Green Schemes: Corporate Environmental Strategies and their Implementation; California Management Review, Vol. 39, No. 3, 118-134. o.

Miles, M. B. - Huberman, A. M. (1994): Qualitative Data Analysis: An Expanded Sourcebook; 2. kiadĂĄs, Sage, Thousand Oaks, California-London-New Delhi

Pataki Gy. [1999]: A vĂĄllalatok zĂśldĂźlĂŠse mint tanulĂĄsi folyamat; KovĂĄsz, tavasz-nyĂĄr, 69-97. o.

Pataki Gy. [2001]: A magyarországi vállalatok környezeti teljesítménye: a "Versenyben a világgal" kutatási program 1999. évi kérdőíves felmérésének eredményei; Vezetéstudomány, XXXII. évf., 2. sz., 34-41. o.

Pataki Gy. - Radácsi L. (1998): A magyar vállalatok környezeti orientációja; in: Kerekes S. (szerk.) Szigorodó környezetpolitika: Útban az Európai Unió felé; Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 7-39. o.

Pataki Gy. - Tóth G. (1999): Vállalati környezettudatosság: A GEMS-HU (nemzetközi felmérés a környezettudatos vállalatirányítás helyzetéről Magyarországon) eredményeinek összefoglalója; kézirat, KÖVET-INEM Hungária, Budapest

Porter, E. M. [1993]: VersenystratĂŠgia - IparĂĄgak ĂŠs versenytĂĄrsak elemzĂŠsi mĂłdszerei; AkadĂŠmiai KĂśnyvkiadĂł, Budapest

Prakash, A. [2000]: Responsible Care: An Assessment; Business & Society, Vol. 39., No. 2., 183-202. o.

Radácsi L. (1997): A vállalatok stakeholder-elmélete; in: Boda Zs. - Radácsi L. (szerk.): Vállalati etika; Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, Vezetőképző Intézet, Budapest, 79-92. o.

Reed, M. I. [1992]: The Sociology of Organisations; Harvester, Hemel Hempstead

Reed, M. I. [1997]: In Praise of Duality and Dualism: Rethinking Agency and Structure in Organizational Analysis; Organization Studies 18(1), 21-42. o.

Reinhardt, F. L. (1998): Environmental Product Differentiation: Implications for Corporate Strategy; California Management Review, Vol. 40, No. 4, 43-73. o.

Schot, J. [1992]: Credibility and Markets as Greening Forces for the Chemical Industry; Business Strategy and the Environment 1(1), 35-44. o.

Strauss, A. - Corbin, J. [1990]: Basics of Qualitative Research: Grounded Theory Procedures and Techniques; Sage, Newbury Park, CA

Strauss, A. - Corbin, J. [1994]: Grounded Theory Methodology: An Overview; in: Denzin, N. K. - Lincoln, Y. S. (szerk.): Handbook of Qualitative research; Sage, Thousands Oaks, CA, 273-285. o.

Szirmai V. (1999): A kĂśrnyezeti ĂŠrdek MagyarorszĂĄgon; Pallas StĂşdiĂł, Budapest

Tsoukas, H. (1989): The Validity of Idiographic Research Explanations; Academy of Management Review, Vol. 14, No. 4, 551-561. o.

VĂĄri A. - Caddy, J. (szerk.) (1999): Public Participation in Environmental Decisions: Recent Developments in Hungary; AkadĂŠmiai KiadĂł, Budapest

Whittington, R. [1988]: Environmental Structure and Theories of Strategic Choice; Journal of Management Studies 25(6), 521-536. o.

Whittington, R. [1992]: Putting Giddens into Action: Social Systems and Managerial Agency; Journal of Management Studies 29(6), 693-712. o.

Yin, R. K. (1994): Case Study Research: Design and Methods; 2. kiadĂĄs, Sage, Thousand Oaks, CA-London-New Delhi

LĂĄbjegyzetek: