 | V. évfolyam, 1-2. szám 2001. Tavasz-Nyár |
| V. évfolyam, 1-2. szám 2001. Tavasz-Nyár |
Folyóiratunk az ötödik évfolyamába lépett, tizedik számunkat veheti kézbe az olvasó, s immár a XXI. század is ránk köszöntött. Mindez elegendő ok arra, hogy David C. Korten 1998 őszén tett látogatása után újabb rendezvényt szervezzen az Altern-csoport, amelyen áttekintjük az eddig végzett munkát, értékeljük a jelen helyzetet, s kísérletet teszünk az ésszerűnek látszó társadalmi-gazdasági mozgástér felvázolására. Mindezt nem egyoldalú kinyilatkoztatásként kívánjuk megtenni, hanem az erkölcsi szempontok iránt is fogékony, kritikus beállítottságú érdeklődőkkel együttműködve, egy olyan konferencia keretében, ahol előadásainkat követően lehetőség nyílik a párbeszédre, az együttgondolkodásra is. A találkozás egyben visszacsatolást is jelent számunkra az általunk képviselt gondolkodásmódot illetően.
Konferenciánk helyszínéül Máriapócsot választottuk. Az emberléptékű görög katolikus zarándokház egyrészt méltó módon fejezi ki azt a szellemiséget, amelyet az Altern-csoport a megalakulása óta a magáénak vall és amelyhez az "értéksemlegesség korában" is ragaszkodik; másrészt jelképes hídként szolgál kelet és nyugat gazdag hagyománya között, s mintegy megtestesíti a jó értelemben vett ökumenikus szellemet; harmadrészt kifejezi a Magyarországon még mindig erős világvárosi, Budapest központú beállítottság meghaladásának fontosságát, s egy gazdasági szempontból - azaz látszólag - elmaradott térségbe invitálja a résztvevőt.
Konferenciánk címe: A teljes ember és a közjó. A címben megjelenő két fogalom feltételezi és kiegészíti egymást. A közjó ugyanis nem más, mint azoknak a társadalmi életfeltételeknek az összessége, amelyek a csoportok és a csoporttagok számára lehetővé teszik, hogy teljesebben és egyszerűbben érjék el tökéletességüket. A személy fölötte áll minden dolognak, jogai és kötelességei egyetemesek és sérthetetlenek. A társadalom rendjének a személy javára kell irányulnia, a dolgok rendjét ugyanis a személyek rendjéhez kell szabni, nem pedig fordítva. Nyilvánvaló, hogy ennek megvalósítása érdekében a gondolkodásmódnak meg kell újulnia és a társadalomban mélyreható változásokra van szükség (vö. Gaudium et Spes #26). Ez tehát az elméleti keret, amelyet saját kutatási eredményeink segítségével töltünk meg tartalommal.
A 2001. június 15-17-i előadássorozat kiindulópontja a teljes emberi személy. Megvizsgáljuk, hogy az ember boldogsága mennyiben függ a fogyasztói társadalom által felkínált javaktól és szolgáltatásoktól, s mennyiben fontosak az olyan, megvásárolhatatlan tényezők, mint például a barátság, a család, az értelmes munka és a vallás. Ezt követően egy elemzési szinttel feljebb lépünk, s azokat a gazdaságpolitikai torzulásokat vizsgáljuk, amelyek során egy országban megfeledkeznek a teljes ember gazdaságon túlmutató szükségleteiről és a természeti környezet korlátairól, s a problémák többségét gazdasági növekedéssel próbálják orvosolni. A nemzeti szinten mozgó elemzés után arra a kérdésre keressük a választ, hogy a globalizáció miként értékelhető a közjó szempontjából, azaz a globalizációs folyamatnak melyek azok az elemei, amelyek összeegyeztethetők a teljes emberre vonatkozó felfogással, s melyek azok, amelyekkel minden felelős politikának szembe kellene helyezkednie. Végül filozófiai szempontból is értékelünk egy napjainkban népszerű törekvést, a semleges állam eszméjét. Bemutatjuk a semleges államnak azt a következményét, amely aláássa a társadalmi közjót, s felvázolunk egy általunk célszerűbbnek tartott formációt, amely semlegesség helyett az állam korrektségét hangsúlyozza.
A konferenciáról szóló ismertetés után néhány szó jelen lapszámunk tartalmáról. Elsőként egy friss írást ajánlunk az olvasó figyelmébe, amelyet Herman E. Daly (University of Maryland), az általunk is gyakran hivatkozott ökológiai közgazdaságtan egyik neves képviselője készített. A szerző a gazdasági növekedés problémájával foglalkozik, s elsősorban a természeti környezet korlátozó vonásaira hívja fel a figyelmet, ám a globalizáció kapcsán kitér a felbukkanó társadalmi nehézségekre is. (Az írás tehát konferenciánk több témájához is szorosan kapcsolódik.) A szerzőre jellemző kristálytiszta gondolatmenet bizonyára ismerős a Daly-cikkek olvasói számára (e cikkek, sajnos, főleg angol nyelven érhetők el), a tanulmány azonban jelentős tartalmi újdonsággal is szolgál. A szerző ugyanis elsősorban az egyetemeken és a döntéshozók körében uralkodó neoklasszikus közgazdaságtan egyik legfontosabb elemzési eszközének, a matematikai határelemzésnek felhasználásával fejti ki kritikáját - ám mindezt úgy teszi, hogy a gondolatmenet a szakmai részletkérdésekben járatlanok számára is követhető marad. A tanulmány érzékletesen mutatja be a hagyományos és az ökológiai világszemlélet közötti alapvető különbséget, a hagyományos szemlélet ésszerűtlenségét és fenntarthatatlanságát, s a neoklasszikus közgazdászokat remélhetőleg rendszerük újraértékelésére készteti.
Lapszámunkban újból megjelenik a vállalati felelősség és a vállalati környezetvédelem ügye, mellyel már korábban is foglalkoztunk. Pataki György (Szent István Egyetem, Környezetgazdaságtani Tanszék) írása két szempontból is figyelmet érdemel: egyrészt egy Magyarországon még új és kevéssé ismert kutatási módszertannak, a kvalitatív kutatásnak a mikéntjére ad példát egy konkrét felmérés bemutatásán keresztül, másrészt pedig a felmérés témája is érdeklődési körünkbe vág: a szerző ugyanis a magyarországi vállalatok "zöldülésének" jellegzetességeit igyekszik feltárni. A Pataki által alkalmazott kvalitatív kutatás lényege talán úgy foglalható össze, hogy a módszer a valóság tudományos igényű megragadásakor a mennyiség helyett a minőséget részesíti előnyben. Így például ez az eljárás több száz vállalat gépies, azonos kérdőívvel való felmérése helyett csupán néhány jellegzetes vállalkozás megismerésére törekszik, ám azt oly alapossággal teszi, hogy a kapott eredmények általánosíthatók a vállalati szektor egészére is. A hét hazai, a "zöldülésben" élenjáró nagyvállalat elemzése kapcsán az a következtetés vonható le, hogy a rendszerváltozást követő kétségtelen előrelépés ellenére még mindig távol vagyunk attól, hogy a magyarországi vállalkozásokat az "alternatív kapitalista" címmel lehessen kitüntetni.
De kik is azok az alternatív kapitalisták? Ezeket a hazánkban szinte teljesen ismeretlen szervezeteket egy vadonatúj könyv mutatja be, amelynek megjelenése Pataki György mellett Radácsi Lászlónak (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Vezetőképző Központ) köszönhető, ők ketten szerkesztették a tanulmánygyűjteményt. A könyv angolszász vállalkozókat mutat be, akik a piacgazdaság és a kapitalizmus hagyományostól eltérő, erkölcsi alapokon nyugvó értelmezése mellett érvelnek, s e felfogás működőképességét saját példájukkal igazolják. "Nagyon is veszélyes az a szemlélet - írja a könyv bevezető tanulmánya -, mely az otthon, a család világába utalja, és kizárólag ott várja el a törődést, a gondoskodást, a munka világában (az üzleti világban) pedig »nyugodt lélekkel« - szakmai érvekre vagy homályos gazdasági »törvényszerűségekre« hivatkozva - áldozza föl ezeket, és kegyetlen törtetést propagál a minél nagyobb egyéni siker (legyen az profit, piaci részesedés, hatalom vagy más) érdekében. Mintha az otthon világában és a munkáéban »szükségszerűen« más »törvények« uralkodnának - s mintha ezeket nem mi, emberek »teremtenénk« és reprodukálnánk újra meg újra, egyéni és szervezeti gazdasági cselekedeteinken keresztül." Persze a könyv a kétségtelen sikerek bemutatásán túl a gyakorlati megvalósítás nehézségeire, árnyoldalaira is kitér, s az ismertetés szerzője, Primecz Henriett (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Vezetési és Szervezési Tanszék) ezt szintén a kötet erényeként tartja számon.
Végül Fórum című rovatunkban Czakó Gábor író az előző számunkban megjelent korrupciós tanulmányunkra reagál (Az Altern-csoport a korrupcióról; Kovász 2000/1-4. szám), s elsősorban cikkünk továbbgondolásával fejti ki álláspontját. A rövid hozzászólásban többek között szó esik a szocialista összeköttetésekről, a korrupciót dicsőítő Nobel-díjas közgazdasági irányzatokról, a bürokrácia dzsungelében elszemélytelenedő emberről és a sajtószabadságról. S mindezekről a szerző nem a tudományok száraz nyelvén, hanem esztétikai szempontból is gyönyörködtető stílusban szól, ami minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a korrupcióval kapcsolatban általunk is vallott álláspont lényege eljusson a lehető legszélesebb olvasóközönséghez.
Tizedik számunk megjelenése egyben alkalmat nyújt arra is, hogy rácsodálkozzunk egy teljesen alternatív finanszírozású folyóirat meglepő életképességére. Közel ötéves fennállásunk alatt semmilyen alapítvány vagy minisztérium nem tolakodott nálunk azzal az igénnyel, hogy lapunknak biztos pénzügyi hátteret nyújtson, s mi sem erőltettük az efféle kapcsolatokat. Ennél többet ér számunkra a szellemi függetlenség, s legalább az ilyen támogatásokkal együtt járó adminisztratív feladatok helyett is az érdemi munkára összpontosíthatunk. Amint a nagyléptékű és mélyreható társadalmi-gazdasági változások kiindulópontja is egy alulról szerveződő "mozgalom" lehet, úgy lapunk finanszírozását is főleg ilyen módon képzeljük el. Az előállítási költségekhez olvasóink számára 1999-ben bevezetett önkéntes hozzájárulás rendszere bevált (a befizetés postai csekken történik), ám egy-egy lapszám költségeinek fedezetét még így is zömében saját forrásból kell előteremtenünk. Mindenesetre a Kovásznak továbbra sem lesz piaci ára, a példányonkénti ajánlott hozzájárulás összege pedig - ahogy eddig is - alkalomról-alkalomra változik a nyomdai és postai költségek, a lapszám terjedelme, a fordításokért fizetendő jogdíjak és a befizetett összeget terhelő elvonások függvényében. (A számítás mindig lapunk legutolsó oldalán található.)
Rendszeres támogatóink felé köszönetnyilvánításként, valamint az "adakozási kedv" esetleges növelése céljából, mostani számunktól kezdve időnként nyilvánosságra hozzuk azoknak a nevét, akik saját példányuk megvásárlásán túl rendszeresen magukra vállalják néhány példány előállításának költségét (s nevük közzétételéhez is hozzájárulnak). A könyvtárak, a határon túli magyarok, a nehéz szociális helyzetű olvasók, s egyéb "promóciós" célok Kovász-példányainak zöme azonban még mindig nagylelkű támogatók hozzájárulására vár.
KOCSIS TAMÁS